Padlizsános pite SAD 33. fordulóra

Zsuzsi, a Táncoló fakanál blog  szerzője írta ki a Süss! Alkoss! Díszíts! nevű blogjáték 33 fordulóját, melynek témája a Pite. Erre készült ez a finomság.

Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt
15 dkg margarin
1 tojás
1.5 evőkanál víz
1 tk só
Elkészítés:
A lisztet, a sót  és a kockára vágott margarint gyorsan összemorzsoljuk az ujjainkkal. Azért nem kézzel, hogy ne olvadjon meg a margarin. Ezután hozzáadjuk a tojást és a vizet. Összegyúrjuk, és fóliában legalább egy órára a hűtőbe tesszük. Én egy éjszakát pihentettem. Másnap lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele egy nagy tortaformát. Egy keveset félreteszünk és abból formáljuk meg a peremét. Kinyújtjuk egészen hosszúra, hogy nagyobb legyen, mint a torta kerülete. Utána kicsit lelapítjuk, kettévágjuk és összesodorjuk. A tészta szélére nyomkodjuk, majd sütőpapírt fektetünk rá, megszórjuk rizzsel, hogy ne púposodjon fel sütés közben, és 15 percre 200 fokos sütőbe tesszük.
 Hozzávalók a húskrémhez:
Kb 30 dkg darált sertéshús
só, bors
1 evőkanál frissen vágott oregáno, bazsalikom, kakukkfű
fokhagyma-és vöröshagymakrém
1.5 dl joghurt
olívaolaj
Elkészítés:
A húst sózzuk, borsozzuk, a zöldségekkel együtt egy kis olajon megpirítjuk és hozzáadjuk a hagymakrémeket és ha kihűlt a joghurtot. Botmixerrel pépesítjük. 
Feltét:
10 dkg mozarella sajt
padlizsánkarikák
paradicsomkarikák
1 ek frissen vágott oregáno, bazsalikom, kakukkfű
A tésztára kenjük a húskrémet, és díszítjük a zöldségekkel és a félbevágott sajtokkal.  A padlizsánt vágás után bekenjük citromlével, hogy ne barnuljon meg. Gyengén sózzuk. Előmelegített sütőben 200 fokon sütjük. Persze a padlizsán a sütőben így is úgy is megbarnul, de ez másféle színárnyalat mintha nyersen barnulna meg.

 Bibliás elmélkedés:
Olyan szép színes lett a pite, hogy ez a kis történet jutott róla az eszembe, amit a Csendes percek című kiadványban olvastam.

"És (Isten) az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén..."(Apostolok cselekedetei 17.20a)

Gyülekezetünkben énekkel és tapssal fogadjuk a gyerekeket, amikor bevonulnak a templomba a vasárnapi iskolából. Tarka kis csoport ez, sokféle nemzetiséget képvisel a sok nevető gyerek. Amikor elnézem őket, egy régi eset jut eszembe. Walt Augustine chicagoi néger kollégám gyakran látogatott meg Kansas City-ben lévő irodánkban. Egyik látogatása alkalmával az élet kihívásairól beszélgettünk. Walt elmesélte, hogy hatéves kisfia, James, állandóan Michael nevű iskolatársáról beszélt otthon. Walt egyszer megkérdezte tőle, hogy Michael fekete gyerek-e. James zavarodottan nézett apjára majd így válaszolt: "Nem tudom, majd holnap megnézem." Ez a kis történet mindig eszembe juttatja azt, hogy Isten ilyen módon akarja, hogy éljük az életünket: előítélet nélkül, elfogadván egymást úgy, mint ez a kisgyermek a barátját.

Imádság:

Istenem, töltsd meg a szívünket egymás iránti szeretettel. Szabadíts meg előítéleteinktől. Jézus nevében kérünk, aki példát mutatott arra, hogyan szeressük egymást. Ámen.

Isten mindnyájunkat különbözőnek teremtett, mégis egyformán szeret minket." (Ronald B. Corn)