IX. Ennivaló úti beszámoló. 1.Szekszárd

 

Az utolsó 5-6 évben egy hetet nyár elején Tahiban töltöttünk lelkésztársakkal együtt. Ez olyan továbbképzés-féle, de baráti együttlét is, ahol kicserélhették a tapasztalataikat, és ápolhatták a kapcsolataikat. Nagyon szerettem ezeket az alkalmakat, de idén már nem mentünk el, mert Géza végleg nyugdíjba vonult. Viszont hiányoztak az ismerősök, és mint kiderült, egyeseknek mi is. Így aztán hét végén meglátogattuk az egyik házaspárt, akikkel nagyon "egy nyelvet beszéltünk". 

Tolna megyében, Bátaszéken laknak. Még soha sem jártunk azokon a tájakon, ezért egy kis városnézést is beiktattunk Szekszárdon, a megyeszékhelyen. 

A Mézeskalács Múzeumban kezdtünk. Nem is múzeum volt ez, hanem egy kicsi kalandpark. Több nemzedékre tekint vissza a mézeskalács és a gyertyaöntés készítése. Először csodálkoztam, hogy hogyan illik össze a kettő, pedig nagyon egyszerű a dolog. A méhek adják a mézeskalácsot, a gyertyát pedig eredetileg a méhviaszból öntötték. Filmen mutatták be több termékük gyártási folyamatát. Sajnos a képeim nem lettek túl jók, de a honlapon lehet nézelődni. 

Mézeskalács díszítése.

Sodort gyertya valódi méhviaszból:

Nagyon tetszett, hogy berendeztek egy kis házikót Jancsinak és Juliskának, ahol szoptatós sarok is helyet kapott. 

Így készült régen a gyertya:

A boltban gyermekkoromból ismerős édességeket is árultak. Málnacukrot, színes drazsét. Az eladó márcot is mutatott. Ez egy szörp-féle, amit régen vásárokban árultak úgy, hogy limonádét készítettek belőle. A márc szóról beugrott egy versidézet: 

Jó márc a cseberben

csuprom telemertem

A verset nem találtam meg a neten, hiába írtam be az első két sort. Végül is Márti barátnőm segített ki, és a Weöres Sándor kötetből kikereste a Vásár című verset. Itt a folytatás is: 

tele van a csuprom

idd már, ki ne fusson.

Aztán meglett a vers is itt. 

Ilyen edényben készítették a márcot. 

A cukorkákat ilyen nyomdával készítették:

Viasznyomdák: 

Formák a mézeskalácshoz:

Tölcsértartó, fagylalt adagoló kanál, kávé pörkölő:

Nagyon kedves, szívélyes fogadtatás volt. Látszott, hogy a család tagjai szeretik egymást és a vendégeket. Ez nemcsak egy üzlet. 

A lépcső felirata a lélek gyümölcse a Bibliából:: 

Egy igehirdetés a témában.

Megnéztük még a Babits emlékházat is. 

Sok verse közül talán a Jónás a legismertebb. Ez egy próféta története az Ószövetségből, akit Isten elküldött Ninivébe, hogy jövendölje meg a város végét annak bűnei miatt, de először Jónás más irányba futott, nem akart engedelmeskedni. Egy hal gyomrába került, ahonnan bűnbánata után kimenekült, és eljutott Ninivébe elmondani Isten ítéletét. Az emberek között azonban kezdtek bánbánatra jutni, és Isten mégsem pusztította el a várost, amiért Jónás kesergett, mert a prófétai becsületét gondolta elveszteni. Isten azonban kegyelmes, ad lehetőséget az újra kezdéshez. A versből ismerős lehet egy sor: "Vétkesek közt cinkos aki néma."Isten igéjét hirdetni kell, engedelmeskedni kell, ha küldenek, de nem írhatjuk felül azt, amit Ő eldöntött. És jót készít. Ez a reménységünk. 

Mielőtt elutaztunk, kérdezősködtem egy cukorbeteg facebook csoportban, hogy milyen éttermeket ajánlanak, ahol nekünk való a kínálat. Egyik kedves hozzászóló a következő szavakkal ajánlott egy helyet: "Ha a biztonsági tartalék sült krumpli köret helyett másra vágynál, akkor a Trattoria da Matteo-ban nagyon finom tésztákat főznek és kérhetsz teljes kiőrlésű tésztával mindent." Nagy örömmel újságoltam a hírt a férjemnek, de ő azt mondta, hogy eszik itthon éppen elég zöldséget és tk tésztát, neki nagyon meg fog felelni a sült krumpli is. Így is lett. Az Aranykulacsban ebédeltünk. Fokhagymás sült tarját kért sült krumplival, én pedig fogast spárgás kuszkusszal és mangó csatnival.(fenti kép) Nagyon finom volt a  zöldborsó levesük, amibe csipetkét adtak. Nagyon csodálkoztam, mert felénk a csipetke gömb alakú, ez inkább tépett volt. 

Ebéd után a Múzeumba mentünk, ahol legnagyobb meglepetésünkre ismerős csoporttal találkoztunk. A városunk nyugdíjas klubja látogatott el ide. Csak fotójeggyel lehetett volna fényképezni, de nem vettünk, így csak ezt a képet tudom mutatni a Gemenci kerékpár versenyeket bemutató kiállításról. 

Ajánlották még a Prim cukrászdát a cukorbeteg csoportban, amit meg is találtunk, és jót uzsonnáztunk a cukormentes sütijeikből. Jól esett utána egy csésze meleg tea.

Mivel végig esett az eső, a városi séta elmaradt.