Aludttejes pogácsa magvakkal. Kicsit diétás

 

Mióta már csak Évi van itthon, és ő is igyekszik korlátozni a cukorfogyasztást, jóformán csak vendégeknek készítek "normális" süteményeket. Az előző tojás linzert is az énekkari társaimnak vittem. Mivel azonban köztük is van egy cukorbeteg, gondoltam egy merészet, és sütöttem egy neki valót, egy  pogácsát is. Legnagyobb örömömre meg is kóstolt egyet. Azért a többi is elfogyott valahogy. 😊
Hozzávalók:

-tészta:
20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 teáskanál só
10 dkg margarin
2 dkg élesztő

csipet cukor
kb 1 dl víz
aludttej
1,5 felvert tojás

.......

-tetejére:

fél tojás
magvak (napraforgó, tökmag, szezámmag keveréke)
Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Az élesztőt egy kis meleg, cukros vízben felfuttatjuk. ( A kelés közben az élesztő feldolgozza a cukrot) A lisztes keverékben mélyedést készítünk, beleütjük a tojást, hozzáadunk annyi aludttejet, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A pogácsát általában nem szoktam keleszteni, hanem azonnal sütöm, de a teljes kiőrlésű liszt miatt most vártam egy fél órát. Utána kinyújtjuk két ujjnyi vastagra, késsel bevagdossuk, és kiszaggatjuk. Kis tojással megkenjük a tetejüket, rászórjuk a magvakat, és előmelegített 200 fokos sütőben kisütjük.

Másik aludttejes pogácsa

Bibliás elmélkedés:

Kislány korom óta szeretek énekelni. Ötödikes korában minden tanulót meghallgattak az iskolában, és a jó hangúaknak nem volt menekvés: járni kellett az énekkarra. Szigorú, de nagyon felkészült tanárunk volt. Szerettem a próbákat. Először a szopránba kerültem, következő évben azonban átsoroltak a mezoba. Nagyon rosszul éltem meg, de hetediktől alt lett a hangom. Olyan volt, mint egy leminősítés, hiszem a szoprán viszi a dallamot. Mindenki rájuk figyel. Mi meg csak a kísérő személyzet vagyunk-gondoltam. Hosszabb töprengés után megváltozott a véleményem. Igaz, hogy a szoprán viszi a dallamot, nekik könnyű megtanulni, de nagyobb kihívás a nehezebb feladatot elvégezni. Végül is megnyugtattam magam, és ma már boldog altos vagyok. Mivel azonban csak három szólam van a gyülekeztünk kórusában, és itt férfiak is énekelnek, ismét "átkerültem" a mezoba. Nagy hangterjedelmem miatt általában a tenor és a szoprán dallamát is tudom énekelni, de azért a saját helyemen vagyok igazán biztonságban.

Több kórustársam jár magánének szakra, és két éve én is elkezdtem gondolkodni azon, hogy képezem egy kicsit a hangomat. Megemlítettem ezt a kántorunknak, ő megemlítette ezt a zeneiskolában, és néhány nap múlva már biztosra vették, hogy be fogok iratkozni. Kaptam a telefont a zenetanár barátnőmtől, hogy örömmel hallja, hogy...

Mintha bekerültem volna egy szülőcsatornába, ahonnan nincs visszaút. Nem is volt. Mielőtt igazán megimádkoztam volna, befizettem a nem kevés tandíjat, és elkezdtem járni. Egyáltalán nem erre számítottam. A tanárnő operaénekes volt, és belőlem is azt szeretett volna faragni, és amikor látta, hogy nem vagyok rá alkalmas, akkor lazított a próbákon. Láthatóan szenvedett az egésztől, és én is. Félévben ki is maradtam. Nagy kudarcnak éltem meg, hogy így alakult, de szerencsére jelentkezett egy növendék, a helyem nem maradt üresen. Nem is maradt volna, mert megmondtam, hogyha nem tudják megoldani másként, befizetem a második félévet is, nem akarok kellemetlenséget okozni senkinek, de nem fogok eljárni. Nem volt rá szükség, és nem is akarták volna engedni. 

