Csirkemellcsont leves

 

Amikor még nem volt ennyi érv a húsevés ellen, akkor anyukám minden nap főzött valamilyen húsételt, de csak egyszer. Soha nem vett fagyasztott húst, és a csirkét vagy tyúkot is maga vágta, bár mi nem tartottunk, de akkoriban még lehetett élő baromfit kapni a piacokon. Anyósomék viszont tartottak jószágokat, még mi is, amikor elköltöztünk a házunkba, de a parókián már nem, mert nem volt tyúkudvar. Én mindig a szomszédot kértem meg, hogy vágja el a tyúkok nyakát, mert a férjem sem volt rá kapható. Emlékszem, amikor egy tyúk állandóan kirepült a helyéről. Mindig halogattam, hogy levágjunk a szárnyából, jól is tettem, mert egyszer csak előjött egy csomó kiscsirkével. Orozva kőtt! Így hívták férjem falujában, amikor nem a gazdasszony ülteti el a tojásokra. Érdekes, hogy sokkal szívósabbak voltak, mint a dédelgetett tyúkólas társaik. 

Soha nem szerettem a mellehúsát, száraznak találtam. Férjemmel most is jobban kedveljük a combját, de azért veszek néha, és kirántom vagy csíkokra vágva készítem el például gyíkhúsnak. 😊Katt a kék szövegre, hogy mit takar ez a vicces elnevezés. Kicsontozom, és a májakról levágott szívekkel együtt szoktam megfőzni egy kis egész vagy reszelt zöldséggel . Most eperlevél tésztát gyúrtam hozzá, olyat, amilyet anyukám szokott. Szombat délután főzte meg a húslevest, de a tésztát másnap frissen készítette el. Apuval szinte csak a tésztás levest ettük, többnyire jóllaktunk vele, a második fogást már csak később kértük. Most tettem a levesbe egy kis szárított tárkonyt és tejfölt is. A tésztát külön főztem meg. 

Hozzávalók:

1 csirkemellcsont

5-6 csirkeszív

1 nagyobb sárgarépa

1 fele akkora petrezselyem gyökér

1 cikk zellergumó

1 cikk karalábé

1 kis hagyma

1 gerezd fokhagyma

5-6 szem egész bors

1 zellerlevél

1 tk tárkony

1 evőkanál tejföl

só

(liszt)

Elkészítés:
A répát és a gyökeret hosszában elvágjuk, és a többi zöldséggel, a sóval, borssal, tárkonnyal és a csonttal együtt feltesszük főni. Amikor minden megpuhult, belekeverjük a tejfölt, amibe belekeverhetünk egy csapott evőkanál lisztet. Én le szoktam fejteni a húst a csontról, és úgy adom asztalra.

Bibliás elmélkedés:
"Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz." (Jeremiás siralmai 3.27.) Ez az ige most az orozva kelt kiscsirkékről jutott az eszembe. Egy kis ridegtartás jót tesz az immunrendszernek. Viszont a túlzott féltés és az indokolatlan csodálat, amivel az elmúlt évtizedekben sok szülő részesíti a gyermekét, valójában árt nekik. Kínából indult, az egykepolitika termelte ki, de az Egyesült Államok is követte. A hópehely nemzedék azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, nehezen vagy egyáltalán nem viseli el a kritikát, a kötöttséget, nem tud alkalmazkodni, mindentől sírva fakad. Amikor elkezdtem tanítani, akkor még a szülők 100%-ban a pedagógusok mellett álltak. Ha rossz jegyet kaptak vagy figyelmeztetést, akkor otthon nem álltak melléjük, hanem inkább közösen próbáltunk a végére járni, hogy hogyan tudna fejlődni a gyerek. Mára viszont a szülők a gyerek legfőbb cinkosai. A tanárokat sok esetben ellenségként kezelik, önjelölt tanácsadók osztják az észt, akik az iskolát börtönként definiálják, ahol megtörik a gyermekek kreativitását, nem tudnak kibontakozni. Pedig az ige világosan tanít: "Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát visel." És persze az iga, a kötelességek egy  nőnek is hasznosak is, ha megtanulja ellátni magát, ha bevonják a házimunkába stb. 

Alternatív matematika ennek a kisfilmnek a címe. Mobilról itt érhetik el: https://www.youtube.com/watch?v=Zh3Yz3PiXZw

Ha angol felirattal megy, akkor a beállításoknál kell megkeresni a magyart. Egy tanárnő kálváriájáról szól, aki kijavította egy kisfiú dolgozatában a 2+2=22 eredményt, de végül is meghurcolták érte. 

Isten irgalmazzon nekünk, hogy ide jussunk!