Kossuth kifli

 

"Kossuth Lajos  a nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc egyik szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt."(wikipédia)

Egyébként pedig van-e, aki e nevet nem ismeri? A Kossuth-kifli történetét viszont biztos, hogy sokan nem ismerik. Pozsonyban készítette Palugyay Jakab a Vasforrás nevű vendéglőben. 1840-ben indult hódító útjára. Rredetileg Pozsonyi kiflinek hívták, de a mandulás változatát Kossuth nagyon szerette, ezért új nevet kapott.  Bővebben itt olvashatnak róla.

Én azonban a diós változat receptjét hoztam most, de ez is nagyon finom, könnyű sütemény.
Hozzávalók:

6 tojás

pici só, 2-3 evőkanál citromlé

20 dkg cukor

20 dkg margarin

1 citrom reszelt héja (itt szárítva)

2 teáskanál vaníliaaroma

25 dkg liszt

fél csomag sütőpor

25 dkg apróra vágott dió

Elkészítés:

A tojásokat ketté választjuk, és a fehérjét a cukor felével habbá verjük. A többi cukorral fehéredésig keverjük a sárgáját, hozzáadjuk a citromlét,  vaníliaaromát. A lisztet, sütőport, sót habverővel elkeverjük, hozzáadjuk az olvasztott margarint, majd a sárgájába öntjük, eloszlatjuk benne, és óvatosan a habot is beleforgatjuk. Margarinozott, lisztezett piteformába (20x30 cm) öntjük, és megszórjuk a dióval. 

200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 15 perc múlva mérsékeljük a hőfokot 180 fokra. Tűpróbáig sütjük.

Keresgettem a neten, hogy hogyan kell leghatékonyabban holdakat kivágni belőle, de olyannyira elcsodálkoztam az egyik szakácson, hogy elfelejtettem fázisfotókat készíteni. Köröket vágott ki ugyanis, ezzel egy csomó hulladék keletkezett, amit persze fel lehet használni később, de akkor is kevesebb kifli lesz belőle. Úgyhogy én pogácsaszaggatóval először 8 majd 6 cm átmérőjű köröket szabtam ki először, és abból vágtam le a következő alakot. Utána mindig holdakat vágtam. Így is keletkeztek leeső darabok, de nem annyi. 

Kokárda készítési útmutató és egy finom pecsenye itt.
Több étel a nemzeti ünnepre itt. (katt  a kék linkekre)

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas volt egyik  gyerekünk, természetesen otthon maradtam vele vasárnap délelőtt is, nem mentem templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

Népi hagyományaink (katt a kék szövegre)