Töltött karalábé

 

Nagyon jó áron, 100 (!) forintért kaptam karalábét a piacon. Kis helyesek, és nem fásak. