Hagymás pogácsa. Tojásmentes

 

Hozzávalók:

20 dkg kenyérliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

1 csomag szárított élesztő
10 dkg margarin
1 tk útifűmaghéj+1 dl víz
1 tk só
1 mk bors
tejföl, joghurt
2 ek szárított hagyma

Elkészítés:

Az útifűmaghéjat elkeverjük a vízzel. Helyettesíthetjük természetesen egy tojással is.A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint. A megduzzadt maghéjat és annyi tejfölt adunk hozzá, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Beledagasztjuk a hagymát is. Sajnos nem volt itthon elég tejföl, ezért joghurttal pótoltam. Kicsit pihentetjük (negyed óra). Kinyújtjuk, bekockázzuk a tetejét, és kiszaggatjuk. A lemaradó darabokat összegyúrjuk, nyújtjuk, kockázzuk, és újra szaggatjuk. Megkenjük tejföllel, és hideg sütőbe toljuk. 200 fokon szép pirosra sütjük.

Bibliás elmélkedés:

Valljuk be, hogy gyakran vagyunk elégedetlenek és hálátlanok. Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és mindig találunk olyanokat, akiknek több, nagyobb, újabb dolgaik vannak. A reklámok is megteszik a hatásukat, sőt, valójában a fő bűnösök azok a gondolatok, amelyek abban akarnak megerősíteni bennünket, hogy "megérdemeljük". Pedig évszázadokig jól megvoltak az emberek egy csomó dolog nélkül, amit mi már elképzelhetetlennek tartunk. Jó, nem tudom, hogy mire mennénk elektromosság, folyó víz, vagy számítógép nélkül, pedig a világ sok táján ez ma is hiányzik. Afgán falusi videókra bukkantam a youtube-on. Azt eddig is tudtam, hogy nagyon szegények, de hogy ennyire! Szegényeknek a fő eledelük a hagymás rizs, a naan kenyér, és egy érdekes hagymaszár-szerűséggel töltött tésztabatyu. Már a sokadik részt nézem, és állandóan ezt készítik. Egyszer láttam csirkét főzni. Gyakran a szabadban raknak tüzet szárított tehéntrágyából, a patakban mosnak és mosogatnak. Sehol nem látok virágot, a környezet teljesen kopár, a gyerekeknek alig van játékuk. Csak remélni tudom, hogy a videóból befolyt összeg a családoknak, és nem csak a videósnak jut. 

Így is lehet élni. Nem szeretnénk így élni, de azért elgondolkodtató, hogy micsoda különbségek vannak, és a világ vezetői mégsem ezekkel foglalkoznak, hanem a profitot akarják növelni akár háborúk árán is. 

Az elégedetlenség persze abból fakad, hogy látunk mást. Ezek az afgán asszonyok nem nagyon látnak mást. Nem zúgolódnak.

Vajon mi, akik látunk mást, jogosan vagyunk elégedetlenek? 

A zsidó nép is zúgolódott, amikor kijöttek az egyiptomi fogságból, ahol pedig szörnyű életük volt, de legalább biztosan kaptak halat, dinnyét, uborkát, vöröshagymát. (4. Mózes 11.) Most meg csak manna volt a kivonulás után, pedig Isten tejjel-mézzel folyó földet ígért. Meg is adta, de várni kellett rá. 

Tudunk-e várni, ha nehéz helyzetbe kerülünk? 

Ha elveszítjük a munkánkat, ha megromlik a házasságunk, ha kirepülnek a gyerekek, és nem néznek vissza? Ha betegséggel látogat meg az Úr? Egy haláleset után? 

Látjuk--e, hogy a hit próbája ez? 

Egy fiatal hölgy nagyon lelkesen vett részt a gyülekezetben. Mindenki komoly hívőnek gondolta. Aztán egyszer csak közölte, hogy Isten nem adott neki férjet és gyerekeket, úgyhogy mostantól nem jár többé. Pedig lehet, hogy csak el kellett volna engedni ezeket a vágyakat, és akkor megkapta volna. 

A Biblia több helyen hívja fel a figyelmünket az állhatatosságra:

"Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!"(Kolossé 4.2)

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."(Róma 12.12.)

Miért is? Kálvin így fogalmaz: