Nemzeti tejszínes csirke március 15-re

 

Az ünnepre egy egyszerűen elkészíthető ételt ajánlok Tutinka Zoltán író konyhájából. A vele készült riportot itt olvashatják a Befolyásos férfiak a konyhában című sorozat részeként. Nagyon megtetszett nála ez a piros-fehér-zöld tál, és elkértem a receptjét. Frissítés: a kép is az övé, mert ő készítette. Szóval vendégszerző.

"A sárgarépa csíkokat forró, sós vízben roppanósra főzzük. A csirkemell csíkokat befűszerezzük sóval, borssal, és kevés olajon átsütjük. A kelbimbót a répához hasonlóan megpároljuk. A zászlónk színeinek megfelelően elrendezzük egy hőálló tálon. Kap még egy tejszínes, sajtos borítást az egész...valahogy úgy, ahogyan Isten országának állampolgársága olvasztja magába akár a nemzeti érzelmeinket is. Kicsit még átpirítjuk a sütőben tálalás előtt."

Isten, áldd meg a magyart,...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen

Több nemzeti színű étel. katt a kék linkre

Kokárda készítési útmutató.

Jókai bableves

 

A március 15-ei forradalomra emlékezve tavaly Jókai bablevest főztem, és most hozom. 

Jókai Mór azonban rá sem ismerne a leves mai változatára., Ő csak angyalbakanccsal (füstölt malacköröm) és nem csülökkel, csipetke és zöldségek nélkül fogyasztotta a levest, melyet paprikás rántás sűrített. Olyan ez is, mint a stollen, mely  kezdetben csak zabból, vízből és repceolajból állt, de a meggazdagodott utókor kibővítette egy sor finom összetevővel úgy, hogy már rá sem lehet ismerni. Böjtös ételnek, aminek indult, bizonyára nem felelne meg.

Szóval eredetileg lóbabból készült, de ma már inkább tarkababot használunk, jól bezöldségeljük, és galuskát vagy csipetkét is főzünk bele. Hasonló is van már a blogon, ott nem írtam arányokat. 

Hozzávalók:
egy füstölt sertéscsülök és egy köröm,
két répa,
egy petrezselyem,
egy-egy szelet karalábé és zeller,
egy vöröshagyma é
egy gerezd fokhagyma
egy mokkáskanál köménymag
zellerlevél

egy tojásból csipetke (vagy tarhonya)

Elkészítés: A húsokat feltesszük főni. A babot egy másik lábasban annyi vízzel, amennyi ellepi felforraljuk, és egy percig főzzük. Így megakadályozzuk, hogy puffasszon. Leöntjük a levét, és a húsokhoz adjuk. Amikor már majdnem megfőtt, beletesszük a feldarabolt zöldségeket, és a végén a tésztát, és a zellerlevelet. Berántjuk, de tejfölt mindenki maga tesz bele. Nem szoktam hozzákeverni. 

Ez itt Kossuth kifli egy Oetker-féle recepttel, nem a szokványossal .Talán még hozom az ünnep előtt. 

További ételek a nemzeti ünnepre Petőfi rostélyos, krémpohár stb. Katt a kék linkre.

..............

Március 15 kiemelt helyen van népünk életében, pedig milyen régen volt. Mégis szépnek látjuk ahogy a márciusi ifjak elindultak, és a nép melléjük állt. Úgy gondolom, hogy a szabadságharc is lehet Istentől,  mert mások elnyomása nincs tőle.  Isten népeket teremtett, és nem akarja, hogy az egyik elnyomja a másikat.

Himnuszunk eredeti kéziratának első oldala:

"Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra." 

(A Történelemklub oldaláról.)

Ibolyalekvár. Kicsit diétás

A tavalyi ibolyamező idén is ontja a virágokat. Nem lehetett nem szedni belőle. Nagyon hamar meg is telt a fél literes edény. Lekvárt vagy dzsemet terveztem belőle, nem is tudom, hogy melyik lenne a helyes elnevezés. Valójában egyik sem, mert ez inkább egy almalekvár (dzsem) ibolyával (szörppel), de nagyon finom volt. Ha még jövőre is lesz lehetőségem ibolyázni, akkor talán igazi lekvárt főzök majd, de egy idő után már nem volt türelmem leszedni a zöld virágfej részt, csak a szárakat, és azzal együtt tettem fel főni. Így viszont nem maradhatott az anyagban, le kellett szűrni. Majdnem egy egész délután elszöszöltem a tisztítással, főzéssel stb, de örömmel készítettem. Most átadom nektek. Látványra is szép az ibolya. 

