Fácánragu sült fácánból

 

A fácán leves nagyon finom volt, de a főtt hússal nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Egy részét azért megettük még a levesben, de nagyon száraznak találtuk.  Az első képen a hozzávalóknál még a nyers madár látható. Főzés után betűzdeltem néhány szalonnaszelettel, tepsibe raktam szalonnaágyra, néhány főtt krumplival, és kisütöttem, de úgy sem voltunk elragadtatva. 

Végül egy kis ragu lett belőle. 

Hozzávalók:

főtt fácánhús

só, bors

egy lila hagyma

egy szelet füstölt főtt tarja

borókabogyó

gomba

tejszín vagy tejföl

Elkészítés: A hús zsiradékján megpirítottam a kockára vágott hagymát, majd a tarjadarabokat és a felkockázott húst.  

A gombával és egy dl tejföllel összefőztem. Közben valamikor belekerült a boróka is. 

Maradék főtt krumplival tálaltam, de jobban illett volna hozzá egy kis sült krumpligombóc, de nem volt kedvem pepecselni vele. Így feljavítva nagyon finom fogás lett a sült fácánból.

Bibliás elmélkedés: 

Fiatal hívő korunkban történt. A családi házunknak nem volt kerítése, mert anyagilag még nem jutottunk oda. Jó környék volt, összetartó, kedves szomszédokkal, nem volt sürgős a kiadás. Egyszer arra mentünk haza, hogy az udvaron, a vízóraakna tetején egy lőtt fácán fekszik. Szép nagy madár volt, vére pirosra festette a betont. "Hogy kerülhetett oda?" -találgattuk. Volt egy barátunk, aki gyakran járt vadászni. "Nahát!"-gondoltuk. -"Ez a Józsi! Csak úgy idehozta, nem is szólt?" Persze akkor még nemhogy mobiltelefon nem volt, de vonalas se nagyon. Biztos eljött, nem talált minket otthon, és ott hagyta, gondolva, hogy majdcsak megtaláljuk. Valóban megtaláltuk, és el is készítettem. Lett abból is finom leves, és a húsát megettük sütve. Aztán amikor a férjem összefutott vele, nagyon megköszönte a kegyes adományt, de azért kicsit szemrehányóan mondta, hogy megtalálhatta volna a jószágot egy gazdátlan kutya vagy egy macska is. A barátunk "kikérte magának". Van neki magához való esze, nem hagyott volna ott egy szabad prédát a kóbor állatoknak. 

Nagyot néztünk. Ha nem ő, akkor ki? 

Vagy inkább KI? 

Ekkor megértettük azt a bibliai igazságot, amit akkoriban tanulgattunk, hogy Jézus Krisztus gondoskodik az övéiről, és az övéi ezt tudhatják. Valószínűleg azt történt, hogy vadászok jártak a közeli erdőben, meglőtték a fácánt, és Isten ideirányította. Később is gyakran megtapasztaltuk, hogy Ő a szükségest megadja, néha többet is, a luxust kell összeteperni. Nem volt könnyű a 7 gyereket felnevelni, sokat imádkoztunk, hogy minden szükségest meg tudjunk adni nekik, de így is lett. Ahogy a pusztai vándorlás alatt a zsidó népnek Isten küldte a mannát és a fürjeket, mi is kaptunk sok ruhát, játékot sőt még egyszer egy kis buszt is ajándékba. Persze ez nem úgy ment, hogy Isten leszállt az égből és átnyújtotta. Embereket használ, akik meglátják mások szükségleteit, és készek áldozatot hozni értük. Aztán amikor már mi kerülünk abba a helyzetbe, hogy van feleslegünk, akkor ne felejtsük el, hogy mindenből, amink van, Istennek rész jár. A mentakrémes csokitortánál mesélek el egy megható történetet erről.

Jön a karácsony, a szeretetszolgálatok, például a református  adományokat gyűjtenek. Megnyílt az első Diaconia márkabolt, melyben rászoruló emberek által készített gyönyörű ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Halljuk meg a hívó szót! Persze nem csak karácsonykor, mert 

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni."(Apostolok cselekedetei 20.35.)

"Ki vagyok én?" játék nyertesei

 

Először is mindenkinek nagyon köszönöm, hogy játszott. Itt hirdettem meg. 

A képeket itt lehet megnézni. 

A jelentkezők létszáma várakozáson felüli volt, 6, mert én voltam a 7. 😊 Igaz, hogy lényegesen elmarad a régi, 30 körüli létszámoktól, de mára a többség már nem is blogol. Volt egy Névtelen a játékosok között, de ezt nem tudtam bevenni, sajnos. Legközelebb legalább egy aláírást tegyen oda, mint Berni.

