Szilvás gyümölcskalács

 

Biztos nagy dolog, ha egy gasztroblogger nyer egy vesenyen. Nagy öröm, ha riportot készítenek vele, de a legnagyobb sikere alighanem az, ha elkészítik egy receptjét. Biztos sokan megteszik ezt, akik nem jeleznek vissza, de most Budai Gabi el is küldte a képeket legnagyobb örömömre. A receptet itt találta, és őszintén meg kell mondanom, hogy nem is saját, bár változtattam az eredetin. Leírom azért ide is.
Hozzávalók:
10 dkg margarin
15 dkg kristálycukor
3 tojás
1 citrom reszelt héja
10 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1 evőkanál rum

egy marék vágott dió
kb 80 dkg szilva

Elkészítés: 

 Keverjük habosra a margarint, adjuk hozzá fokozatosan a cukrot, a tojást, a citromhéjat, a sütőporral elkevert lisztet és végül a rumot. Öntsük a tésztamasszát alufóliával bélelt tepsibe, szórjuk rá a kimagozott, lecsepegtetett gyümölcsöket és a diót, amelyeket előbb lisztben forgassunk meg előbb, hogy ne süllyedjenek a tepsi aljára. Előmelegített, közepesnél melegebb, kb 200 fokos sütőben süssük meg. Ha feljött, mérsékelhetjük a hőfokot. Ez az adag egy kisebb tepsire elegendő. 

Általában az szokott probléma lenne, hogy a gyümölcs lesüllyed. Gabika viszont azt tapasztalta, hogy fenn marad. 

Bibliás elmélkedés:
Gabival egy családos héten találkoztam. Én azért mentem, hogy gyerekekre vigyázzak, ő is, de a segítők vezetője is volt, és ő tartotta a gyerekeknek a foglalkozásokat a Bibliáról. Én is gyerekmunkás vagyok, de az a tűz, ami Gabikából áradt, ahogy beszélt a gyerekeknek Istenről, az Ő szeretetéről, arról, hogyan lehet Hozzá közel kerülni, egészen különleges volt. Én már kicsit fásultabb vagyok, pedig ezt csak így lehet: szenvedéllyel, hogy mások is "lángra lobbanjanak". Sokat énekelt velük, játszottak, aranymondást is tanultak (a Biblia egyik mondata), kézműveskedtek, rajzoltak. Szóval jól le voltak kötve. Amikor óvodásokat tanítottam, én is igyekeztem erre. Minden évben megtanítottam nekik két aranymondást. Az egyik: 

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el en vesszen, hanem örök élete legyen."(János evangéliuma 3.16. 

A másik:

"Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, de feltámadt a harmadik napon, az Írások szerint." (I. Korinthus 15.3.)

Azt hiszem, ezeket ő is tanította. Nagyon élvezték a gyerekek. A szülők meg addig mehettek a saját programjaikra. Ők is Bibliát tanulmányoztak, beszélgettek.

Nemcsak nagyszülők voltak gyerekvigyázók, hanem, mint Gabika is, gyülekezeti tagok, ifisek. Két fiatalember is eljött. 

Isten áldjon meg mindenkit, aki a nyárból időt szán mások megsegítésére!