Így kezdtem:

Hozzávalók:

fél liter ibolyafej

1 biocitrom

2 alma

1 dzsemfix

1,5 evőkanál 1:4 édesítő

4 dl víz

Elkészítés: 

A bodzalekvár mintájára készült. Először tehát leszedtem a szárakat és a szirmokat, aztán csak a szárakat. A citromot felkarikázzuk, és a vízzel és a virágokkal együtt egy éjszakára, de legalább 3-4 órára beáztatjuk, és hűtőbe tesszük. Utána kiszedegetjük a citromot, és 4-5 percig főzzük az ibolyás levet. 

Az almákat meghámozzuk, és finom reszelőn letoljuk. Az ibolyát leszűrjük, legjobb a krumplinyomó. Mivel az enyém nem nyomja át rendesen, az összepréselődött virágot többször felállítottam benne, és úgy még egy jó adag levet kinyomott belőle. A jobb alsó képen látható a folyadék.

Visszatesszük a lábosba az almával együtt. összekeverjük a dzsemfixet és az édesítőt, és az utasításnak megfelelően járunk el. Természetesen cukorral is készülhet azoknak, akiknek nem kell diétázni. Leszedjük a habot, és üvegekbe töltjük a lekvárt. Néhány percre fejre állítjuk. A jobb alsó képen látható egy kis hab, ami szintén megkocsonyásodott, és egy kevés a dzsemből. 

Kalácsra, zsemlére kenve fogyaszthatjuk, mint bármilyen más lekvárt vagy dzsemet. Még tettem hozzá egy kevés szirmot is a végén.

Szép hetet kívánok mindenkinek Isten áldásával!

Gyümölcsös kocka

 

Mindig bajban vagyok, ha valahol látok egy ételt vagy süteményt, aztán elfelejtem, hogy hol, és nem tudom megnevezni a forrást. Egyesek szerint nem is kell, mert ha egy kicsit változtattam rajta, akkor már nem az a recept.  Mivel rendszerint nem pontosan követem az utasításokat, talán nem is kellene ezen rágódni? Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel? Ezt a sütit egy diétás szakácskönyvben találtam, de a hozzávalókon és az arányokon is változtattam. Valójában csak az az ötlet maradt, hogy a gyümölcsöket belegyúrtam a tésztába. Szóval ez EGY gyümölcsös kocka. Azé, aki elkészíti. 

Hozzávalók:

25 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt

20 dkg finomliszt

5 dkg 1:4 édesítő

1 zacskó sütőpor

10 dkg kókuszreszelék                                                   

5 dkg mandula

1 teáskanál fahéj

csipet só

2 tojás

4 dl tej

1,5 dl olaj

450 dkg fagyasztott vegyes gyümölcs: áfonya, eper, piros és fekete ribizli

Elkészítés: 

A száraz anyagokat összekeverjük, a mandulát összetörve adjuk hozzá. Beleütjük a tojást, kicsit felverjük, majd a tejet és az olajat is. A gyümölcsöt hagyjuk kicsit kiolvadni, vagy, mint én, néhány percig mikrózzuk, és belegyúrjuk. Ha nagy szemű az eper, kisebb darabokba vágjuk. Egy kerámia formát vagy 20x28-as tepsit kibélelünk sütőpapírral, és belesimítjuk a tésztát. 

Kezdetben 200, majd 15 perc múlva 180 fokon kb 45 perc alatt megsütjük. Akkor jó, amikor a tetején is itt-ott megbarnult. A papírral kiemeljük, egy deszkára borítjuk, lehúzzuk róla a papírt, és rácsra visszafordítva kihűtjük. 