Így jár az,a ki a saját feje után megy, mások befolyására hallgat, és nem Istentől kérdezi, hogy mi az útja, pedig hányszor elénekeltem az istentiszteleten: 

"Utaid, Uram (Isten) mutasd meg, hogy el ne tévedjek!" (25. zsoltár)

Hát eltévedtem, de bocsánatot kértem Tőle, és most már csak az énekkarra járok. Kis hang vagyok a nagy egészben, de remélem, hogy ez a kis hang hiányozna, ha nem lenne. 

"Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!" (96. zsoltár 1.)

Tojás linzer Blogkóstolóra

 

Végre újra szerveztek Blogkóstolót. Ez egy olyan játék, ahol gasztrobloggerek vehetnek részt, és egymás receptjei közül választanak és főznek. A "Gasztroblogok tiltások nélkül" elnevezésű facebook csoportban hirdették meg. Nekem teller-cake blogját dobta a gép, aminek nagyon örültem, mert régi, hűséges követője vagyok. Nagyszerű tortákat, kekszeket, finom süteményeket készít, és teszi közzé a receptjeit. Érdemes odalátogatni. Katt a kék szövegre!

Emlékeztem is erre a sütire, gyorsan megkerestem, és meg is sütöttem a kórusnak. Bátran elmondhatom, hogy ízlett mindenkinek, jó lesz a húsvét hétfői asztalra is ez a tojás alakú linzer. Csak apróbb változtatások vannak Zsuzsa receptjéhez képest.
Hozzávalók:
30 dkg finom liszt 

1 teáskanál sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag reszelt citromhéj

5 dkg porcukor

23 dkg margarin

1 tojássárgája

......

baracklekvár

Elkészítés:

A száraz anyagokat habverővel összekeverjük, elmorzsoljuk benne a puha margarint, majd összedolgozzuk a sárgájával. 10 percre hűtőbe tesszük. Lisztezett gyúródeszkán kb 2 mm vastagra kinyújtjuk, és kiszaggatjuk. Ehhez a férjem egy pogácsaszaggatót alakított át teller-cake ötletéből. 

A sárgájának először kis pogácsaszaggatóval szúrtam ki minden második formát, de el volt már deformálódva, így egy gyógyszeradagoló műanyagot vetettem be, és ezzel szebb kerek lyukakat tudtam kivágni. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket, és 180 fokra előmelegített sütőben kb 12 perc alatt lettek kész. Mivel a sütéskor nem lettek teljesen egyformák, össze kellett párosítani őket. Tehát nem jött be a " hasonlítanak egymásra, mint két tojás" szólásmondás. Habár, ha jobban belegondolunk, a hasonlít nem jelenti azt, hogy egyforma. Na, szóval a nálam ügyesebbek pontosan megegyező nagyságú linzereket fognak készíteni. 😊

A tele lapocskákat megkenjük lekvárral, a lyukasakat megszórjuk porcukorral, és egymásra illesztjük. Ha kevésnek találjuk a lekvárt, még óvatosan tehetünk rá utána. Én nem vártam vele napokat, hanem azonnal töltöttem, és mindjárt be is vittem a kóruspróbára, ahol a születésnapomat ünnepeltük. A cukorbeteg kántorunk kedvéért tk lisztes pogácsát is sütöttem. Majd hozom azt a receptet is.

Félbarna kenyér

 

Miért is veszünk boltban kenyeret, amikor rendkívül egyszerű az otthoni sütése? Nyilván azért, mert egy dolgozó nőnek ezer más feladata is akad, mint a mindennapi kenyér előállítása. Ha nincs valamilyen betegség, akkor nem is érezzük sürgetőnek az otthoni kenyérsütést, joghurt vagy sajtkészítést.  Sajnos azonban néha éppen a sok műételtől alakulnak ki allergiák, hiánybetegségek. Ekkor pedig néha már visszafordíthatatlan a folyamat. nyilván az arany középút a járható a legtöbb háziasszony számára. Időnként otthon előállítani azt, amit csak lehet, ha nem is mindig. Néha mi is veszünk bolti kenyeret, bár többnyire otthon sütöm, mióta a férjem 2-es cukorbeteg lett. Talán még soha sem sütöttem teljes kiőrlésű liszt nélkül, de most megláttam ezt a félbarna lisztet, és kipróbáltam. Kiderült azonban, hogy ez is tartalmaz korpát, még pedig nagy mennyiségben, mégis könnyebb volt elkészíteni, mint a tk lisztes kenyereket. Sajnos sehol sem találtam kimutatást arról, hogy milyen arányban tartalmaz milyen összetevőket a félbarna liszt. Annyit tudok, hogy 85% félfehér búzaliszt és 25 % világos rozsliszt keverékéből áll. De miből áll a félfehér liszt? Tudja valaki?
Hozzávalók:

