Zsíros kakas

 Most, hogy közbeszédben megjelentek a szászok, eszembe jutott, hogy van nekem egy kitűnő szakácskönyvem Erdélyi lakoma címmel. Ebben az ott élő négy népcsoport ételreceptjei találhatóak jó hangulatú írásokkal fűszerezve. Az érdekesség az, hogy Kövi Pál, a szerző nem is erdélyi, csak Kolozsváron járt egyetemre, de olyan hatással volt rá az a néhány év, hogy alaposan utánajárt a gasztronómiai érdekességeknek. Még akkor is, amikor már New Yorkban övé volt  a Four Seasons étterem, ami luxuskategória. A könyvben a magyar, román, örmény és szász konyha remekei között válogathatunk, de mégis egy egyszerű magyar édességen akadt meg a szemem, és mindjárt el is készítettem a lányoknak. Hogy miért zsíros, az érthető, de miért kakas? Mindegy, könnyen elkészíthető édesség nagyobb gyereksereglet részére is.

Hozzávalók:

12 dkg méz

4 dkg zsír

1 liter pattogatott kukorica

Elkészítés:

A mézet barnáspirosra pirítjuk, beletesszük a zsírt, és folyton kevergetve a pattogatott kukoricát. lassú tűzön hagyjuk, amíg a kukorica felszívja a mézet. Akkor olajozott tányérra öntjük, és vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle. 

Megjegyzés: Szamosújváron a vasúton túli területet Kakasvárosnak hívták, mert az ottani asszonyok ilyen kakas készítésével és eladásával foglalkoztak. 

Részlet a könyvből:
Ajánlom ezt a könyvet szeretett édesanyámnak
Az olvasóhoz
Csak az érzi, csak az tudja igazán felmérni, mi a szülőföld, századokba gyökerező művelődési értékeivel együtt, csak abban él búvópatakként feltörő, olthatatlan vágy a verthajú, káposztalapin sült otthoni, ropogós, illatos friss kenyér után, aki régen elszakadt attól a földtől, amelyen bölcsőjét ringatták.
Erdély számomra nem bölcsőringató hely, nem innen származtam el az Óperenciás-tengeren túlra. De a régi kolozsvári egyetem olyan szellemi útravalóval tömte tele a batyumat, amely az évek teltével egyre többször figyelmeztet: emberi kötelességem valamit, valamiként visszafizetni e csodás feltarisznyálásért. Mert ettől a földtől útravalóul nemcsak hamuban sült pogácsát kaptam, hanem emberi tisztességet, a népek szeretetét és a tudás szomjúságát is.