Bibliás elmélkedés: 

Nemrég arról olvastunk, hogy Júdás elárulta Jézust, pedig 3 évig vele volt, látta a csodáit, sőt, maga is tett csodákat, de a szíve nem volt rendben. Mást várt. Földi királyt, aki majd csapatai élén megszabadítja népét a római elnyomás alól. Mivel Jézus nyilvánvalóan nem ezért jött ("Az én országom nem evilágból való" János evangéliuma 18.36.), feladta őt. Nagy tanulság ebből, hogy nem láthatunk a másik ember szívébe. Sokszor évekig élünk vagy dolgozunk együtt valakivel, amikor egy konfliktusos helyzetben kiviláglik a másik hűtlensége, számítása, nagyravágyása vagy valamilyen más emberi gyengesége. Néha keserű csalódások érnek bennünket. Erre utal Jézusnak az a mondása, hogy

  "Gyümölcseikről ismeritek meg 

a fát," de itt az emberekre utal. "A jó ember a szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." (Lukács evangéliuma 6.rész 43-45. versek.)

Tejberizs ibolyazselével

Idén nem is akartam ibolyát cukrozni, de amikor megláttam a sok lila foltot a kertben, csak ráálltam. Hogy ne legyen olyan pepecselős, kis szirupot főztem, és abban mártottam meg a virágokat. Aznap még elment, de másnapra összeaszalódott az összes. Járt utat járatlanért el ne hagyd! Ebben az esetben beigazolódott a figyelmeztetés. A fenti tányéron láthatóak. Úgyhogy néhány ibolyát mégis becukroztam a szokásos tojásfehérje-porcukor módszerrel. Itt olvasható. 

Aztán gondoltam egyet, tejberizst főztem, és a tavalyról megmaradt ibolyaszörpből zselét készítettem rá. Megjegyzem, hogy szerintem a legfinomabb tejberizs a régi fajta B rizsből fő, mert az tud jól szétfőni. A tejberizs nem jó, ha pörgős. Most mégis basmatit használtam, mert egy zacskó alján találtam egy fél bögrényit. Azért abból is jó volt.

Hozzávalók: 

fél bögre rizs

tej, amennyit felvesz

cukor vagy édesítő

(citromhéj)

(vaníliáscukor)

Elkészítés: A rizst alaposan megmossuk, a basmatit áztatjuk is egy kicsit, mert én nem szeretem az illatát. Annyi vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Néha megkeverjük. Amikor elfőtte a levét, fokozatosan adagoljuk hozzá a tejet, és kavargatjuk, amíg megpuhul. Közben édesítjük. Poharakba szedjük. Az egyiket megdöntjük, neki támasztjuk valamilyen textilnek, hogy ne csússzon el, és úgy adagoljuk bele a rizst. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük, és elkészítjük az ibolyazselét.

Hozzávalók:

1 dl ibolyaszörp

1 dl víz

1 teáskanál zselatin

1 teáskanál citromlé

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, vigyázzunk, hogy a zselatin ne maradjon csomós. Forróra melegítjük, de nem forraljuk fel, mert akkor a zselatin elveszíti a zselésítő képességét. Ha kész, hűtjük egy kicsit, és óvatosan a jó hideg tejberizsre öntjük. Mivel a rizs felülete nem sima, nem lesz olyan szép az elválasztás, mint itt, de az ízén ez nem változtat. 

A zselé így néz ki közelről. Elfelejtettem megmutatni még az elején. 

Betyárgombóc

 

Már szerepelt a blogban, de nem én készítettem. Egy kirakodóvásáron ettem életemben először. A Tibi nevű "betyár"-tól vásároltuk, és nagyon ízlett, mégsem próbálkoztam meg vele. Most kivettem egy csomag pulyka darált húst a fagyasztóból, és megakadt a szemem a hűtőben lévő gombán. Jobban szeretem a friss húst, mint a fagyasztottat, de azért mindig tartok itthon egy keveset. Most is éppen jól jött. Bár  az igazi betyárok sertésből készítik, illetve valószínűleg nem is ők készítik, hanem a kocsmában, csárdában főzik nekik. Lehet, hogy nem is nokedli az igazi köret, de mostanában már így honosodott meg. Sőt! Bakonyi betyárgombóc. Hát én nem tudom, hogy bakonyi vagy nem, de nagyon finom volt. 

Már régóta zsemlemorzsával készítem a fasírtot is, nem száraz kenyérrel, úgyhogy mondhatom a fasírtra, hogy betyáros? 