A győztes kihirdetésén aztán elgondolkodtam, mert csak egy helyes megfejtő volt, így nem lett volna értelme sorsolgatni, de mivel azt ígértem, így mégis megteszem. Lesz tehát egy fődíj, és egy másik helyezés is. Volt olyan játékos, aki saját magát nem tüntette fel, pedig biztos kitalálta 😊, ezért hozzáírtam. Így találtam igazságosnak. 

A helyes megfejtés Teller Zsuzsáé:

"Kedves Ani, íme a tippek:
1. Gizi
2. Takarékos Éva
3. Bloggeranyó Olgis
4. Katalin konyhája
5. Okki
6. Jómagam :-))
7. Szerintem Te vagy, kedves Ani!
Jó kis fejtörés volt, izgulok! :-)"

Mivel azonban itt, nem az összesítésnél, hanem a kiírásnál tippelt, ezért emlékeztem ugyan rá, hogy átengedtem a hozzászólását, de nem találtam elsőre. Végül is mindenki meglett, és megkapta a kis cetlijét. Igaz, hogy Okki azt kérte, hogy ő ne szerepeljen a sorsoláson, mert a határon túl él, és sok lenne a postaköltség, de azért úgy tartottam igazságosnak, hogy őt is bevegyem. És őt húzta ki a férjem! Aztán húzattam vele még egyet, aki Katalin lett. Megpróbálom  Okkinak is elküldeni valamelyik ismerősömmel a nyereményét, de lehet, hogy időbe telik. 

Zsuzsa, Katalin, kérlek írjátok meg, hogy Vidék Íze vagy Magyar Konyha újságot kértek-e, és a címet, bár biztos megvan valahol. 

Bár nem kértem, de megköszönöm, ha megemlítitek, hogy nálam játszottatok. Ha nem, akkor sincs harag. 

Mindenkinek jó blogolást és nyugodt felkészülést kívánok a karácsonyi ünnepekre. Ne felejtsétek el, hogy miről, és főleg KIRŐL szól az ünnep. 

Fügelikőr kész 2024.

 

Augusztus 30-án áztattam be a fügéket vodkába. Itt a recept. Közben adtam hozzájuk fűszereket október 1-én, és most a héten szűrtem le, és ízesítettem. Nagyon finom lett, és unokahúgom fogja megkapni. A tavalyinak is ő örült meg nagyon a facebook csoportban, így idén is neki adom. 

Azt olvastam, hogy legalább 15%-osnak kell lennie az italnak, hogy likőrnek nevezhessük. A vodka 37 %-os volt. Összesen 6 dl fügelé lett szűrés után, mivel a gyümölcs is engedett levet. Ehhez adtam 

5 dkg cukrot, 

1 csomag vaníliás cukrot, 

2 teáskanál frissen facsart citromlét és 

2 dl vizet.

A vizet a cukrokkal, a citromlével felforraltam, és lehűlés után a fügeléhez kevertem. Idén nem lett kocsonyás, mint tavaly. 

Útravaló a jövő hétre:

Adjatok hálát az Úristennek, mert jó, mert örökké tart szeretete. 1.Krónika 16.3.

Fácánleves

 

Szépen jönnek a hozzászólások a Játék összesítéséhez. Majd csak a határidő után fogom közzé tenni őket. Van azonban egy Névtelen is. Kérem, hogy írja újra. Van lehetőség arra, hogy megnevezze magát. Így nem tudom, hogy kit értesítsek. Névtelen bárki lehet.

.......................................................................

Rég posztoltam, de a refluxom aktivizálódott, és nem vagyok 100%-on. Ez a recept nem kívánt sok munkát, ezért hozom most. A fácánt kedves barátunktól kaptuk, aki már az Osso Buco-hoz való húst is hozta. Nagyon régen ettem, de arra még emlékeztem, hogy néhány napig a tollaiban kell "érlelni" valamiért. Hát ez így, bőre nélkül érkezett, úgyhogy nem volt más dolgom, mint ezt a finom levest megfőzni belőle. A húsából meg pecsenye lett.

Tulajdonképpen alig különbözik a recept a közönséges húslevestől, csak ebbe gombát is teszünk, van, aki borókabogyót és sáfrányos szeklicét is. Ez utóbbi szépen sárgára színezi a levest. A sáfrány lenne az igazi, de meg szokták magyarázni úgy, hogy a szeklice nem annyira erőteljes, pedig a valódi ok valószínűleg az, hogy a sáfrány nagyon drága. 

Nos, ebbe egyik sem került, a gomba a járulékos hozzávaló, és én még borsót sem mindig főzök a húslevesekhez. 

Ki vagyok én? Játék összesítés

Kedves Olvasók!

Itt hirdettem meg egy játékot, melyre nagy örömömre most heten, gasztobloggerek, küldtek képeket. A beérkezés sorrendjében láthatóak itt. Az a feladat, hogy az olvasóknak hozzászólásban ki kell találni, hogy melyik képet ki küldte be. Határidő szombat éjfél. Addig nem teszem közzé a tippeket. Minél több képet ismer fel valaki, annál többször kerül a neve a kalapba. A végén sorsolok, és természetesen mindent közzé teszek. 

