Gnocci, az olasz krumplinudli

 

Nagyon kiváló krumplinudli receptjeink vannak, mégis hódító útjára indult a gnocci, az olasz krumplinudli. Sok receptet átnéztem, de nem találok lényeges különbséget a magyar és az olasz között. Talán csak a formázása miatt mondhatjuk, hogy ez egy másik étel. Ám legyen! Gnocci! (Bár a nudli se magyar szó. Milyen magyar elnevezése van ennek? Tudja valaki?)

Jó móka lenne családilag villázgatni a darabokat, sajnos azonban egyedül maradtam a művelet idejére, de a lelkes falatozgatásra mindenki előkerült. Ki érti ezt? 😊

Hozzávalók:

0,5 kg főtt krumpli

30 dkg liszt (20 dkg fehér és 10 dkg tk )

1 tojás

Elkészítés: A krumplit héjában főzzük meg, kicsit többet számítva, mint fél kg. Még melegen meghámozzuk, leöblítjük, és megkérünk valakit a családból, hogy törje át a krumplinyomón. A férjem volt a kiszemelt áldozat. Szó nélkül elkészült vele, de el is tűnt hamar. Igaz, hogy nem is nagyon forszíroztam a közös munkát. Majd legközelebb. 

Amikor kihűlt a krumpli, összedolgoztam a hozzávalókkal, kinyújtottam, csíkokat vágtam belőle, majd kisebb darabokat. Hengerítettem, és villával megpróbáltam megformázni. Hát mit mondjak? 

Enyhén sós, forrásban lévő vízbe tettem, és amikor feljött a tetejére, leszűrtem. 

Kechuppal leöntve

Olyannyira hasonlít a két tészta összetétele, hogy néhány szilvás gombóc is készült, amikor meguntam a formázást. Mivel éppen kifogytam a zsemlemorzsából, kis darált diót szórtam rá, hogy azért az illúzió meglegyen.

Bibliás elmélkedés (helyett)

Nemrég kaptam ajándékba egy könyvet a rezilienciáról. Ez "a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességét" jelenti.  Sok szellemi foglalkozású ember szenved attól, hogy nem képes megbirkózni ezekkel. Jó és hasznos tanácsokat találtam benne arról, hogy hogyan lehetünk lelkileg ellenállóak, vagyis hogyan előzhetjük meg a kiégést. A könyv szerzője, Paul Donders,  olyan tényezőket sorol fel, amelyek segítenek ebben:

-megbékélés a múlttal

-realista optimizmus

-problémamegoldó képesség

-önfegyelem

-tudatosság és szenvedély

-egészséges kapcsolatok

Nagyon jó élettörténeteket és gyakorlati példákat hoz. Fontosnak tartja a képességek kibontakoztatását, valamilyen szabadidős tevékenység gyakorlását is. Lefordítva, kedves gasztrobloggerek (főzőnaplóírók 😊), az ételek elkészítése, a fotózás is lehet egy fajta kiégés megelőzés. Amiért pedig elkezdtem írni ezt a részt, az az, hogy 

a nemzeti öntudatot fontosnak tartja.

 "Aki ...nem értékeli a saját országát, és nem látja annak jövőjét, az a pozitív gondolkodás és a reziliencia terén is sokat veszít." Persze ez is már megint egy idegen szó, pedig ott a lelki egyensúly helyette. 

Nálunk a nemzeti öntudatot tudatosan rombolták az elmúlt évszázadokban, és teszik ezt ma is. Cserna Szabó András gasztrofilozófus idéz egy barátjától: "Magyarországon 'kulináris kolonizáció' történt. A gyarmatosított a gyarmattartótól várja a finom ízeket, pompás falatokat. És ez persze nem csupán magyar jelenség, de azért mondjuk Olaszország még ma is elképzelhetetlen olasz konyha és konyhák nélkül, Budapest ma már elképzelhető érdemi magyar konyha nélkül."

Véleményem szerint ez azért van, mert elhitetik velünk, hogy a magyar konyha nem egészséges, pedig pl. sok zöldséget használunk.

Szóval főzzünk nyugodtan magyarosan, használjunk magyar szavakat, ahol csak lehet, és élvezzük az életet, legyünk hálásak, keressük mindenben a jót. Végül is erre tanít a Biblia is:

"Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, ...tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek."Máté 6.25.