Kacsaszárnytő izlandi sóval Márton-napra

 

Tudom, tudom. Márton-napra libahús való, és lehetőleg párolt lila káposztával, de mit tegyek, ha a liba akkor is nagyon drága, ha nem lehet kapni. Ez a sült egyébként is el fog fogyni addig, és mást kell kitalálnom a napjára, de azért van liba is a blogban. Ludaskása itt.

Sült libacomb itt. 

Hattyúszárny torta lúdláb helyett.

A fűszersót Évi hozta Dániából, és nagyon jó ízt ad a húsoknak. Már sertéssel is kipróbáltam. 

A kacsaszárnytőt egyszerű elkészíteni, de sokáig tartana, mert eléggé szívós, ezért a kuktában puhítottam egy idő után. Befűszereztem a sóval, és fél óra állás után tettem a serpenyőbe.

Itt talán jobban látszik, hogy egy jó darabot levágtak a hentesnél a mellehúsából is.

A sepenyőbe egy kis vizet öntöttem, és fedő alatt kezdtem el párolni. Amikor meguntam, akkor tettem át a kuktába, majd vissza lesütni.

Nagyon szép színe lett. Majd hidegen kenyérre kenjük a zsírját. Sült tökkel és quinoával tálaltam. 

Márton-napra liba vagy kacsa itt.

Bibliás elmélkedés: Márton napján Szent Mártonról szoktak megemlékezni katolikus testvéreink, aki Kr. u. 306-ban Szombathelyen született, majd Tours városának püspökeként szolgált   A protestánsok ugyan nem imádkoznak szentekhez, csak Krisztuson keresztül az Atyához, de élete, azt gondolom, példa lehet mindnyájunk számára, hiszen kegyes, segítőkész ember volt. Pogány, római családban született, de hamar vonzónak találta a kereszténységet, és megtérése után komoly hittérítő munkát végzett. A legenda szerint egyszer kettévágta a köpenyét, és egy nélkülöző koldusnak adta egyik felét. Márton napon libát szoktak sütni arra emlékezve, hogy Márton szerénységében elbújt, amikor püspökké akarták választani, de a libák gágogása jelezte, hogy hol van. 

Élettörténetét olvasva nagyon meghatódtam, amikor arról írtak, hogy édesanyját ő keresztelte meg.