Spenótfőzelék

 

Annyira hihetetlen, hogy nincs rendes spenót a blogon, pedig rendszeresen főzök is. Ide gyűjtöttem a spenótos recepteket: spenótlabda, spenótos tészta, nemzeti színű torta, zöld shakshuka.

Biztos mindenkinek van egy tuti receptje. Én nem mondom, hogy tuti, de úgy készítem, ahogy anyósomtól tanultam. A férjem is, én is nagyon szeretjük, nem is értem, hogy miért idegenkednek tőle a gyerekek a menzán. Én ott is szívesen megettem. 

Hozzávalók:
50 dkg tisztított, friss spenót
35 g kenyérbél
2 dl tej
1 evőkanál liszt
1 evőkanál olaj
3 gerezd fokhagyma
1 csapott mokkáskanál bors
só

Elkészítés: A mama mindig megfőzte előbb a spenótot, mert úgy tudta, hogy magas az ólomtartalma. Így aztán én is mindig először vízben főztem, leöntöttem róla, és utána készítettem el. Aztán végre megnéztem, és nincs is benne ólom, vagy legalábbis jelentős mértékben nincs. Ha ártalmas lenne, feltüntették volna. A szokás azonban nagy úr, úgyhogy egy kis vízben mégis előfőztem, leöntöttem róla, és úgy folytattam. 

A fokhagymát az olajban megfuttattam, hogy elvegye a csípős ízét. A kenyeret beáztattam a tejbe, majd az összes hozzávalót selymesítettem (pépesítettem). Aztán feltettem a tűzre, és egyet-kettőt rottyantottam rajta. Ez nem illeszkedik így a cukorbeteg diétába, de annyi baj legyen! Nagyon finom volt egy kis főtt krumplival és tükörtojással. 

Ez a bibliás elmélkedés a zöldborsófőzeléknél is olvasható:

Mindig rácsodálkozom erre a bibliai részre. Mózes 2. könyvében, a 38. rész 8. versében arról olvashatunk, hogy a szent sátor egyik fontos részét, a mosdómedencét, az ott szolgáló asszonyok tükreiből öntötték. A szent sátrat (hordozható templomot) akkor készítették a zsidók, amikor kimenekültek Egyiptomból, ahol rabszolgaként dolgoztak. Nagyon szegények voltak, de Isten indította az egyiptomiakat arra, hogy drága ajándékokat adjanak nekik. Milyen az ember, amikor hosszú nélkülözés után végre értékes tárgyakkal gyarapszik? Ragaszkodik hozzá foggal, körömmel. És itt nem ezt látjuk. 

Ha a tükrök így néztek ki, mint ez az egyiptomi réztükör, akkor az asszonyok nemcsak a hiúságuktól, hanem az egyiptomi múlttól, annak vallásos tartalmától  is megszabadultak. 

Megpróbáltam elképzelni ezeket a nőket. Biztos nagyon fontos volt nekik Isten, komolyan vették a szolgálatot, de vidám közösségnek látom őket mindig. Összedugják a fejüket, jókat nevetnek együtt. Talán fésülik is egymás haját szolgálat után, amikor nem látja férfi. És akkor jelentkezik a hiány: nincs elég réz a mosdómedencéhez. 

Mi lehetett az első gondolat? Azonnal nyújtották az ötvösmesternek: "Tessék, itt a tükröm, ezentúl majd a mosdómedencében nézegetem magam." Ez nem valószínű. Egyrészt, mert a szent tárgyak fölé aligha lehetett hajolgatni. Nem is mehettek tovább ennél a helynél. Másrészt meg biztos nehéz volt megválni a tükörtől. Nagy önfeláldozást jelentett. Mégis odaadták, hogy a papok meg tudjanak tisztálkodni, mielőtt beléptek a szentélybe. 

A sátort Isten azért építtette, hogy legyen lehetőség helyettes áldozatot bemutatni a bűnös emberekért. A családfő elmondta a család bűneit, rátette a kezét az áldozati állatra, ezzel áthárította a bűnét arra. A pap pedig megölte az állatot. Ma már nincs szükség ezekre az áldozatokra, mert Krisztus meghalt a bűneinkért. "Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit." (János evangéliuma 1. 29) Csak el kell fogadni a kegyelmet. 

Most nincs böjti idő, de azért néha jó elgondolkodni azon, hogy mihez ragaszkodunk felettébb. Mi az, amitől nem tudnánk megválni. Néha jót tesz, ha elajándékozunk egy-egy ilyen tárgyat, vagy lemondunk egy hobbyról legalábbis egy időre. Különösen a gyerekeknél fontos, hogy ne halmozzuk el őket mindennel. "A legjobbat veszed el a gyerekekedtől, ha nem tanítod meg egy kicsit szűkölködni."-mondta egyszer egy hívő néni. Igaza volt?