Savanyúkáposztalé leves újra-és újragondolva. Ata kedvence

"Otthontól fűtött tél" a címe annak a gyönyörű könyvnek, amit a Bagossy Brothers Company nevű könnyűzenei együttes tagjainak közreműködésével adtak ki. Az első részben az erdélyi csapat tagjai vallanak gyerekkori és mostani élményeikről, régi és új karácsonyokról. Szinte látjuk a kis Tatár Atikát, amint vágyakozva áll a kirakat előtt, ahol egy igazi terráriumnak megfelelő üvegbúra-szerűség volt látható a kis hörcsögének. Szomorúak vagyunk, amiért a szülők nem lelkesednek annyira az ötletért, és együtt örülünk vele, amikor megpillantja a karácsonyfa alatt. Ki ne emlékezne hasonlókra a saját gyermekkorából? 

Tájak, ízek, Bagossy

Elképzeljük Kozma Zsombit, aki a pásztorjáték összes szereplője volt már, egyszer majdnem Mária is, de aztán lenyúlták a szerepét. 😇. Kedves, meleg szavak. Nagyon rendben vannak ezek a fiúk. Szokatlan ebben a szakmában. 

A beszámolók között Tatár Attila (Ata) csodálatos tájfotóiban gyönyörködhetünk  Gyergyó és környékéről. Hófödte tájak, meggörnyedt fenyők állnak őrt, és hirdetik a természet örök szépségét. 

Aztán a második részben recepteket találunk. Helyi és más ételek vonulnak fel Zsigmond András, a gyergyói Oxygén Restro étterem Executive Chef-je és a zenekar tagjainak keze nyomán. Őket is látjuk, amint szorgoskodnak, és persze kóstolgatnak. A kötet végén Madaras Alíz (D'Alice) édességeit és Fodor Mónika péksüteményeit csodálhatjuk.

A könyvben láttam ezt a finomnak ígérkező levest, és el is készítettem. Nem bántuk meg. Lesz újrázás Azért választottam ezt a sok finomság közül, mert ez Tatár Ata, a gitáros egyik kedvence, akivel riportot készítettem nemrég. A következő bejegyzésben olvashatják. 

Savanyúkáposztalé leves újra-és újragondolva. Azért újragondolva, mert az eredeti recept nem krémleves, már ha ezeknél a népi ételeknél van egyáltalán eredeti, és azért még újra-és újra, mert a savanyú levét külön kínáltam a refluxom miatt. Nekem most nem jó a nagyon savas.

Ami azt illeti, vicces az elnevezés, mert elsőre azt gondolnánk, hogy ez valamilyen böjtös étel, közben meg egy gazdag húsleves. 😉

A könyvben gyönyörű az ételfotó. A tányér semleges alapon, mellette csak egy ágacska és egy pohár bor. Megpróbáltam ebben a stílusban lefotózni én is a levest, de akárhogy próbálkoztam, nem sikerült. Nem volt az enyém. Így a szokásos összevisszaság köríti. Ez van.

Hozzávalók:

30 dkg csontos sertéshús (oldalas)

20 dkg karajcsont

25 dkg sárgarépa

8 dkg zeller

savanyúkáposzta levelek és lé

30 dkg kolbász

1 ,5 liter víz

só, bors

Elkészítés: A húsokat a felaprított zöldségekkel együtt feltesszük főni 1,5 liter vízzel. Sózzuk, borsozzuk. Amikor megfőttek, a húsokat és a csontot kivesszük, 1 dl savanyúkáposztalével együtt szétturmixoljuk. A tölteléket kinyomjuk a bélből, gombócokat formázunk belőle, és kifőzzük a krémlevesben. Közben a káposztaleveleket megormózzuk. Ez egy erdélyi elnevezése annak a műveletnek, amikor a levél vastag erezetét levágjuk. Felcsavarjuk a leveleket, vékonyra vágjuk, és a tányér közepére halmozzuk. Rámerjük a forró levest, köré rakjuk a gombócokat. Aki eheti jó savanyún, az még öntsön hozzá levet. A receptben megadott arány 2 liter víz, 1 liter savanyúkáposzta lé.

Eredetileg disznóvágáskor főzték, és a kolbászhúsból vettek ki hozzá, de én így tudtam megoldani. 

Nagyon ízlett nekünk is. 

Advent első napja van. Még 24 nap karácsonyig. Éppen annyi, mint a fejezetek száma Lukács evangéliumában, amely a legrészletesebben mutatja be Jézus életét. Hiszen az Ő születésnapját ünnepeljük karácsonykor. Isten emberré lett egy kis csecsemő testében.  Ha minden nap elolvasunk egy részt, éppen végzünk addig. Én elkezdem. Ki tart velem?