2024. november 7., csütörtök

Csirkehúskrém



Többször vettem már csirkemell csontot. Egy rolád recept itt. Nagyon olcsó, és sok húst le lehet fejteni róla, ha ügyes vagyok. Néha az ujjam is bánja, itt írok róla, ezért most először megfőztem, hátha úgy könnyebb. És tényleg.

Hozzávalók:
2 liter hús
1 ek zselatin
só, bors                                                                           1 (1 evőkanál céklalé)

Elkészítés: A csontot annyi vízzel, hogy kb félig ellepje feltesszük főni. Sózzuk, borsozzuk. Közben forgatni kell, hogy mindenütt megfőjön. Amikor kész, lehűtjük, és lefejtjük a húst. A lével együtt 2 liter lett. Kiveszünk néhány épebb darabot, 1 decit a léből, és botmixerrel pürésítjük a többit. A zselatint elkeverjük a hideg lében, beletesszük a húspépbe, és felforraljuk.  Azonnal elzárjuk, visszatesszük az ép húsdarabokat, edényekbe töltjük, és kihűtjük. Egy műanyag dobozt és egy szilikon formát használtam. Másnapra szépen megdermedt. Tehettem volna bele több zselatint is, akkor szilárdabb lett volna, de most így sikerült. Kenyérre kentük. 


Bibliás elmélkedés:
"Tudok szűkölködni, tudok bővölködni, mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippiekhez írt levél 4.rész 12-13 versek)
Pál apostol mondta ezt, és nagyon sokan megéljük. Nemcsak a szűkölködést, hanem remélem, a bővölködést is. 
Mi jó anyagi körülmények között éltünk kislány koromban. Apukámnak agronómus végzettsége volt, anyu tanított. Bár a pedagógusok sosem kerestek túl jól ("a nemzet napszámosai"), de takarékos életmóddal, beosztással szépen jutott minden szükségesre. Könnyebb is volt lemondani dolgokról, mert nem volt ilyen árubőség. Kenyeret sose sütöttünk, de sok mindent otthon készített anyu. A szárnyasokat is vette a piacon, ő maga vágta le, és a tésztát is saját kezével gyúrta a leveshez. Felvágottakat viszont sosem készített. Nem is nagyon becsülte azokat. Inkább kolbászt vagy szalámit vett. Egyetlen kivétel volt, a zalai. Az ízlett neki, abban volt elég hús szerinte, mert a párizsikat telerakták szalonnával. Ebben biztos volt igazság, mert még fiatalasszony koromban is olcsóbb volt, mint a hús. Gyakran készítettem belőle pörköltet vagy tojásos kosárkát. Most, hogy már kirepültek a gyerekek, és lenne módunk akár be is fizetni egy kifőzdébe, nem tudom elengedni az otthon főzést. Annyira megszoktam, hogy amit lehet itthon készítek, hogy inkább újabb receptek után kutatok. Így kerül az asztalra a csirkemellcsontból készült felvágott vagy fasírt. Persze finomabb is, és legalább nagyjából tudom, hogy mit eszünk. 
Sokan panaszkodnak manapság, pedig nem mindenkinek van rá oka. Jézus arra is figyelmeztet, hogy legyünk elégedettek, mert mennyei Atyánk tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. "Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel."(1. Timóteus 6.6-8) Erre lehet nevelni is magunkat. Legjobb módja a hálaadás. 

2 megjegyzés:

  1. Ügyesen gazdálkodsz ezekkel a csirkemell csontokkal, nálunk, a mi piacunkon nem láttam még. Finomat készítettél, nagyon guszta lett, akkor gondolom ez pástétom szerűre sikeredett most.
    A zalaira én is emlékszem, mi is szerettük, párizsit mi sem vettünk, volt minden évben disznóvágás, volt baromfi.... de szép is volt.... amikor még mindannyian körül ültük az asztalt, főleg disznóvágások alkalmával a tágabb családdal, akikből sajnos már csak páran vagyunk itt.

    VálaszTörlés
  2. Ó, igen! Azok a disznóvágások! A finom újhús, a tepertő! Az abalével főzött töltött káposzta! Nem lehet visszaadni azokat az ízeket!

    VálaszTörlés