Sült almalekvár szőlővel

 

A telken elég csúnya almák nőnek. Évek óta nem élt a bácsi, aki ültette, gondozta őket. A néni nem nagyon értett hozzá, a gyerekek úgyszintén. Férjemnek nem volt ideje tavasszal rendbe tenni őket, így nőttek, mint a dudva. Azért nem, mert megpermetezte és metszette is őket, de sok mást is kellett volna csinálni, hogy rendbe jöjjenek. Majd jövőre. Foltosak és kicsit kukacosak is lettek az almák. A tepsiben látható mennyiség kétszeresét sikerült csak összeszedni. Nem is voltak finomak. Mi legyen velük? A youtube-on egy orosz család videóit nézem: The Ulengovs. Ott a hullott almát kisütötte a háziasszony, és valamilyen bogyóval szétturmixolta. Aztán aszalta. Innen jött az ötlet, de én lekvárt készítettem belőle.

Hozzávalók:

egy nagy tepsi alma, kisütve, tisztítva kb 80 dkg

1 dl kékszőlőlé

1,5 evőkanál dzsemfix

2 ek édesítő vagy a megadott cukormennyiség

3 evőkanál friss citromlé

Elkészítés:

 A nagy tepsit kibéleljük alufóliával, és a megmosott almákat 250-200 fokon megsütjük. Kiszabadítjuk a héjukból, és összekeverjük a szőlő-és citromlével. A dzsemfixet elkeverjük a cukorral vagy az édesítővel, az almapéphez adjuk, és az utasításnak megfelelően elkészítjük. Olyan sűrű volt, hogy először megbántam, hogy tettem hozzá zselésítőt, de aztán nem lett nagyon kemény. Épp jó. Fémtetős üvegekbe adagoljuk, és 5 percre fejre állítjuk. Ha dzsemfix nélkül készítjük, akkor dunsztoljuk ki.

Nagyon finom lett. Persze az ízesítéssel lehet játszani: kevesebb citromlé, több cukor, ki hogy szereti. Nekünk nagyon ízlett. Palacsintába, tortába, kalácsra, kenyérre felhasználható, mint bármilyen lekvár. Van is már sima almalekvár a blogon, és bodzás is kétféle itt és itt. (receptekért katt a kék szövegekre)

..........

R.M.Rilke: Őszi nap

Beteljesült. Bő nyár volt, s vége van.

Vond árnyaid a napórákra némán

s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még értetlent: érjenek;

adj bár kétnapi délies verőt még,

sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék

nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már.

Ki most magányos, lesz hosszú időre,

olvas, hosszú levéllel bíbelődve

virraszt, s riadtan meg-megállva jár

a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

(Kányádi Sándor fordítása)