Szép Ilonka bodzafánkja

 

Kezdetben volt a bodzaszörp, és azt hittük, hogy utána nincs semmi. Aztán ezzel a főzős divattal csak jönnek, csak jönnek a jobbnál jobb receptek, és amikor már tényleg azt gondolnánk, hogy van már rétes, kevert süti és lekvár is, vége a sorozatnak. És akkor jött a bodzafánk. Meglátni és megszeretni...!Ráadásul ezzel a névvel!

Nem tudom, hogy a fiatalabb olvasóknak mond-e valamit a Szép Ilonka név, de az idősebb korosztálynak Vörösmarty Mihály költeménye jut erről az eszébe. Gyönyörű, bár fájdalmas sorok egy hirtelen feltámadó, de viszonzatlannak hitt szerelemről.

A fánk Szép Ilonkája viszont Halmos Mónika nagymamáját jelenti, aki a bodzás fánk megálmodója. 2000-ben tette közkinccsé a receptet a Varázslatos virágízek című szakácskönyvében. Itt vall erről bővebben. És most jöjjön a recept!

Hozzávalók:

25 dkg liszt
1,5 dkg élesztő

1,5 dl tej

mk cukor

2 tojássárgája (egy is elég lett volna)

1 evőkanál 1:4 édesítő

csipet só

4 nagy bodzavirág szirma

-------

olaj

Elkészítés:

Az élesztőt egy kis langyos cukros tejben felfuttatjuk. Közben a virágszirmokat lecsipegetjük. Minél kevesebb zöld rész kerüljön bele! A lisztben mélyedést készítünk, és beleöntjük a hozzávalókat. Most látom, hogy egy tojás elég lett volna, mivel fél adagból készítettem. Nem ártott neki, nagyon finom, könnyű fánk lett. Mondta is Évi, hogy még ilyen finom fánkot nem evett. Persze, kétszeres mennyiségű sárgájával!

Jól összedolgozzuk, és kétszeresére kelesztjük. Kicsit átgyúrjuk, és másfél cm vastagra kinyújtjuk. Én 6 centis szaggatót használtam, de nagyobbal is lehet. Az olajat felmelegítjük, de ne legyen túl forró, és fejjel lefelé kezdjük sütni a fánkokat. Ha szép színt kap, megfordítjuk. Ha kész, papírtörlőre szedjük. Melegen és hidegen is jó. A bodza és az eper nagyon jól összeillenek, így eperlekvárral kínáltam. Bodzás eperlekvár már nem volt, de a tavalyiból még maradt egy kis üveggel.