Az egész egy szilvafával kezdődött. Pontosabban kettővel, amelyek egyik lányomék kertjében ontják a termést. A kisfiú unokával kimentünk, és megszedtünk egy jó nagy tállal. Azzal a recepttel sütöttük, főztük, mint én ezt tavalyelőtt. Csak bort nem tettünk bele. Aztán magunknak is szedtem egy jó adagot, és hazahoztam. 3 kg lett mag nélkül. Még aznap eltettem, de nem volt kedvem sütni ebben a melegben, így gyorsabb módszert választottam. Kimagozás után ledaráltam az egészet. Csak a szabolcsi ismerőseim meg ne tudják! Ott a szilvalekvár főzésének szigorú menetrendje van, és nagyon finom, de ez is jól sikerült.
Darálás előtt. |
Bibliás elmélkedés:
A lekvárfőzéshez türelem kell és sok idő. Legalábbis az igazihoz. Persze lehet így is könnyíteni, ahogy én, de hagyományosan ez még ráadásul egy közösségi program is. Szabolcsban egy vadon termő fa gyümölcsét gyűjtik a falubeliek "nemtudom" szilva a neve, és nagy üstben készül órákig. Itt lehet erről olvasni. Egy szabolcsi háziasszony, Boros Valika pedig egy sütőben sütött változatot mutat be.
Szóval én rendesen eltértem az eredeti változattól, de ez már korunk sajátossága. Gyorsan, finomat! -hangzik a felszólítás, és szinte nem is vesszük észre, hogy mi mindent veszítünk el ezzel. Persze a világ változik. Az asszonyok is munkába álltak, nincs idő és nincs annyi gyerek sem, mint a régi időkben, hogy legyen, aki 6-8 órán át kavargassa a kizárólag erre a célra felállított üstöket. Mert még az sem volt mindegy, hogy miben főzik, rézüstben a legjobb.
Nekem most ez is megfelelt. Az ízével is meg voltunk elégedve, pedig ismerjük az igazit, de hát ez egy másik változat.
TÜRELEM.
Ez a Szent Lélek gyümölcsének egyik része, melyet a hívők kapnak a megtérésükkor. A többi: szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ahogy most végigolvastam, meg kellett állapítanom, hogy a többiből is alig látni a mostani időkben.
A szeretet az ajándékozássá fajult.
Az öröm helyébe a harsány mulatozás lépett.
Békesség. Na, ez nincs. Mindenütt csak a civódást látjuk.
Szívesség. Hol vannak már a segítőkész szomszédok, rokonok?! A nagy tömbházakban alig ismerik egymást az emberek, a rokonság sokszor 100 kilométerekre.
Hűség. A "használd és dobd el!" filozófiája sajnos a házasságokra is kihatott. A celebek abban mutatnak példát, hogy vagy össze se házasodnak, vagy hamar megcsalják egymást és már kész is a válás. A gyerekek meg csak néznek az apa, anya után.
Szelídség. Tudjuk egyáltalán, hogy mi ez? Már a lányok is törtetnek előre, az az általános nézet, hogy csak így lehet érvényesülni.
Önmegtartóztatás. "Mert megérdemlem!"-hangzik a jelszó, és vásárlásra buzdít. "Azonnal, és akarom!"-lett az új irányzat.
És mi marad el? Hát a boldogság! A szüntelen való rohanásban, a tárgyak hajszolásában elfelejtünk megpihenni, türelemmel várni, Istenre figyelni, pedig Ő a csendben lakik. Le kell lassulni, ha hallani akarjuk a halk és szelíd szavát, amellyel megnyugvást és vigasztalást ad. Az az ígéret, hogy
"Betölti minden szükségünket a Krisztusban."(Filippiekhez írt levél 4.19.)
A szükséget, nem a luxust. Imádságos szívvel tudjuk megkülönböztetni a valódi szükségeinket a vágyainktól.
Szoktunk-e Isten előtt elcsendesedni? Ha nem, ideje elkezdeni.
Imádság:
Uram, olyan sokszor vagyok elégedetlen. Hiányzik ez, hiányzik az. Kérlek, add nekem azt a békességet, amelyet a benned bízóknak ígérsz. Jézus nevében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése