Ennivaló úti beszámoló 2. Marosvásárhely. Erdély. Sós uborka

"A Forgatagra jöttök?" -kérdezte Noémi, amikor a szállás miatt felhívtam. Nem is tudtam, mi az, de nagyon megörültem, hogy éppen egy nagyszabású programot szervez a város éppen akkor, amikor arra járunk. A sok dátum módosításunknak talán ez is oka volt. Szombat reggel azért először Korondra mentünk, ahonnan férjem családja származik. Megnéztük az ősi fészket, ami egy szép nagy faház. A nagyapja még abban született, de már 6 éve is idegenek lakták. Akkor nagyon kedvesen körbevezettek a házon. Mostanra a bácsi meghalt, a néni pedig otthonban van. Nem születtek gyerekeik. Kimentünk a temetőbe, hátha megtalálunk néhány családi sírt, de csak az övékét láttuk, és egy csodálatos látképet a faluról. 

A szomszéd kapu felirata: Házad bárhol lehet, de hazád csak itt.

Korond a fazekasságáról híres. Már vásároltunk néhány szép cserepet, amit fel is használok a tálalásnál. Most három kis tálkával és egy adventi koszorúval lettünk gazdagabbak. Ki tud elmenni ilyen helyekről vásárfia nélkül? 

A tájház, ahova sajnos csak bejelentkezés után lehet bemenni. Előtte egy jellegzetes székelykapu.

A Marosvásárhelyi Forgatagot a Református Vártemplom udvarán rendezték. Népművészeti fellépők, kirakodóvásár, kézműves foglalkozások, előadások tették színessé. 

A várkapu csigás emelője:

Szalmafonás:

Nemezelés:

Fafaragás:

A Vártemplom:

A református közösség is több helyen tartott foglalkozásokat. A templomban imasétán vehettünk részt. Erről már írtam az előző bejegyzésben. Itt is meg-megálltunk, elgondolkoztunk, Istenre figyelve haladtunk az állomások között. Kedves gesztusként ajándék könyvjelzőt, igekártyát hozhattunk el.

A tekercs szövege: 
Legyen tied mindig ez az áldás

Lágy szellő hűsítsen, amikor beköszönt a nyár.

Meleg kandalló

derítse fel szívedet télidőben.

Egy jóbarát mosolya

kísérjen utadon, bárhol jársz.

Igen. Ahogy a bibliai parancsban is Isten és felebarát felé teendő kötelességekről van szó, úgy a boldogsághoz is hozzájárul a keresztyén közösség és a körülmények is. 

"Szeresed az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből..és szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Még egy régi, kedves ismerőssel is találkoztam, akihez együtt voltunk a lelkészné képzésen évekkel ezelőtt. 

A Református Nőszövetség tagjai sütikkel, kiállításokkal is készültek.

Aztán megéheztünk, sok büfé volt, de az egyetlen sütögető romás tulajdonosa nem szólalt meg magyarul. Az étlap sem volt kiírva a kisebbség nyelvén. Nem tudom elképzelni, hogy nem tudja megtanulni, hogy sült tarja, sonka, meg mustár és kecsup.

 6 éve a Királyhágón volt hasonló tapasztalatunk az egyik vendéglőben. Nekünk a micset csak odahozták papírtányéron az asztalon, a román vendégnek meg szépen megterítettek. Mára már bezárt az intézmény, a másik, ahol kedvesek voltak, most is üzemel. 

"Enyém a bosszúállás, én megfizetek?"(Római levél 12.19.)

Törökországban az idegenvezetők, de az árusok többsége is tud magyarul. Itt meg még a haszon miatt sem engednek a ...hm, most írjam azt, hogy gyűlöletből?

 Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert aztán elmentünk egy vendéglőbe, ahol már csak a rendelés felvétele után döbbentünk rá, hogy az ördögnél vagyunk. Diavolo volt a neve a helynek. Úgy kerültünk oda, hogy az utcán megszólítottunk angolul egy házaspárt, hogy mutassanak egy helyet, ahol ehetünk. Kiderült, hogy ők is magyarok. A gyerekekkel viszont már románul beszélgetett az anya. A vendéglőben a pincérek magyarok voltak, de az étlap egynyelvű. Véletlenül kerülhetett rá egy tk lisztből készült tésztaétel neve magyarul. Így hát olaszosat ettünk Romániában. Ez van.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen lélekkel választhat valaki ilyen nevet az éttermének, hogy Diavolo (Ördög). Ennyire távol van Istentől, hogy azt hiszi, ez valami vicces dolog? A régi öregek még ismerték a mondást: "Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik."

Másnap, tehát vasárnap,  a Marosvásárhely-Kövesdombi Református gyülekezetbe mentünk istentiszteletre.  Sokszor hallgatjuk a youtube csatornájukat, és nagyon áldottnak érezzük. Egy hagyományos templom, palástos lelkész, de az igehirdetés egészen modern. Néha szemléltető eszközöket is használ, van humora, nem lehet elaludni beszéd közben. Mindig van valamilyen üzenet, ami elgondolkodtat, átsegít egy nehezebb helyzetet, vagy éppen válasz egy kérdésre. Mindenkinek ajánlom, aki Istent keresi. Az alkalom után beszélgettünk a tiszteletes úrral egy kicsit. 

Ezen az alkalmon voltunk. Katt a képre!

Noémi hívott meg ebédelni, húslevest és pörköltet kaptunk. Csirkemellből készítette fűszeresen, nagyon finom volt a puliszkával. 

Hozzá sós uborkát kínált, melynek elkértem a receptjét.

Közepes uborkából készül. Üvegenként tesz hozzá tormát, néhány meggy-és babérlevelet, kevés csombort, kaprot, szemes borsot, mustármagot, zöld szőlőszemeket, 3-4 gerezd fokhagymát. Egy liter vízhez egy púpozott evőkanál sót tesz, felforralja, és lehűtve önti az üvegekbe. Lazán ráteszi a fedőt, és máris megy a kamrába. Mivel forrni fog, egy tálcát tesz alá, és amikor már kiforrt, kifutott, akkor szorosan rácsavarja a fedőt. Ha télire akarja eltenni, egy késhegynyi szalicilt is szór rá. A fermentálók itt megszólalnának, hogy dehogy kell rá tartósító, elmarad az anélkül is. Ez a módszer a fermentálás ugyanis, őseink hasonlóan tették el az uborkát, káposztát stb télire. Az én vizes uborkám annyiban tér el ettől, hogy csak tormát és kaprot használok, a sót dekára mérem (3 dkg), és forrón öntöm az üvegekre. Tartósítót nem teszek bele, mégis elmarad még karácsonyig is, sőt ha sokat sikerül eltenni, akkor kitart tavaszig is, és ropogós marad. 

Nagyon ízlett Noémi uborkája ezzel a sok ízzel. Jövőre kipróbálom.