Ennivaló úti beszámoló 4. Torockó. Erdély. Torockói rétes

 

Hétfőn elbúcsúztunk, és mielőtt végleg elhagytuk volna Marosvásárhelyet, még benéztünk az állatkertbe. A múzeumok ugyanis hétfőn ott is zárva vannak, szombaton és vasárnap pedig elnéztük az időt és már nem jutottunk be. 

Nagyon jól éreztük magunkat, bár semmi újat nem láttunk, de én már nagyon régen nem voltam ilyen helyen. Legutóbb a legidősebb unokát vittük vadasparkba.

Szirti sas.😊

Az állatkert melletti büfében ebédeltünk, mondanom se kell, hogy senki nem beszélt magyarul egy szót sem. Aztán továbbindultunk Torockó irányába. Ahogy közeledtünk, egyre sziklásabb lett a táj. 

Majd feltárult ez a gyönyörűség, a Székelykő. Talán nem is szép. Inkább fenséges, bámulatra méltó, tiszteletet parancsoló.

Különös ötlet, de egy fiatal pár készíttetett esküvői fénykép sorozatot a hegyen éppen akkor, amikor ott voltunk. Remélem, boldogok lesznek. Judit lányomék is ilyen kopár hátteret választottak, és a házasság jól sikerült. Persze nem ezen múlik. 

A házat, ahol megpihentünk, Katalin, kedves blogger társam  ajánlotta, akik gyakran nyaralnak a Bitai vendégházban.  Remekül éreztük magunkat, köszönet a jó ötletért.  

Délután érkeztünk, mindjárt el is indultunk körülnézni. Torockó a Világörökség része Európa Nostra díjas házakkal. A szállásunk is az volt. Kedves malmot találtunk sétánk során, ahova be is térhettünk. Szeretjük a régi dolgokat, volt itt bőven. 

A bútorfestésnek hagyománya van. A szék felső részén a kontyok állásának pedig jelentősége volt. Ha összevesztek, akkor a székeiket úgy fordították, hogy a kontyok más irányba nézzenek. Ha kibékültek, akkor összefordították őket. 

Bárcsak így lenne minden házasságban, ahogy a falikép mutatja!

A szép falitéka kincseket rejtett. 

A nőknek a Bibliát, a férfiaknak meg a pálinkát. Mostanra több nő jár a templomba, mint férfi. Azt gondoltam, hogy régebben azért kiegyenlítődött az arány. Torockón úgy látszik, nem. Vagy csak ebben a házban nem, mert különben most is szép számban járnak a templomba. 

Az 1800-as évek végéig a férfiak vasérc bányászatból és kohászatból éltek. Akkor jött a nagyüzem, és elvesztették a megélhetésüket. Az elvándorlás már akkor elkezdődött. Sajnos azóta is tart. Tavaly egy, tavalyelőtt is csak egy gyermek született. 

A malomban szép régi tárgyakat láthattunk. Ez egy bányászlámpa.

A többi tárgyat is itt készítették ügyes mesterek.

Szép szobabelső.

Este finom vacsorával várt bennünket Bitai Magda. Palócos leves, csirkepaprikás nokedlivel. Mintha otthon lennénk! De hát otthon is vagyunk!

Desszertnek torockói rétest kaptunk.

Elkértem a receptjét. 9 kanalas rétesnek is hívják:

9 kanál liszt, 1 tojás, 4 kanál olaj, pici sütőpor (kb.fél csomag) ecettel felfuttatva, annyi tej, hogy  könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Sütőpor helyett szódabikarbónát is lehet használni. 

9 gombócot készítünk és mindeniket külön kinyújtjuk, megszórjuk liszttel majd mind a hájast összehajtjuk.Ezt kétszer ismételjük. 

Utána ismét kinyújtjuk és derelyevágóval három részre vágjuk de nem vágjuk át teljesen és forró olajban kisütjük. Lehet töltve is készíteni, Bitai Magda ordával is szokta tölteni.

Készítettem képeket, de a panzió honlapján sokkal szebbek vannak. Érdemes odakattintani. Azért ízelítőnek:

A szobánk részlete.

Torockói keresztszemes függöny az ablakokon az ebédlőben.

Reggel ez a kép fogadott a teraszról:

A reggelink:

Nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy máskor is eljövünk. Délelőtt megnéztük a vajort, ami egy kis csatorna, ahol régen mostak az asszonyok. Gyönyörködtünk a szép házakban, 

majd elmentünk  a múzeumba., ahol a bányászélet és a régi falusi élet emlékeiben gyönyörködhettünk. 

A tiszta szoba torockói hímzéssel kivarrt párnákkal.  Hasonló a kalotaszegihez, de nem hurkolják.

Ez egy sütögető nyárs, melyre még egy bárányt vagy malacot is fel lehetett rakni sütni. Súly húzta le, és forgatta.

A vaskenyér, amelyet bányásztak, és ebből olvasztották ki a vasat.

Menyasszony, vőlegény.

Csodás, letűnt világ. Amikor még mindenre volt idő, amikor még a szomszédok ismerték és segítették egymást. Kemény világ, amikor egy aszályos év, vagy éppen egy bányaomlás egy életre tönkre tehetett egy családot. Nem kívánom vissza. Álljon itt befejezésül a Szeretet himnusza , mely több szép fatáblával együtt a panzió ebédlőjében függött a falon. 

1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

(I. Korinthus 13.) https://szentiras.hu/

Erdélyi úti beszámolók: 

Ennivaló úti beszámoló 1. Cserefalva

Ennivaló úti beszámoló 2. Marosvásárhely

Ennivaló úti beszámoló 3. Fintaháza