Paradicsombefőzés

 

Parista lettem. 😊

A baristák finom koktélokat kevernek, én viszont a paradicsomból készítek finom innivalót. Mivel jó robotgépem van, gyerekjáték az egész. Ráadásul a férjem is segített. Az augusztusi paradicsomból a legjobb a befőzés, mert állítólag akkor a legfinomabb, de én valamiért mindig elhúzom szeptemberig. Ez még akkor is így volt, amikor tanítottam, és igazán könnyebb lett volna a nyári szünetben túl lenni rajta. Most azt a termelőt kerestem a piacon, akinél évek óta vásárolunk, mióta nincs a nagy kertünk. Igaz, hogy tudjuk, hogy hol lakik, és otthonról szoktuk venni, de talán titkon félek a nagy mennyiség elrakásától, és tudat alatt halogatom. Most viszont szombaton szembeköszönt az úr, és nem volt menekvés. Mivel nagy mennyiséget 23 kg-t, vettünk, kicsit engedett az árból. Délután már üvegekben is volt. Csak 1-2 kg szép darabot hagytam meg fogyasztásra. A gépbe nyersen, darabolás után kell berakni a paradicsomot, ledarálja, és ki is passzírozza belőle a levet. Azután felforralom, és tartósító nélkül mérem az üvegekbe, majd száraz dunsztban pihennek másnapig. A tetőket ki szoktam főzni előtte. Ha nagyon kopottak, akkor celofánt teszek alájuk. A két Cirio-s üveg a végén maradt jó sűrű szószt tartalmazza. Fűszerek hozzáadásával azonnal készíthető belőlük olaszos tésztaszósz. (katt a linkre)

Főzés közben jókat szoktam derülni azon, hogy milyen mókás alakot ölt a habja. Most éppen egy emberi arcot láttam meg benne, de néha olyan, mint amilyet a baristák kevernek kis a kávéból. 

Régebben mindenféle üvegeket használtam. A költözéskor a többségét tovább adtuk, majd ezek az üvegek érkeztek egy kedves ismerős jóvoltából. Eredetileg gránátalma szörp volt benne. Itt írok erről a gránátalmás túrótortánál. 

Füle Lajos: Tiéd

URUNK, Tiéd csak a dicsőség,

miénk meg orcánk pirulása.

Mennyi áldást ad a derűs ég,

s milyen kevés érte a hála!