50 dkg félbarna liszt

1,5 dkg élesztő

1 teáskanál só

3 dl víz

(magok)

Elkészítés:
A lisztet a robotgép üstjébe tesszük, elkeverjük a többi anyaggal, és alaposan kidagasztjuk. Ha kézzel dagasztunk, akkor előbb kis vízzel felhígítjuk az élesztőt. Kb egy óra kelesztés után átgyúrjuk, tehetünk bele magokat, cipót formázunk belőle, és 10 percre sütőpapírral bélelt formába tesszük.

Ezután begyújtjuk a sütőt 250 fokra. Amikor felmelegedett, akkor bevágjuk, megvizezzük a tetejét, és betesszük sülni. 20 perc után 200 fokra mérsékeljük a hőfokot. Kb 40 perc után kész. Rácsra borítjuk, lehúzzuk róla a papírt, és kihűtjük.

Móra Ferenc: Kenyérért való imádság

Isten, ki végzetünk felett

Úr vagy örömbe, búba,

Ó, légy atyánk s tekints le ránk,

A tékozló fiúkra.

Bűnök tüskéin térdelünk:

Irgalmasságot tégy velünk

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Imára kulcsolt két kezünk

Csörget csúfos bilincset,

Rab nemzetet, tudjuk mi jól,

Fehér kalács nem illet.

Ha szűkös lesz, ha íze vesz,

Ha csűreink ocsúja lesz:

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Méltók vagyunk-e, vagy se rá,

Ítéleted ne nézze:

Erdőnek, mely elvénhedett,

Kivágatás a része.

Mi sorsunk: fejsze és fűrész,

De gyönge sarjainkra nézz

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Ó, hány éhen haló gyerek

Sír fel hozzád az égre!

Ó, hány szülőnek elpereg

Cseppenként szíve vére!

Teneked is volt egy fiad:

Az inges kis Jézus miatt

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Sós répaszelet

 

Tavaly meghívtak a Vénák hete egyik rendezvényére. Főzelékes Ferivel főztünk. Itt írok erről. Sokáig kaptam a sajtóközleményeket, köztük jobbnál-jobb recepteket is. Sajnos mindig csak halogattam az elkészítésüket, de most eljött az ideje. Kis változtatásokkal készült el. Nagyon finom lett, csak ajánlani tudom. Uzsonnára el is fogyott. Legközelebb többszörös adagot kell készíteni.
Hozzávalók:

15 dkg zabpehely

15 dkg sárgarépa

15 dkg sajt

1 felvert tojás (nálam 2 kis japán)

1 mokkáskanál só

fél mokkáskanál őrölt bors

1 evőkanál vágott petrezselyemzöld

néhány mentalevél apróra vágva

1 mokkáskanál koriandermag

1 teáskanál citromlé

kb 2 dkg margarin

Elkészítés:

A sárgarépát és a sajtot finom lyukú reszelőn lereszeljük. Egy tálban összekeverjük a margarin kivételével az összes hozzávalót, és egy 20x25 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk. 

A tetejére kockázzuk a margarint. 180 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütjük. 

Birslikőrös habos. Kicsit diétás, tojásmentes

 

Ez egyáltalán nem jó cím, mert birslikőr nincs benne, de az, hogy a "Birslikőrből kimaradt birsalmával készült sütemény" kicsit hosszú lett volna. 😊 Birses habos meg már van. 
Hozzávalók:

-tészta:
20 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt

csipet só

6 g reszelt narancshéj

mokkáskanál kardamom

2 teáskanál 1:4 édesítő

fél csomag sütőpor

10 dkg margarin

1 teáskanál útifűmaghéj+fél dl víz

-töltelék

5-6 dl birsalma a birslikőrből

fahéj, édesítő

birsalmabefőtt leve

-

Fél liter cukormentes Hulala, édesítő

Elkészítés:

Sajnos a zabpelyhet nem daráltam meg, pedig úgy kellett volna. Összekevertem a száraz hozzávalókat, elmorzsoltam benne a margarint. Az útifűmaghéjat elkevertem a vízzel, és amikor már megduzzadt, hozzáadtam a tésztához. Kis vízzel lazítottam. Belenyomkodtam egy kerámia tálba (20x30 cm), rásimítottam a birsalmát(eddig őrizgettem), megszórtam egy kis fahéjjal, és locsoltam rá kevés befőttlét, mert nem találtam elég ízesnek. 200 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig sütöttem. 

