Nemzeti színű ételek március 15-re

A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s  lesz. (Kossuth Lajos)

Összegyűjtöttem a piros-fehér-zöld ételeimet a nemzeti ünnepre. Van néhány, amely ugyan nem nemzeti színű, de ide illik. A receptekért katt a kék címekre. Kokárda készítési útmutató a tejben sült pecsenyénél. Isten, áldd meg a magyart!

Nemzeti színű krémpohár 2 

Jókai bableves

Petőfi rostélyos

Göngyölt hús

Vasi pecsenye

Tejben sült pecsenye

Színes göngyölt dagadó

Nemzeti tejszínes csirke

Nemzeti színű falatok

Tökmagkrémes kenyér

Nemzeti színű krémpohár

Nemzeti színű sós torta

Nemzeti torta sütés nélkül

Piros-fehér-zöld sütemény

Gyümölcssaláta

Kossuth kifli

Mandulás meggypite

Nemzeti színű főétel

 

A család mindig előbb üli meg az ünnepeket, ami az ételeket illeti, mert ki kell kísérletezni a megfelelő ételsort. Már van főétel is, leves is, desszert is a blogon, de most gazdagodott a kínálat ezzel a zöldséges husival. Végül is nem tudom, hogy mit fogok főzni az ünnepen, lehet, hogy még egy új ételt. A nemzeti színű ételek készítését francia mintára kezdtem el. Itt van egy szép desszert.  

Ők nagyon büszkék a nemzetiségükre, gondoltam, vegyünk példát róluk. Ide gyűjtöttem a piros-fehér-zöld ételeket.  (katt a kék szövegre)

Főétel a nemzeti ünnepre

Hozzávalók:
3 csirkecomb filé
szeletelt bacon
brokkoli
mozarella
kaliforniai paprika csíkok
só, bors
színes tészta

Elkészítés:
A húst sózzuk, borsozzuk, és begöngyöljük baconbe. Olajozott tepsibe tesszük, közé nyers broccolit, paprika csíkokat. A  mozarella darabokat a fehér szín miatt tettem bele, de teljesen szétolvadtak. Szép pirosra sütjük a húst, a  zöldséget néha meglocsoljuk egy kis szafttal. Színes tésztát főzünk ki hozzá, és elrendezzük a tányéron. 

A színek legjobban ennél a krémpohárnál látszódnak. Finom is, érdemes kipróbálni. 

Nekem fontos ez a nap. Most van a népszámlálás Szlovákiában. Egy Nagy Csomor András nevű felvidéki népzenész nagyon szépen fogalmazott a nemzeti hova tartozásról facebook oldalán:

"Én a következő két okból vallom magam református magyarnak a népszámláláson:

Egyrészt, az ember nem lehet más, mint ami. Én református magyar vagyok. Ez nem szégyellni, vagy takargatnivaló dolog, épp ellenkezőleg! A minden népnek kijáró tisztelet mellett, büszke vagyok rá, hogy a magyar nemzethez tartozom, hogy részese lehetek e páratlan kultúrának és e több, mint ezer éves történelmi örökségnek.

Másrészt meg kell értenünk, hogy az örökség nem csupán ajándék, hanem felelősség is egyben. Ahogy az életben is, a jó gazdát az különbözteti meg a rossztól, hogy örökségét nem tékozolja el, hanem jó sáfárkodással továbbgyarapítja azt. A felelősség feladatot jelent, most a színvallás feladatát jelenti nemzetünk és kultúránk fenntartása érdekében.

Éppen ezért arra kérek mindenkit, hogy a legjobb lelkiismerete szerint cselekedjen, amikor kitölti a kérdőívet. A „merjünk kicsik lenni” és a „lassítsuk a fogyást” gyámoltalan mentegetőzését bátran cseréljük le a „merjünk magunk lenni” és a „gyarapodjunk” jelszavakra."