A hozzászólásoknál mindenki írja meg a nevét. Köszönöm. 

Akkor induljon a találgatás!

1.

Székelykáposzta

2.

Szalonnás carbonara mártás spagettivel

3.

A kenyér ünnepére készült

4.

Töltött kacsanyak édesburgonyával és almás céklasalátával

5.

Mangós torta

6.

Áfonyás sajttorta

7.

Zabpelyhes almás pite

Kérdés "Ki vagyok én?" játékhoz

 

Kedves Mindenki!

Gondban vagyok. Hogy legyen? 

1.Megosztom a képeket érkezési sorrendben, és névsor szerint a bloggereket és webcímeket.

2. Csak a képeket osztom meg érkezési sorrendben, de a bloggereket és webcímeket nem nevezem meg. 

Hozzászólásban válaszoljatok, kérlek. Közzé tegyem a hozzászólásokat is vagy nem? 

Szeretettel Ani

Ludaskása Márton-napra

Márton-nap közeledik, és ilyenkor hagyományosan libahúst ennénk, ha kapnánk, és ha nem lenne ilyen borzasztó drága. Viszont időnként ki lehet fogni jó áron, mint tavaly ezt az aprólékot. Igen finom étel lett belőle. Ha kapnak valahol a kedves olvasók, bátran ajánlom kipróbálásra. Többnyire rizzsel főzik újabban, de nekünk jobb a köles, mert lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Szépapáink is biztos, hogy kölest vagy árpagyöngyöt használtak. A ludaskásához valójában egy húslevest készítünk rövid lével, melybe belefőzzük a gabonát. 

Hozzávalók:

80 dkg libaaprólék: szárnytő, zúzák, nyak
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 kisebb répa
2 kis petrezselyem
4-5 gomba
kis cikk zellergumó
(fél bögre zöldborsó)

1 bögre (2-3 dl) köles

1 csokor petrezselyemzöld

só

szemes bors

(majoránna)

Elkészítés: Az aprólékot a hagymákkal, sóval, borssal félig megfőzzük. Akkor kivesszük a hagymákat, és hozzáadjuk a karikára vágott zöldségeket, majd a vége felé a cikkekre vágott gombát. Ha mindez kész, leszűrjük, és a lében megfőzzük az alaposan megmosott kölest. Néha megkeverjük, hogy ne égjen oda. A zúzákat és a hús egy részét kockára vágva adjuk hozzá, a többit egészben hagyhatjuk. Megszórhatjuk vágott petrezselyemmel is. 

Sült libacomb Márton-napra

Bibliás elmélkedés: 

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ti is ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."(Máté 7.12)

"Aki Márton-napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik."-tartja a népi mondás, és mindjárt meg is győz bennünket arról, hogy ezeket a hiedelmeket nem kell komolyan venni. Én nem is értem, hogy hogyan hihették el az emberek azt, hogy a fekete macska szerencsétlenséget hoz, a négylevelű lóhere meg szerencsét. Ismerjük a kéményseprő, a lekopogás és más, ma már babonaságnak hitt szokás eredetét. Ősvallásunk maradványai ezek, amikor még nem ismerték a személyes Istent, de tudták, hogy kell lennie Valakinek odaát. Ki akarták engesztelni, mert féltek tőle. Saját maguk találtak ki áldozati módokat, gyakran egészen kegyetlen formában, amit Isten soha sem várt el. Ez a félelem végigkíséri az emberiség történetét, pedig Isten nagyon szeret bennünket, és azt szeretné, hogy a gyermekei békességben éljenek egymással. PSegítség egymást, törődjenek a szegényekkel. Ennek szép példája Márton püspök története.

Krisztus után 316-ban vagy 7-ben született Szombathelyen, amely akkor a Római Birodalomhoz tartozott. Apjához hasonlóan ő is katona lett, de egy koldussal való találkozás teljesen megváltoztatta az életét. Rablók verték meg, és kifosztották a szegény embert, Márton pedig ketté vágta a köpenyét, és ráterítette. Éjszaka azt álmodta, hogy a koldus maga Jézus volt. Hamarosan kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, és komoly hittérítő munkát végzett. Az édesanyját is ő keresztelte meg. 371-ben püspökké választották, de olyan szerény volt, hogy először nem akarta elfogadni a felkérést, elbújt a libák óljába, de a gágogásukkal elárulták, hogy ott van. Jóságos és tisztességes életére ma is hálásan emlékeznek. 

Hát ezért kerül a liba a Márton-napi vacsorába. Ha a hálás utókor azonban nem elég tehetős, megteszi a kacsa is, vagy valamilyen más szárnyas.😊