Ibolyalekvár. Kicsit diétás

A tavalyi ibolyamező idén is ontja a virágokat. Nem lehetett nem szedni belőle. Nagyon hamar meg is telt a fél literes edény. Lekvárt vagy dzsemet terveztem belőle, nem is tudom, hogy melyik lenne a helyes elnevezés. Valójában egyik sem, mert ez inkább egy almalekvár (dzsem) ibolyával (szörppel), de nagyon finom volt. Ha még jövőre is lesz lehetőségem ibolyázni, akkor talán igazi lekvárt főzök majd, de egy idő után már nem volt türelmem leszedni a zöld virágfej részt, csak a szárakat, és azzal együtt tettem fel főni. Így viszont nem maradhatott az anyagban, le kellett szűrni. Majdnem egy egész délután elszöszöltem a tisztítással, főzéssel stb, de örömmel készítettem. Most átadom nektek. Látványra is szép az ibolya. 

Így kezdtem:

Hozzávalók:

fél liter ibolyafej

1 biocitrom

2 alma

1 dzsemfix

1,5 evőkanál 1:4 édesítő

4 dl víz

Elkészítés: 

A bodzalekvár mintájára készült. Először tehát leszedtem a szárakat és a szirmokat, aztán csak a szárakat. A citromot felkarikázzuk, és a vízzel és a virágokkal együtt egy éjszakára, de legalább 3-4 órára beáztatjuk, és hűtőbe tesszük. Utána kiszedegetjük a citromot, és 4-5 percig főzzük az ibolyás levet. 

Az almákat meghámozzuk, és finom reszelőn letoljuk. Az ibolyát leszűrjük, legjobb a krumplinyomó. Mivel az enyém nem nyomja át rendesen, az összepréselődött virágot többször felállítottam benne, és úgy még egy jó adag levet kinyomott belőle. A jobb alsó képen látható a folyadék.

Visszatesszük a lábosba az almával együtt. összekeverjük a dzsemfixet és az édesítőt, és az utasításnak megfelelően járunk el. Természetesen cukorral is készülhet azoknak, akiknek nem kell diétázni. Leszedjük a habot, és üvegekbe töltjük a lekvárt. Néhány percre fejre állítjuk. A jobb alsó képen látható egy kis hab, ami szintén megkocsonyásodott, és egy kevés a dzsemből. 

Kalácsra, zsemlére kenve fogyaszthatjuk, mint bármilyen más lekvárt vagy dzsemet. Még tettem hozzá egy kevés szirmot is a végén.

Szép hetet kívánok mindenkinek Isten áldásával!