Nemzeti torta sütés nélkül

Évek óta készítek valami nemzeti színű ételt március 15-re. Össze is gyűjtöttem őket egy oldalra.  Az előző bejegyzés egy krémpohár, most pedig egy túrótorta követi. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ápoljuk hagyományainkat. Gazdagodunk általuk, sok jó dolgot megtanulhatunk az ősöktől. Például az ünneplést is.  Valamikor nem hajtottak ennyire az emberek. Lehet, hogy több órát dolgoztak hét közben, mint most, de vasárnap pihentek, télen pedig hét közben sem volt ennyi feladat. Sok helyen már szombaton előkészültek az ebédre, és vasárnap a család templomba ment. Csak a nagyon idősek és a fiatal édesanyák maradtak otthon, de létezett, legalább is református vidékeken, az egyházkelés szokása. Ezen a napon ment először istentiszteletre szülés után kb hat héttel az édesanya. Ez a szokás ma már nem él, de a nemzeti ünnepet, március 15-ét minden magyar területen megünneplik, pedig 172 év telt el azóta, és sokan a határon túl rekedtek. Mégse felejtjük el a hősöket, akik a szabadságért, függetlenségért harcoltak. Sok helyen a határon túl igazi lázadásnak számított kitenni a kokárdát, vagy akár piros, fehér virágot ültetni. Csonka-Magyarországon sem volt dicsőség a piros-fehér-zöld a gyermekkoromban. Volt ugyan ünneplés, de mindig egy kicsit "izzadság szagú". Ma már szabadon felvonulhatunk, tarthatunk megemlékezéseket, de mintha most már nem is hozna lázba senkit. A koronavírus miatt idén ráadásul még nem is lesznek akkora ünneplések, mint eddig. A szívünkben azért emlékezhetünk, és mondhatunk imádságokat hazánkért és magyar népünkért. 
Régen nem volt szokás ilyen nemzeti színű ételeket készíteni. Kossuth kiflit, Deák tortát, Petőfi rostélyost adtak asztalra, de főleg a polgári konyhákon. 

Nekem tetszik ez a fajta hazafias változat, amikor a zászlónk színét használjuk. A piros nem lett igazán jó, talán eperrel kellett volna. Majd jövőre.

Hozzávalók:

-alap

10 dkg keksz

5 dkg vaj

-túrós réteg

25 dkg túró

édesítő/cukor

fél dl joghurt

egy evőkanál búzadara

-zöld réteg

2 dl zöld üdítő

egy evőkanál zselatinpor

cukor
ételfesték

-fehér réteg

1.5 dl joghurt

0.5 dl zsíros tej/tejszín

édesítő/cukor

1 ek zselatinpor

-piros réteg

2 dl gránátalmaszörp

egy ek zselatinpor

kis cukor
ételfesték

-tejszínhab

Elkészítés:

A kekszet konyharuha közt klopfolóval apróra törjük. Összemorzsoljuk  a vajjal, és egy kis tortaforma aljára nyomkodjuk. A túrót simára keverjük a joghurttal, az édesítővel és a búzadarával, és a kekszes rétegre simítjuk. A zöld üdítőt kipezsegtetjük, belekeverjük a cukros zselatint, forralásig melegítjük, majd kis hűlés után ráöntjük. A fehér réteghez a hozzávalókat összekeverjük, forralásig hevítjük. Lehűtjük, de még dermedés előtt a zöld rétegre simítjuk. A piros réteghez a zselatint és a cukrot összekeverjük, hozzáadjuk a szörphöz, forralásig hevítjük, langyosra lehűtjük, és a tortára öntjük. A tortát tejszínhabbal díszítjük. Ötlet a csíkozáshoz  innen.

Bibliás elmélkedés:

Nemzettudat, hazaszeretet, önfeláldozás címmel egy gyönyörű igehirdetés hangzott el a Komáromi Református Egyházközségben Roboz Pétertől. Szeretettel ajánlom figyelmükbe Jézus mit mond ezekről az erényekről, és hogyan ad példát nekünk a gyakorlásában.

Nemzeti színű sós torta

Nagyon fontosnak tartom, hogy ünnepeket üljünk. Nemcsak a keresztyén, hanem a nemzeti ünnepeket is. Már több nemzeti színű étel is van a blogon, ide gyűjtöttem őket. Ez a mostani kicsit bonyolultabb.

Hozzávalók:
-sós kekszek (Tuc)
-tortalaphoz
40 dkg liszt
1,5 dl olaj
2 dl tej
mokkáskanál só
4 tojás
-piros réteghez
30 dkg darált sertéshús egy része
kis hagyma
piros paprika
olaj
só
140 g paradicsompüré (két kicsi)
2 dl paradicsomlé
zselatin
-fehér réteghez
2 krémsajt

-zöld réteghez

450 dkg fagyasztott spenót egy része
só, bors
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
zselatin

Elkészítés:

Sós olajos piskótát sütöttem. (Kiskukta receptje átdolgozva). Az olajat, tejet, tojássárgáját, sót összekevertem, rászitáltam a lisztet, 1-2 percig kevertem. A fehérjét habbá vertem, és kis adagonként hozzáadtam az olajos részhez. Közepes tepsiben sütöttem ki, és két kört vágtam belőle, de végül csak egyet használtam fel. A maradékból majd készítek valamit. Kár volt ez a nagy felhajtás. Elég lett volna 10 dkg sós kekszet összekeverni vajjal, és a tortaforma aljába nyomkodni.

