Narancsos-sárgarépás kuglóf

Ha húsvét, akkor répatorta. És ha nincs húsvét?  Azért akkor is lehet répatortát készíteni. Vagy kuglófot, ami legalább olyan finom. Kis késéssel sült ki abbéli örömömben, hogy a lányok itthon vannak, és nem kell édesítőkkel korlátoznom a magyar cukrászművészet remekeit. Bár ez a narancsos-répás kuglóf egészen biztos nem magyar eredetű, az angolok szeretik ezt az összeállítást, de ha annyi magyar családban készül, mint amennyit az interneten láttam, akkor ki vitatja el tőlünk a tulajdonjogot.

Most kicsit bosszankodtam, hogy miért nincs egy rendes kép magáról a kuglófról felül nézetből, de aztán eszembe jutott, hogy miért. Azért, mert egyik oldalán alig tudtam kioperálni a formából, pedig szilikonos.  Ez azonban nem von le az összhatásból egy cseppet sem, mert az íze fenséges. És ez a lényeg, nem?

Hozzávalók:

12 dkg margarin
20 dkg nádcukor
1 vaníliás cukor
1 narancs leve és reszelt héja
10 dkg sárgarépa
fél dl forralt tej föle vagy tejszín
5 dkg kandírozott narancshéj
4 tojás
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg mandula
1 csipet só
1 nagy csipet fahéj
vaj a formához
-díszítés:
 10 dkg porcukor
2 evőkanál frissen facsart citromlé
Elkészítés:

A felolvasztott margarint habosra keverjük a cukrokkal, a narancslével, héjával. Fakanállal belekeverjük a reszelt sárgarépát, és a tej fölét, a kandírozott narancshéjat, majd a tojássárgáját. A lisztet, sütőport, fahéjat, sót, mandulát, elvegyítjük, a fehérjét felverjük, és több részletben a sárgarépás keverékbe forgatjuk. A kuglófformát nagyon alaposan kivajazzuk, beleöntjük  a masszát, és 170 fokra előmelegített sütőben megsütjük. A recept a Vidék íze magazin 2018. tavaszi számából van változtatásokkal. Ott fél óra sütést írtak, de nekem majdnem egy óra volt. Rácsra borítjuk, és ha kihűlt, meglocsoljuk a citrom és porcukor keverékével. 

Bibliás elmélkedés:
A gyülekezet facebook oldaláról vettem most az elmélkedést. A férjem minden nap elkészít egy rövid igemagyarázatot, hogy a bezárt templom miatt se kelljen távol lennünk egymástól. 
Pál apostolnak az Efézusiakhoz írt leveléből a  6. rész 10 – 24-ig tartó igeszakaszhoz fűzött gondolatait olvashatják. 
A hívő élet azzal kezdődik, amikor az ember rájön arra, hogy ő magában semmit sem ér, és azzal folytatódik, hogy az Úrnak viszont mindenre elégséges ereje van, amellyel kész megerősíteni azt, aki az övé. Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! – mondja Pál az Efézusiaknak. És erre az erőre mindenképpen szükségünk van, mert az ellenség szüntelenül és hatalmas erővel támad bennünket, amire állandó készültségben kell lennünk, és késznek kell lenni, elhárítani a támadást. Persze magunk erejéből semmire sem futja, szükségünk van az Úr támogatására, az Ő erejére. Amikor a kisfiút a nála erősebbek megtámadják, mivel védekezik? Majd szólok az én bátyámnak, apukámnak, majd ő lerendez benneteket. Én gyenge, kiszolgáltatott vagyok, velem elbírtok, de van nekem egy nálam sokkal erősebb, aki mellettem áll. Éppen ezért a megerősödés nem azt jelenti, hogy ettől kezdve bátran neki megyek a legnagyobb ellenségnek is, hanem ráhagyatkozom az Úrra, az Ő erejére. Azt mondja erről Pál a filippibeliekhez írott levelében, a 4. fejezet 13. versében: Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.
Elnézem a sportolókat, a jégkorongozókat, az amerikai focistákat, milyen hatalmas termetűek. Aztán rá kell jönni, hogy valójában az öltözékük teszi ezt, alapjaiban hétköznapi méretű emberek ők is. Azért ez a különleges öltözék, hogy védje a testüket a durva ütközésekben. Ahogyan a harcos is, ősidők óta igyekszik magát védeni, minél kisebb lehetőséget adni az ellenségnek, hogy megsebesítse.
Pál a római légiós katona fegyverzetét hozza példának, annak a katonának, aki abban a korban a legerősebb hadrendet képviselte. Mik is ezek a fegyverek, amiket jó alkalmazni az ördög támadása ellen?
Az üdvösség sisakja, amelyet az Isten a rossz gondolatok elleni védelemre adja. A páncél az egész felsőtestet védte, amely a létfontosságú részeket jelentette. Elsősorban a szívet, de a májat, a vesét is. A megigazulás páncélja, amely a szívedet védi, hogy egészen az Úré legyél. Az öv, amelyet a harcos a derekán viselt, erre volt akasztva a kard, de egyéb fontos eszköze is. Az igazságszeretet öve, amely a hazugságoktól véd meg bennünket. A kard, amely az egyetlen támadó fegyver a harcos kezében. A többi mind a védekezést szolgálja. De az Isten Igéje, a Lélek kardja nem támadásra szolgál, azzal is védekezzen a hívő harcos. Végül a felszerelés fontos része volt a saru is, amelynek a talpa szögekkel volt kiverve, és megakadályozta, hogy a harcos könnyen megcsússzon, elessen. Így hát a békesség saruja a harag, veszekedések ellen véd bennünket.
Vegyük fel mi is a lelki fegyverzetet, védve önmagunkat, és imádkozzunk másokért is, hogy ők se essenek el, védtelenül, az ördög támadásaiban. Ámen.