Nemzeti színű krémpohár

Évek óta készítek valami nemzeti színű ételt március 15-re. Össze is gyűjtöttem őket egy oldalra.   
Remélem, találnak kedvükre valót.
Ez a krémpohár a következőképpen készül:
Hozzávalók:
-zöld réteg:
2 dl kivilé
1 kávéskanál frissen facsart citromlé
1+ evőkanál zselatinpor
cukor
-fehér réteg
tápiókagyöngy puding vagy más fehér kása
-piros réteg
2 dl gránátalmalé
1 evőkanál zselatinpor
cukor
Elkészítés:
A kivi a nagykönyv szerint nem kocsonyásodik. Ezt még nem tudtam, amikor elkészítettem a tápiókagyöngy pudingot kivikrémmel, csak később olvastam, amikor most sem akart kocsonyásodni. Végül is felhevítettem újra, tettem még bele zselatint, frissen facsart citromlevet, és láss csodát! Megdermedt. A fehér részhez maradék t.pudingot használtam tehéntejjel. Recept a kék szövegre kattintva  A piros réteg sajnos inkább bordó lett, de ilyen zászló nincs senkinek a világon, úgyhogy maradhat magyar. Kevés cukorral kikevertem a zselatint, és a szörphöz kevertem, majd forrásig hevítettem. 
Mindegyik réteget akkor öntöttem az előzőre, amikor az már megszilárdult. Az ünnepségek idén a koronavírus miatt elmaradnak, de azért ünnepelhetünk a szívünkben. 
"Az igaznak emlékezete áldott." Példabeszédek 10.7)

Túrmezei Erzsébet: Két hazám van

Két hazám van,

első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.

A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belémélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér’,
Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.

A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.

 Ez a hit jár velem.

Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.