A spenótot kiolvasztottam, ízesítettem, főztem egy kicsit, botmixerrel pépesítettem, majd hozzáadtam egy zacskó vízben oldott zselatint. A piskótakarikát a forma aljába tettem, és rásimítottam a kihűlt, de még folyékony  spenótból kb 2 cm-t. Amikor megszilárdult, rákentem a sajtkrémet, majd a húskrémet is. Ehhez az olajon megpirítottam a kockára vágott hagymát, kis paprikát adtam hozzá, vizet, a húst és a paradicsompürét is. Puhára főztem, botmixerrel pépesítettem. Majd a paradicsomlében elkevertem egy zacskó zselatint, hozzáadtam.és hűtöttem egy kicsit. Biztos, hogy kevesebb zselatin is elég lett volna mindkét réteghez, de nem akart megszilárdulni. Sós kekszet ragasztottam a szélére, és kész.

Március 15 kiemelt helyen van népünk életében, pedig milyen régen volt. Mégis szépnek látjuk ahogy a márciusi ifjak elindultak, és a nép melléjük állt. Úgy gondolom, hogy a szabadságharc is lehet Istentől,  mert mások elnyomása nincs tőle.  Isten népeket teremtett, és nem akarja, hogy az egyik elnyomja a másikat.

Himnuszunk eredeti kéziratának első oldala:

"Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra." 
A Történelemklub oldaláról idéztem, tovább olvasva  egy lényegre törő összefoglalót találunk az ünnepről: 
http://tortenelemklub.com/node/12

Nemzeti színű krémpohár 2.

 Ez a második nemzeti színű krémpohár. Az előző recept itt olvasható.
Hozzávalók ehhez:
-zöld réteg
2 dl zöld üdítő
fél evőkanál zselatinpor
cukor
zöld ételfesték
-fehér réteg
1.5 dl joghurt

0.5 dl zsíros tej/tejszín

cukor

1 ek zselatinpor
-piros réteg
2 dl erős limonádé
fél evőkanál zselatinpor
cukor
piros ételfesték
Elkészítés:
A zöld üdítőt kipezsegtetjük, belekeverjük a cukros zselatint, forralásig melegítjük, hozzáadunk néhány csepp ételfestéket, és a pohárba töltjük. A fehér réteghez a hozzávalókat összekeverjük, forralásig hevítjük. Lehűtjük, de még dermedés előtt a zöld rétegre simítjuk. A limonádéba keverjük a cukros zselatint, forrásig hevítjük+ételfesték. Ha kihűlt, a pohárba öntjük. Tejszínhabbal díszítjük. 
Ez a mennyiség több pohárra elég.

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

http://www.anyacska.hu/nepi-hagyomanyaink/

Nemzeti színű krémpohár

Évek óta készítek valami nemzeti színű ételt március 15-re. Össze is gyűjtöttem őket egy oldalra.   
Remélem, találnak kedvükre valót.
Ez a krémpohár a következőképpen készül:
Hozzávalók:
-zöld réteg:
2 dl kivilé
1 kávéskanál frissen facsart citromlé
1+ evőkanál zselatinpor
cukor
-fehér réteg
tápiókagyöngy puding vagy más fehér kása
-piros réteg
2 dl gránátalmalé
1 evőkanál zselatinpor
cukor
Elkészítés:
A kivi a nagykönyv szerint nem kocsonyásodik. Ezt még nem tudtam, amikor elkészítettem a tápiókagyöngy pudingot kivikrémmel, csak később olvastam, amikor most sem akart kocsonyásodni. Végül is felhevítettem újra, tettem még bele zselatint, frissen facsart citromlevet, és láss csodát! Megdermedt. A fehér részhez maradék t.pudingot használtam tehéntejjel. Recept a kék szövegre kattintva  A piros réteg sajnos inkább bordó lett, de ilyen zászló nincs senkinek a világon, úgyhogy maradhat magyar. Kevés cukorral kikevertem a zselatint, és a szörphöz kevertem, majd forrásig hevítettem. 
Mindegyik réteget akkor öntöttem az előzőre, amikor az már megszilárdult. Az ünnepségek idén a koronavírus miatt elmaradnak, de azért ünnepelhetünk a szívünkben. 
"Az igaznak emlékezete áldott." Példabeszédek 10.7)

Túrmezei Erzsébet: Két hazám van

Két hazám van,

első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.

