Ez a sajt nem sajt. Sölyt

 Zsuzsi unokahúgom kért meg arra, hogy közöljek egy igazi sajtreceptet is miután elolvasta a Tejtermékek házilag című bejegyzést, ahol a túró, joghurt, vaj készítésének a rejtelmeit mutatom be.(Olvasható itt.)
Erre még várnia kell, de a paneert most bemutatom képekkel is.
Legalább 25 éve hordunk házi tejet. 

Nemcsak isszuk, hanem fel is dolgozzuk a tejet. Joghurtot, túrót és ezt a hamis sajtot is szoktam készíteni. Amikor befejezték a tejtermelést a gazdaságban, elkértem a receptet. Nagyvonalúan csak sajtnak nevezik, de valójában nem az, mert nincs benne oltó. Egy ehhez hasonló tejterméket  Dél Ázsiában készítenek, ahol paneer-nek hívják (panír, ponír) Készítik citromlével vagy joghurttal is, de hasonló technikával, bár nem mindenütt tesznek bele sót. Rendszerint lenyomatják egy súllyal, vagy átgyúrják, sózzák, szeletelik, vagy darabolják. Fogyasztják külön uzsonnára süteményekkel, de ételbe is teszik. Ha édességhez használják, akkor tehéntejből készül. 

Nem szeretem az idegen elnevezéseket, ezért megpróbáltam magyar nevet adni neki.

Sejt? Ez már "védett", hiszen biológiából ismerjük.
Söjt? Ez jobb, mert hasonlít, de mégsem az. Végül is a sölyt mellett döntöttem.

Hozzávalók:
3 l tej
3 csapott evőkanál só
50 ml 10 %-os ecet.
hagyma, fokhagyma, dió, paprika, fűszerek. Vagy, vagy.
Elkészítés:

A tejet felforraljuk, majd folytonos keverés mellett hozzáadjuk a sót és az ecetet.

Tovább forraljuk egy kicsit, amíg láthatóan darabos lesz, "összekap". Még a lábasban hozzáadjuk az ízesítőt. Ebbe egy nagy lila hagymának a felét kevertem. Sokkal többet semmiből nem érdemes hozzáadni, mert akkor nem áll össze. Mindent apróra kell vágni természetesen. Ezt a mennyiséget egy sűrű szövésű levesszűrő szitán vagy tüllkendőn át lecsepegtethetjük. Amíg csepeg, kanállal nyomkodhatjuk belőle a vizet. Ha kihűlt, már kész is, és kiboríthatjuk. Kb 20 perc. Nagyon finom füstölve is.

Kép és szöveg frissítve 2018. január 11-én.

További sölyt receptek:

Fokhagymás sölyt

Borsos, petrezselymes sölyt

Medvehagymás sölyt

Bibliás elmélkedés:

"A te igened legyen igen, nemed pedig nem."- mondja Jézus a tanítványoknak arra célozva, hogy ne változtassák az álláspontjukat állandóan. Ha ígérnek valamit, akkor azt tartják is be, ne esküdözzenek össze-vissza, főleg nem Isten nevére. Ez ugyanis vétség lenne a parancsolat ellen: "Isten nevét hiába fel ne vedd!". 

Továbbá legyünk szavatartók, megbízhatóak, állhatatosak. Vannak emberek, akinél nem lehet tudni, hogy vajon megtartják a szavukat, vagy sem. Mellettük bizonytalanná válik az élet. 

Pedagógus, aki megígéri, hogy nem fog dolgozatot íratni az osztállyal, mert most jöttek haza az erdei iskolából. Aztán mégis megkapják a tesztlapokat. 

Szülők, akik megígérik, hogy ez meg az fog történni: "Elmegyek a meccsedre, biztos ott leszek és szurkolok neked.- "Aztán a fiú felnéz a lelátóra, és apa sehol. És végig sehol. "

Jaj, bent kellett maradnom túlórázni!" Ezt meg lehet tenni egyszer, kétszer, de sokszor nem, ha meg akarjuk őrizni a másik bizalmát. 

Emberek, akik mindig elkésnek. Tudjuk, hogy nem lehet kezdeni, mert 10 perccel később fog beesni. Emlékszem, hogy az előző gyülekezetünkben volt egy középkorú házaspár, aki sosem jött időben. Amikor megkérdezték tőlük, hogy mi történik mindig, azt válaszolták, hogy "Az igemagyarázatra mindig ott vannak, mi a probléma." Hát az a probléma, hogy lemaradnak arról, amikor a lelkész köszönti a gyülekezetet: "Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Valójában Isten köszöntését tolmácsolja ilyenkor mindegyik igehirdető. Ha ez nem fontos, akkor Isten sem fontos. "A pontosság a királyok udvariassága" - ismerjük a szállóigét. 

Nem mindig könnyű megtartani a szavunkat, mert nem vagyunk mindenhatóak, mint Isten.  Nem látjuk előre, hogy mi fog történni, mint Ő, és nem tudjuk befolyásolni az eseményeket sem. Előfordul, hogy látszólag tőlünk független okok miatt az "igen"-ünk "nem" lesz. Ha ez gyakran előfordul, akkor érdemes átgondolni, hogy 

-nem vállalunk-e túl sok feladatot? 

-biztos, hogy rendben van a fontossági sorrendünk? 

-becsüljük eléggé a kapcsolatainkat? 

-nincs gond az önértékelésünkkel? 

    Ha túl sokat gondolunk magunkról, akkor  előfordul, hogy lenézzük a másikat, ezért nem érezzük bűnnek, ha megszegjük a szavunkat. Pedig a Biblia arra figyelmeztet, hogy 

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt."(Filippi 2.4)

    Az alacsony önértékelés viszont depresszióhoz vezet. "Nekem semmi sem sikerül!" És egy akadálynál megállok, tipródom, majd feladom.

Helyes önértékelésre Jézus vezet el bennünket. Érdemes átgondolni, sorba venni az értékeinket, hiányosságainkat, hálát adni és áldást, segítséget kérni. Akkor könnyebb lesz az igen-t igen-nek a nem-et nem-nek mondani.