Ibolyaszörp

 

Mit csinál az ember lánya, ha egy óriási, legálisan szedhető ibolyamezőt talál? Nyilván elkezdi begyűjteni a csodás illatú virágokat, és elkezd gondolkodni azon, hogy mit is készítsen belőle. Vigyázat! Csak az illatos ibolyát szabad szedni, mert a másik védett. 

Eddig több receptben is szerepet kapott az ibolya a blogon, rózsából már készítettem szörpöt, most az ibolya is sorra került. Nagyon meglepődtem, amikor olvastam róla, hogy gyógynövényként is használják. A szörpje vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés vagy álmatlanság esetén hatásos lehet. Nem mindig alszom jól, lehet, hogy segít majd egy pohár ibolyaszörp lefekvés előtt?

Hozzávalók:
4 dkg szárított ibolya

20 dkg cukor

3 evőkanál frissen facsart citromlé a rostjaival együtt

6 dl víz

Elkészítés:

Mivel nem tudtam egyszerre leszedni a virágokat, mert dolgoztunk is, több, mint a fele megszáradt. Így sokkal több vizet kellett hozzáadni, mint például a rózsaszörpnél. Így is finom lett. ha friss virággal dolgozunk, akkor kevesebb víz kell. 

Egy lábasban kezdjük forralni a virágokat a vízzel, amíg megváltozik a színük. Kb 10 perc. Utána leszűrjük, jól kinyomkodjuk a levét. Zöld színű lesz! Hozzáadjuk a cukrot, citromlét, és még egyszer felfőzzük. A citromlétől mindjárt átváltozik a színe ilyen szép lilássá. Fantasztikus látvány, amint a zöld eltűnik, és lila lesz! Üvegbe szűrjük, és száraz dunsztba tesszük, ha nem használjuk fel azonnal. Kibontás után hűtőben tároljuk. Fogyasztás előtt hígítani kell. 

Bibliás elmélkedés:

A jeruzsálemi templom belső részében állt az illatáldozati oltár, amelyen áldozatként égették az előírt tömjénkeveréket. Kezdetben négy illatos anyagot égettek egyenlő arányban sóval elkeverve. Később bővült az anyagok köre. 

A felszálló füst azt jelképezte, ahogy imádságunk Isten elé kerül. A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: 

"Jusson eléd imádságom,

mint illatáldozat,

imára emelt kezem,

mint esti áldozat." (141.zsoltár 2. vers)

Részlet Fekete Ágnes áhítatából újszövetségi gondolatokkal kiegészítve:

"A Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy Isten trónjánál ott van huszonnégy vén, akiknek a kezében füstölő van, és ez a füst a szentek imádsága. Az ima füst. Nem nagyon látjuk, nem tudjuk pontosan hova tart, egyfajta titokzatosságban küldjük Istennek, de egészen biztos, hogy ahol füstölnek, ott előbb utóbb mindenki megérez valamit a környezetben. A fölfelé küldött áldozat itt lent érződik. Az ima valami sűrű kapcsolatban lét, Isten felé irányuló önátadás, ami jó illata a környezetünknek is."