A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belémélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér’,
Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.

A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.

 Ez a hit jár velem.

Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.

Tejben sült pecsenye. Kokárda készítési útmutató március 15-re

Minden évben elteszem a kokárdákat egy biztos helyre, hogy ne kelljen keresni. Csak kinyitom a dobozt, ...aztán mégsem találom őket. Lehet, hogy egyszer előkerül majd 1 kg valahonnan. Annyi sosincs meg, mint amennyit tavaly  kitűztünk. 

Ha kevésnek találjuk az otthoni mennyiséget, vagy újítani akarunk, és magunk készítenénk el a nemzeti színű díszeket, ajánlok egy jó videót. Itt ugyan nem a hagyományos kokárda készül, de nagyon érdekes.

A hagyományos kokárda így készül:
 1. Egy 20 cm-es darabot levágunk a szalagról. Ez 2 cm széles. A zöld részénél, de egészen a szélén cérnával végigvarrjuk apró öltésekkel, hogy be tudjuk ráncolni. 

2. Hátul visszafordítjuk a szalag végeit, és összevarrjuk. A felesleges részt ferdén levágjuk. Kör alakot kapunk.

3. Egy 10-15 cm-es darabot ketté hajtva hátul hozzávarrjuk, a végét bevágjuk és kész.

Megoszlanak a vélemények a színek sorrendjéről, mert az eredeti, francia kokárdát belülről kifelé kellett olvasni. A márciusi ifjak is így hordták először, de aztán győzött a józan ész. A franciák a keresztnevüket mondják először, mi a vezetéknevünket (a helyes sorrend!), és kívülről befelé olvassuk a kokárdát.

Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld.
Az ünnepre készülve évek óta készítek valami piros-fehér-zöld ennivalót. Most is.
Amikor elkészült, elrendeztem egy autentikus, régi tálban.

Ha előbb észre veszem a hasonlóságot, és megfordítom a hússzeletet...!

De nem jutott eszembe, így nem arra hasonlít, mintha megfordítottam volna. Így jobbra került az Adria...

Így, március 15-én néha elmerengek: "Mi lett volna, ha...?"
Jó, jó, tudom. Nézzünk előre!
És végre a recept:

A hús elkészítése nagyon egyszerű. Kicsit hasonlít a vasi pecsenyéhez. Tarjaszeleteket sok fokhagymával sós tejben áztatunk egy fél nap. Aztán olajozott serpenyőben megpirítjuk egy kicsit, felöntjük némi tejjel, és pirosra sütjük. Piros paprikával megszórjuk. Rizzsel, uborkával vagy salátával kínáljuk.

Több nemzeti színű étel.
Bátorítás a Biblából:
"...azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, mely Krisztus Jézusban van. " (Filippibeliekhez írt levél 3.rész 13-14. vers)

Nemzeti színű falatok

 Ünnep közeledik, és már több nemzeti színű ételt tettem közzé ennek kapcsán. 

Itt gyűjtöttem össze őket.

A mostani egy reggeli vagy vacsora ajánlat sölytből, ecetes sajtból, melyet házilag készítettem el. Recept itt. Mielőtt formába öntöttem volna, mint a többi esetében, a hűtő tojástartójába nyomkodtam apránként, amíg kihűlt, és összeállt. Előtte kiöblítettem. Bármilyen fehér ételt, akár rizst is lehet így tálalni. Piros paprikába és vágott petrezselyem zöldbe forgattam.

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Olvasni való: Népi hagyományaink

Mandulás meggypite

 A Reformkori Konyha nevű blogban láttam ezt a különleges receptet. Már főztem onnan egy mandolatormával borított marhaszeletet. Érdekes, hogy ott mandolát, ennél pedig mandulát írt a szerző. Mivel hamarosan itt van március 15-e, gondoltam, hogy éppen jó lesz az ünnepre, hiszen Németh Zsuzsána szakácskönyvéből való, aki 1858-ban adta ki, tehát a recept jóval előbbi lehet. 