Hozzávalók:

-gombóc:
50 dkg darált hús
1 tojás
5 dkg zsemlemorzsa
só, bors

-pörköltalap:

1 közepes hagyma

olaj 1 evőkanál őrölt piros paprika

1 mokkáskanál őrölt kömény

só

-fél kg gomba

1 evőkanál petrezselyemzöld

tejföl

1 evőkanál liszt

-nokedli:

15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 teáskanál só

víz

Elkészítés: A gombóc hozzávalóit összegyúrjuk, és kicsit hagyjuk állni. Addig összevágjuk a hagymát és megpirítjuk az olajon. Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a paprikát és a köményt, felöntjük 6-8 dl vízzel, és felforraljuk. Kis gombócokat formázunk a húsból, és belefőzzük a pörköltlébe. A gombát cikkekre vágjuk, és hozzáadjuk. Ha megfőtt, behabarjuk a tejföl és liszt keverékével. Megszórjuk a petrezselyemzölddel. A nokedlihez a liszteket, sót összekeverjük, beleütjük a tojást, és annyi vizet adunk hozzá, hogy galuskasűrűségű legyen. Sós, forró vízbe szaggatjuk, leöblítjük.

Bibliás elmélkedés:
A magyar hagyományban a betyárok nem negatív szereplők. Inkább valamiféle hősök, akik elveszik a gazdagoktól a vagyont, és szétosztják a szegények, között. Ennek a nézetnek azonban kevés alapja van. Hasonló lehet Mátyás királyhoz, akit igazságosként őriz a népi emlékezet, pedig súlyos adókat szedett a néptől. Talán azért emlékeznek rá ilyen szeretettel, mert mindenek ellenére, megvédte őket a földesurak túlkapásaitól. A diákok is általában a szigorú tanárokra emlékeznek, mert ők rendet tartottak az osztályban, és nem engedték a nagyoknak bántani a kicsiket. 

Szentesi Zöldi László írót is foglalkoztatta a betyárok élete, és megírta életrajzukat a Nagy betyárkönyvben. Évekkel ezelőtt olvastam, de nem túl pozitívan írt róluk. Inkább gonosztevőknek láttatta Angyal Bandit, Zöld Marcit, Rózsa Sándort. 

Ez utóbbiról nemrég olvastam, hogy gyilkosságok, rablások stb miatt életfogytiglani fegyházra ítélték, . Ahhoz képest, hogy az amnesztiát (közkegyelmet) inkább csak kisebb vétséget elkövetők kaptak,  1868-ban amnesztiával szabadulhatott. Ferenc József írta alá a kegyelmi kérvényt. Mi lehetett a célja a császárnak ezzel a döntéssel? A forradalom és szabadságharc résztvevőinek a nagyhatalmak és az orosz cár is kegyelmet kért, a császári ház azonban a véres megtorlás mellett döntött. 1850-ben 120 halálos ítéletet hajtottak végre. Rózsa Sándort meg elengedték. Érthetetlen, de a kegyelmet nem is kell megértenünk. Nem kellett hozzá megbánni a bűnöket, nem kell hozzá semmi, csak uralkodói elhatározás. 

Ilyen volt a húsvéti történetben Pilátus döntése is. A Lukács evangéliumában olvassuk, hogy ünnepenként szabadon kellett bocsátania egy foglyot. (23.17.) Lehetett volna ez a fogoly Jézus is, de a vallási vezetők és a nép a halálát kívánták. Így a bűnöző kapott kegyelmet. Mi már ugyan tudjuk, hogy Jézus halála szükségszerű volt, mert magára vállalta a bűneink büntetését a kereszten, ezzel utat nyitott a mennybe, de ez nem mentesíti a zsidó vezetőket a felelősségük alól. 

És ha már kegyelem, akkor ne felejtsük el, hogy mi is kegyelmet kaptunk, pedig bűneink miatt ezt nem érdemeltük meg, de Isten Jézusra nézett, nem ránk. 

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." Efezusiakhoz írt levél 2.8.

