Bodzapalacsinta és bodzavirágos palacsinta. Áldott pünkösdi ünnepeket kívánok!

 

A műtétem óta nem vagyok a legjobb állapotban. Gyakran fáradok el, le kell feküdnöm. Így aztán nem csoda, hogy inkább csak a legszükségesebbeket végzem el. A diétás bodzaszörp is elmaradt, hiszen enélkül meg lehet lenni. A bodzapalacsintát viszont beiktattam, mert enélkül nem tavasz a tavasz. Igaz, hogy majdnem lemaradtam róla, mert már igencsak elvirágoznak a bokrok. Azért találtam még néhány szép nagy virágfejet, és ma délelőtt nekiláttam. 

Az elnevezés nem is pontos. Nem tudom, hogy milyen nevet kellene neki adni, mert ez nem palacsinta, hanem palacsintatésztában sütött bodzavirág. Mégis mindenki így hívja. A maradék tésztából igazi palacsinta is készült. Bodzavirágos.

Sűrű palacsintatésztát kell készíteni, amiből többféle is van a blogon. Van pezsgős, zöldbanánlisztes, savóból készült, és még egy savós, valamint zabpehelylisztes. Itt találnak egy hagyományost, ordával (ricottával) töltve. Ezt az utóbbi receptet követtem, csak egy kis vizet is löttyintettem hozzá. A virágot nem kell levágni a száráról, hanem így kell belemártani a tésztába, és a forró olajba. Csak sütés után vágjuk le a zöld szárát. Megszórhatjuk fahéjas cukorral vagy édesítővel.

Ennél a másiknál még sülés közben levágtam a szárát, és megfordítottam. Így kevesebb olajat kellett használni, mégis megsült mindkét oldala. Ennyi az új elem, mert ilyen receptek is vannak már itt és itt.

Sül a palacsinta, benne a virágszirmokkal. 

Még üresen, . 

majd meggylekvárral töltve

Bibliás elmélkedés: 

Pünkösd ünnepe közeledik, amit már szinte egyáltalán nem ünneplünk. Karácsony még ott van a köztudatban a cuki kis Jézuskával meg az ajándékozással. A húsvét keresztény jellege már némileg eltörpül a nyulak áradatában, de pünkösdnek még világi vonatkozása sincs. Pedig az első pünkösdkor Isten kitöltötte a tanítványokra a Szentlelkét, ami azt jelenti, hogy a szívükbe költözött, és mindig velük maradt. Nagy csoda ez, de ma is ez történik, ha valaki átadja magát Istennek. 

Az Agapé mostani adásában erről a Szentlélekről volt szó. Ez egy nagyon hasznos és érdekes beszélgetős műsor. Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a  keresztény vallás iránt. Pünkösd nélkül nem is lenne kereszténység, mert a Szentlélek állandó jelenléte kellett ahhoz, hogy a tanítványok ne féljenek, hanem bátran kiálljanak Jézus mellett.  Somogyiné Ficsor Krisztina református lelkésznő idéz egy könyvecskéből erről a műsorban. 19.50-nél kezdődik és 21.40-ig tart. Az egész adást érdemes meghallgatni, de ezt a részt mindenképpen. 

Az ő neve nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen már készítettem vele riportot. Itt olvasható.

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes asszonnyal pedig pünkösd kapcsán beszélgettünk. Itt olvasható a riport. 

Tőle idézek: "Amikor az emberi akarat, vágy kerül előtérbe, akkor öröm helyett annyiszor csalódás és a hiábavalóság érzése lesz bennünk. Igaz ez hivatásra, akár lelkészi szolgálatra, vagy a személyes életünkre, de abban a pillanatban, hogy rábízzuk magunkat az Istenre, és hagyjuk, hogy az Ő akarata érvényesüljön a magunké helyett, hirtelen minden élettel, céllal, békességgel, reménnyel telik meg. Magától szűnik a félelem, mint akkor a tanítványokban. Magától telik meg a szívünk reménnyel, erővel. Magától mozdul minden az élő Isten felé. Magától telik meg a lelkünk igazi hittel. Ez a „magától” az Isten Szentlelke, aki jelen van ma is a világban és hiszem, hogy amikor az ember már nem tud bízni hatalomban, hírnévben, dicsőségben, magától tér vissza az Istenhez a Lélek munkája által."