Hozzávalók:

12 dkg mandulaliszt

8 dkg zsemlemorzsa
6 dkg xillit
2 dl tejszín
1-1,5 dl tej
3 tojás sárgája
4 tojás fehérje
30 dkg meggy fagyasztott meggyből
szeletelt mandula
porított xillit

Elkészítés:

A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A zsemlemorzsát a tejszínnel és a tejjel elkeverjük, hozzáadjuk a mandulalisztet xillitet és a tojássárgáját. Elkeverjük, majd beleforgatjuk a habot is. Sütőpapírral bélelt kerámia tepsibe simítjuk a massza felét, rá a meggyet, kis xilittel megszórjuk. Rákerül a következő tésztaréteg, majd megszórjuk szeletelt mandulával. 200 fokon kisütjük. Kb 40 perc. Ha rendes tepsit használok, akkor alacsonyabb hőfokon sütök, kb 180 fokon. Kihűlés után szeleteljük. 

Nemzeti színű ételek itt.

Például: krémpohár 

Olyan különös, hogy március 15-re már több mint 200 éve emlékezünk. A márciusi ifjak Habsburgok elleni lázadása olyan igényeket jelenített meg, amelyek azóta is időről-időre jelentkeznek. Gondoljunk csak Trianonra, a szovjet megszállásra, vagy a multikultúrális térfoglalásra. Ez utóbbi is olyan, mint egy megszállás. Ha gyarmatosítani akarsz, akkor vedd el egy nép büszkeségét, fordítsd a figyelmét a kudarcaira, kérdőjelezd meg a hagyományait, nyilvánítsd egészségtelennek a gasztronómiáját stb. Utána könnyű lesz legyőzni. Évszázadok óta tapasztaljuk ezt. Nagyon emlékszem a fájdalomra, amikor orosz nyelvi táborban voltam 1974-ben Lugában. A zenetanárnő kis megvetéssel játszott le néhány magyar népdalt. "Csak ennyi?" -kérdezte. Mivel az orosz és általában a szláv népek többszólamúak. Nem tudtam mit mondani, pedig a magyar népzene régebbi rétegei csodálatos hajlításokat tartalmaznak, amelyeket nem is lehet több szólamban énekelni, mert csak így érvényesülnek igazán. 

Csak ennyi? Igen, ennyi! És még mennyi minden gyönyörűség, amit annak köszönhetünk, hogy őseink nem hagyták magukat, nemzeti büszkeségüket, nem olvadtak be. Manapság sokat beszélnek a rezilienciáról, ami lelki ellenálló képességet jelent. Ennek egyik fontos eleme a nemzeti öntudat.* 

Adjunk tehát hálát Istennek, hogy magyarnak születtünk, hogy megmaradtunk az idegen népek tengerében! Adjunk hálát különleges kultúránkért, nyelvünkért, nemzeti kicseinkért!

Adjunk hálát a márciusi ifjakért, akik életüket nem kímélve szálltak szembe a Habsburg elnyomással, fogtak fegyvert a hazáért! Bár a szabadságharcot leverték, de a változást nem tudták megállítani. hamarosan jött a kiegyezés, nagy fellendülés, aztán sajnos megint egy lejtmenet. 

Isten áldd meg a magyart...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen

*Bővebben a rezilienciáról itt a recept alatt.

Nemzeti tejszínes csirke március 15-re

 

Az ünnepre egy egyszerűen elkészíthető ételt ajánlok Tutinka Zoltán író konyhájából. A vele készült riportot itt olvashatják a Befolyásos férfiak a konyhában című sorozat részeként. Nagyon megtetszett nála ez a piros-fehér-zöld tál, és elkértem a receptjét. Frissítés: a kép is az övé, mert ő készítette. Szóval vendégszerző.

"A sárgarépa csíkokat forró, sós vízben roppanósra főzzük. A csirkemell csíkokat befűszerezzük sóval, borssal, és kevés olajon átsütjük. A kelbimbót a répához hasonlóan megpároljuk. A zászlónk színeinek megfelelően elrendezzük egy hőálló tálon. Kap még egy tejszínes, sajtos borítást az egész...valahogy úgy, ahogyan Isten országának állampolgársága olvasztja magába akár a nemzeti érzelmeinket is. Kicsit még átpirítjuk a sütőben tálalás előtt."

Isten, áldd meg a magyart,...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen

Több nemzeti színű étel. katt a kék linkre

Kokárda készítési útmutató.