Osso buco borjúból

 Egész életemben nem sok alkalommal főztem vagy ettem borjút. Mindig volt oka annak, hogy nem engedhettük meg magunknak. A blogon is csak egy borjúbecsinált leves van. Azt is nagyon kedvező áron vettem. Ez a mostani azonban egész más árfekvés. Még az előző gyülekezetünkből ismerős egy fiatalember, akinek hentes az eredeti szakmája. Már más vállalkozása van, de néha, "hogy el ne felejtsem, hogyan kell" egy barátjánál feldolgoz ezt-azt. Főleg sertést, de most borjút vágtak. Mit lehet készíteni borjúból?-tettem fel magamnak a kérdést, és körülnéztem egy kicsit a neten. Osso buco (csont lyukkal) névre hallgatott egy nagyon szimpatikus étel. Az ismerős először valószínűleg ingatta a fejét, mert ez nem szokványos kívánság, hiszen keresztben kell átvágni a csontot, de aztán mégis megérkeztek a kívánt hússzeletek. A recept olyan lehet, mint nálunk a lecsó, mindenki másképp főzi, úgyhogy én is megalkottam a saját változatomat. Fenséges lett. Borjút nem veszek egy darabig, de biztos elkészíthető pulykacombból is. 

Hozzávalók:

80 dkg borjú lábszár

liszt

1-2 dl olívaolaj

3 nagy vöröshagyma (280 g)

3 gerezd fokhagyma
380 g zeller
380 g sárgarépa

-fűszerek:

mokkáskanál kakukkfű

mokkáskanál oregánó

mokkáskanál őrölt feketebors

néhány rozmaring levélke

-ízesítők:

2 babérlevél

2 paradicsom

zellerzöld

3 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál citromlé

2 dl száraz fehérbor

2 dl marhahúsleves

kb 1 evőkanál só

Elkészítés: A húst néhány órával főzés előtt enyhén besózzuk. Lisztbe forgatjuk, majd egy serpenyőben az olívaolajon fehéredésig sütjük a felaprított fokhagymával együtt.

A húst kivesszük, és egyszer-kétszer átforgatjuk a visszamaradt olajban a hagymát, majd a zellert és a répát is sütögetjük egy kicsit a fűszerekkel együtt. 

Belekeverjük az ízesítőket, és egy kerámia tál aljára halmozzuk. A paradicsomot és a zellerzöldet összevágva tesszük bele. Ráfektetjük a húsdarabokat.

A húsleves lemaradt a képről, de éppen azt főztem, úgyhogy csak beleöntöttem két merőkanállal a raguba. A tálat előmelegített sütőbe toljuk, és 250 majd 200 fokon másfél két órán keresztül sütjük. Néha kicsit átforgatjuk a ragut, egyszer a húst is félidőben. 

Hagyományosan polentával (puliszka) tálalják. Én emlékeztem arra, hogy van a fagyasztóban egy annak tűnő doboz, ki is vettem, de mikor kiolvadt, kiderült, hogy sárgaborsó főzelék. Nem szoktam ilyeneket fagyasztani, de úgy látszik, nagyon sok lett. Nem baj, jó lesz másnapra. 

Végül is krumplit főztem hozzá, de a zöldség is elég lett volna. Nagyon finom, kiadós és különleges is. Ágostonéknál biztos nem mindennapi. 😉

Bibliás elmélkedés:

A Biblia mindenkié oldalon rákerestem a borjú szóra. 31 találatot adott ki, és amikor végignéztem őket, a tékozló fiú példázatánál álltam meg. (Lukács evangéliuma 15. rész 11.24. versek) Bizonyára mindenki hallotta már ezt a kifejezést. Egy apának volt két fia, a fiatalabb elkérte az örökségét, és távoli vidékre ment, ott minden pénzét elköltötte. Kénytelen volt disznópásztornak állni, de még a moslékból sem ehetett. Akkor eszébe jutott az apai ház, ahol még a béreseknek is bőven jut mindenből. Magába szállt, elhatározta, hogy hazamegy és azt mondja az apjának, hogy "Vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy." Amikor hazaért, az apja nagy szeretettel fogadta, de a fiúnak már nem voltak feltételei, hogy béres legyen vagy valami más. Csak bocsánatot kért és kapott. Az apja ráadta a legszebb ruhát, gyűrűt az ujjára, levágatta a hízott borjút, és ettek és vigadtak. "Mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott." 

*

A történet arra példa, hogy hogyan fogadja a megtérő bűnöst az Isten. Bármit tettünk, mehetünk Hozzá. Annyira szeret bennünket, hogy nyitva áll az atyai ház vagyis a mennyország. Az igazságérzetünk lehet, hogy mást diktálna. Büntetést, kirekesztést, de Isten nem ilyen. 

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette Isten az Őt szeretőknek." (Korinthusiakhoz írt 1. levél 2.rész 9.vers)

*kép a pixabay(pont)com-ról