Tejberizs ibolyazselével

Idén nem is akartam ibolyát cukrozni, de amikor megláttam a sok lila foltot a kertben, csak ráálltam. Hogy ne legyen olyan pepecselős, kis szirupot főztem, és abban mártottam meg a virágokat. Aznap még elment, de másnapra összeaszalódott az összes. Járt utat járatlanért el ne hagyd! Ebben az esetben beigazolódott a figyelmeztetés. A fenti tányéron láthatóak. Úgyhogy néhány ibolyát mégis becukroztam a szokásos tojásfehérje-porcukor módszerrel. Itt olvasható. 

Aztán gondoltam egyet, tejberizst főztem, és a tavalyról megmaradt ibolyaszörpből zselét készítettem rá. Megjegyzem, hogy szerintem a legfinomabb tejberizs a régi fajta B rizsből fő, mert az tud jól szétfőni. A tejberizs nem jó, ha pörgős. Most mégis basmatit használtam, mert egy zacskó alján találtam egy fél bögrényit. Azért abból is jó volt.

Hozzávalók: 

fél bögre rizs

tej, amennyit felvesz

cukor vagy édesítő

(citromhéj)

(vaníliáscukor)

Elkészítés: A rizst alaposan megmossuk, a basmatit áztatjuk is egy kicsit, mert én nem szeretem az illatát. Annyi vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Néha megkeverjük. Amikor elfőtte a levét, fokozatosan adagoljuk hozzá a tejet, és kavargatjuk, amíg megpuhul. Közben édesítjük. Poharakba szedjük. Az egyiket megdöntjük, neki támasztjuk valamilyen textilnek, hogy ne csússzon el, és úgy adagoljuk bele a rizst. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük, és elkészítjük az ibolyazselét.

Hozzávalók:

1 dl ibolyaszörp

1 dl víz

1 teáskanál zselatin

1 teáskanál citromlé

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, vigyázzunk, hogy a zselatin ne maradjon csomós. Forróra melegítjük, de nem forraljuk fel, mert akkor a zselatin elveszíti a zselésítő képességét. Ha kész, hűtjük egy kicsit, és óvatosan a jó hideg tejberizsre öntjük. Mivel a rizs felülete nem sima, nem lesz olyan szép az elválasztás, mint itt, de az ízén ez nem változtat. 

A zselé így néz ki közelről. Elfelejtettem megmutatni még az elején.