Sült almalekvár fehér borral

 

Kis telkünkön három almafa is nő. Tavaly az egyik, idén  a másik nem hozott termést. A harmadik következetes: még nem volt rajta alma egyszer sem. A meglévő termés minősége hagy némi kívánnivalót maga után, úgyhogy elmondhatjuk, hogy az almatermesztés nem tartozik Ágostonék sikertörténetei közé. Az előd el is hanyagolta, mi nem érünk rá, és nem is nagyon értünk hozzá, így nagyon nem kell csodálkozni, pedig a férjem hűségesen permetezgette őket. Locsoljuk is. Na, mindegy. Finom almalekvár lett tavaly szőlőlével megbolondítva, most pedig ment egy vödör cefrébe egy ismerősnél, a nagyobbakat megettük, és szintén almalekvár készült a kicsikből. Mivel hámozni nem volt érdemes, ezért idén is sütöttem. Nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújtanak a tepsiben, de az ízük jó. 

Hozzávalók:
785 g sült alma tisztítva
teáskanál mazsola
mokkáskanál őrölt fahéj
tk vaníliaaroma
fél dl fehér bor
cukor vagy édesítő ízlés szerint

Elkészítés:

A sült almáknak csak a húsát használjuk fel. Nekem ennyi lett. Növelni vagy csökkenteni lehet a hozzávalókat ízlés szerint. Összekeverjük a többi anyaggal, felfőzzük, üvegekbe rakjuk, és száraz dunsztba tesszük. Nagyon finom lett, és ami még fontos: nem ment veszendőbe semmi. A mai időkben (is) mindent meg kell becsülnünk.