Ráhalmoztam a felvert Hulalát, és kanál hátával szépen megformáztam. Sajnos ezt elfelejtettem lefényképezni, pedig végre szép lett. A habokkal mindig küszködöm. 

Pulykacomb

 

Nagyon finom fűszersót kaptam Juci lányomtól. Saját maga keverte, egyet szárnyasokhoz és egyet sertéshúsokhoz. Mindjárt ki is próbáltam ezzel a pulykacombbal. Fenséges lett. 

Hozzávalók:

1 pulykacomb

1 evőkanál fűszersó

1 dl vörösbor

olaj

Elkészítés: A combot kicsontoztam, és kettévágtam. Bedörzsöltem a fűszersóval, és hagytam állni néhány órát. Utána kis olajat öntöttem egy lábosba, és átpirítottam a húst minden oldalán. Felöntöttem a borral, és fedő alatt puhára pároltam, majd lesütöttem. Sült zöldséggel kínáltam, amibe most petrezselyem levél mellett a karalábé levelét is összevágtam.

Bibliás elmélkedés:

"Ti vagytok a föld sója-mondta Jézus a tanítványoknak.-Ha a só ízét veszti, mivel sóznak? Nem való egyébre, minthogy kidobják, és az emberek eltapossák."Máté evangéliuma 5.13.

Itt arról van szó, hogy a keresztény/keresztyén embernek hatást kell gyakorolnia a környezetére. A Szent Lélek által bennünk lakozó szeretetnek érvényesülnie kell, és pozitív hatást kell kifejtenie ott, ahol megfordulunk. Ha életünk Jézus Krisztusra mutat, akkor ez másoknak is vonzóvá válhat, és visszatarthat rossz szokásoktól, bűnös életgyakorlatoktól. Ha egy hívő ember mindig időben érkezik a munkahelyére, ha megbízható, ha segítőkész, ha lehet rá számítani a bajban, akkor felmutat valamit a menny ízéből, sóvá lesz a környezete számára. Bővebben itt olvashatnak erről: http://igemorzsa.hu/bibliakor-jegyzet/jezus_hegyib/09_tema.html

A fűszersó gyülekezeti szeretetvendégségre készült ajándékul azoknak, aki segítenek az egyházban. Nagyon örültek neki. Én is! 😊

Töltött karalábé

 

Nagyon jó áron, 100 (!) forintért kaptam karalábét a piacon. Kis helyesek, és nem fásak. Valószínűleg kint teleltek, és ott nőttek meg, ahogy nálunk is megtörtént 2018-ban. Itt írok erről. Mind az ötöt tölteni akartam, de aztán csak egy lett belőle. Én ettem meg, nagyon finom volt. Valahol volt egy karalábé vájóm, de nem találtam, ezért kicsit körülményesen hoztam létre ezt a lyukat benne. Egy kis abálás után először pogácsaszaggatóval próbálkoztam, de természetesen nem ment elég mélyre. Azért megadta az "alaphangot", utána még hústűt vettem elő, de végül egy hajlékony pengéjű késsel oldottam meg a helyzetet. Na, ezért nem készült több.

Volt egy kis pirított pulyka darált húsom, és egy kevés bulgur, ezzel töltöttem meg a belsejét, majd egy mély kisfazékban főztem tovább fedél alatt a rakott brokkoliból kimaradt hús-bulgur keverékkel, és a finomra vágott belsejével, és néhány szép karalábé levéllel, amit összevágtam. A kalapját csak dísznek hagytam meg.

Amikor megpuhult, egy leheletnyi lisztet összekevertem egy kanál joghurttal, és behabartam a köretet. Nagyon finom volt. 

Azt hiszem, hogy azért legközelebb a karalábémártásos húsgombócot fogom főzni.

..................

Túrmezei Erzsébet: Két hazám van

Két hazám van,

első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.

A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belémélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér’,
Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.

A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.

 Ez a hit jár velem.

Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.