Szójás fasírt

 

A szója iránti lelkesedésem kicsit lelohadt, amikor rádöbbentem, hogy kiváló húspótló ugyan, nincs benne koleszterin, de szénhidrát viszont igen. Igaz, hogy nem olyan sok, 100 grammban 22 gramm, de akkor is pont 22 grammal több, mint a legtöbb húsfélében. Szóval bele kell számolni a napi adagba, de hát akkor beleszámoljuk. Nem nagy dolog, mert szárazon ennyi, fűszeres vízben kell áztatni, jól megduzzad, és sok hús helyettesíthető vele. Most 50 grammot használtam fel, egyáltalán nem érződik a fasírton semmi különös íz, nagyon finom lett. 

Hozzávalók:
60 dkg darált sertéshús

5 dkg szójagranulátum

2 tojás

1 evőkanál őrölt piros paprika

teáskanál só

mokkáskanál bors

1 szelet kenyér

3 gerezd fokhagyma

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A szóját kétszeres mennyiségű sós, borsos vízben beáztatjuk addig, amíg beszívja a nedvességet. A kenyeret is beáztatjuk, csak a belét használjuk fel. Utána a fokhagymát lereszeljük, és az összes hozzávalót jól összedolgozzuk. Kis gombócokat formázunk belőle, lelapítjuk, és kisütjük a szokásos módon. Zelleres tök készült hozzá, nagyon jól esett ebédre. Az eredeti receptben krémsajtot adunk a tökhöz, de most csak egy kanál tejfölt kevertem bele. 

Bibliás elmélkedés:
A meggyes habos süti receptjénél írok egy angol ismerősömről, akitől az első angol nyelvű Bibliánkat kaptuk. Susan vegetáriánus volt, ami akkoriban, 30 éve, eléggé szokatlannak számított. Nagyon figyeltem arra, hogy mivel kínáljam. Emlékszem, hogy egy pékségben megkívánta a töpörtyűs pogácsát a látvány miatt, én meg nem voltam elég éber, vettem neki. Már az első falat a szájában volt, amikor rájöttem, hogy a töpörtyű is hús. Kiköpte a falatot. Kicsit csodabogárnak tartottam ezért, de ma már másként gondolok erre. Az emberek különböző okból nem esznek húst.

Van, aki nem szereti.

Van, aki egészségtelennek tartja.

Van, aki vallásból tartózkodik tőle.

Van, aki az állattartást környezetrombolónak tartja, ezért inkább csak növényeket eszik.

Van, aki sajnálja az állatokat.

Biztos vannak még más szempontok is, de én kezdem azt gyanítani, hogy vannak, akiknél ez valláspótlék. Mint a környezetvédelem is, amit egyébként nagyon fontosnak tartok. Mi már 51 éve is szelektíven gyűjtöttük a szemetet. Anyukám már akkor mondta, hogy baj lesz még ezzel a sok műanyaggal. Az ételmaradékot, krumplihéjat beástuk stb. Azt azonban túlzásnak tartom, hogy a gyermekvállalásról akarják lebeszélni a fiatalokat, mert a csecsemők megterhelik a földet. Persze, ha tápszert kapnak a babák, akkor a gyártósorok, a vízhasználat, a cumisüvegek, azok mosása, fertőtlenítése bizony környezetszennyező. Az eldobható pelenka is, de a szoptatás teljesen környezetbarát, és régen is mostuk a pelenkákat. A környezetvédelem nem lehet fontosabb az embernél. Ez olyan lenne, mint a természetimádó népek hiedelmei, akik áldozatot mutattak be a folyók, a hegyek stb isteneinek. Nekünk egy Istenünk van, aki Jézus Krisztusban lett emberré. Nagyon szeret bennünket, ilyen szép helyet készített nekünk, mint a Földünk, de már az első emberpárnak is azt a feladatot adta, hogy gondozza, őrizze. Ha nem így teszünk, akkor ellenségünk lesz a természet. Szomorúan tapasztaljuk a vizeink, a levegő szennyeződését, a savasodó erdőket, a zsugorodó művelhető területeket. Saját jól felfogott érdekünkben kell felelősségteljesebben élnünk, és ez Isten parancsa is. 

A Református Egyházban létezik egy ökogyülekezeti mozgalom, amely a teremtett világ megóvására hívja fel a figyelmet. Találtam egy érdekes cikket a honlapjukon "Nem becsüljük Isten teremtését, hanem le akarjuk győzni" címmel. Érdemes elolvasni.