"Mikulásra várva". Katalin játékára csokiba mártott almák

 

Katalin blogja 14 éves lett, ennek örömlére blogjátékot hirdetett, melyre én is neveztem ezekkel a csokiba mártott almákkal. Először is gratulálok a blognak, aztán az ügyes, találékony gazdájának, akinek még ennyi év és recept után is van ötlete és energiája folytatni. 

Sajnos a képről a lényeg maradt le, a Mikulás zacskó, de mire feleszméltem, már szétbontottam a díszletet, és mennünk kellett bibliaórára.Úgyhogy csak külön fényképeztem le. Itt van. Mivel az egészséges táplálkozás híve vagyok, ezt pedig már a gyerekkorban el kell kezdeni, kicsit csökkentettem a cukormennyiséget, és inkább magvakat, kekszeket tettem a csomagba az almákon kívül. Persze azért az almák csokisak és cukrosak is, de hát egyszer jön a Mikulás egy évben. 

Hozzávalók:

almakarikák
1 tábla tortabevonó csoki
1 evőkanál étolaj
cukrok
hurkapálcika

jégakku

Elkészítés: Az almákat meghámozzuk. A kicsiről majdnem megfeledkeztem és végül csak az egyik nagyot használtam fel. A másik jó lesz a holnapi sóskalevesbe. Vastagabb szeletekre vágtam, kis pogácsaszaggatóval kiszúrtam a közepét, és beleszúrtam egy fél hurkapálcikát. A csokit és az olajat gőz fölött megolvasztottam, majd belemártottam az almaszeleteket. Kicsit vártam, amíg megszilárdulnak, és puha jégakkun hűtöttem le teljesen. Később találtam ki, hogy szórok rá cukrokat, úgyhogy hajszárítóval megpuhítottam egy kicsit a felszínüket. 

A kis üvegben "sarkköri levegő" van. Ez persze csak a tréfa kedvéért. A Kékesen láttunk hasonlót, és megtetszett. Sarkkörit kellett volna írni, de most már mindegy.

Ezt a kicsi almát még a telken szedtem, és kimaradt a lekvárból. 

Vidám hóemberek várják az ünnepet. 

Bibliás elmélkedés:

A téli ünnepek értelmezés szerint két felé válnak. Az egyikben Mira város volt püspöke jelenik meg, aki 245-ben született Patara városában. Sokat adakozott, segítette a szegényeket. 

A mai változatban gyerekeket is kimenti a gaz krampuszok kezéből. Bár a krampuszos változatot nem szeretem, de fel lehet használni mint példatörténetet, ahogy Jézus Krisztusért Isten nem hagy minket elveszni.

 A másik változat a szovjet és angolszász példa. Gyed Maróz, Santa Claus, Télapó hozza a karácsonyfát, az ajándékot, sőt a havat is. Hevesen ellenállok! Hitetlen koromban a Jézuska hozta nálunk a fát, és ezt lázadásként éltem meg a szocializmussal szemben. Ez a gondolat, bármennyire is nem biblikus, kapocs volt köztem és a keresztyénség között. Ma már tudom, hogy az Úr Jézus nem foglalkozik ajándékcsomagolással, inkább a második eljövetelére is gondolunk szenteste nemcsak a születésére, de azért hálásnak kell lennünk azért, hogy nálunk a karácsony meghitt ünnep maradt szemben más országok harsogó fényünnepével. Bár mostanra ez is kezd változni sajnos.

A Mikulás tehát megtette a dolgát, és elmegy december 6-a után, és nem is jön vissza jövő ilyenkorig.
A karácsony pedig Jézusról szól!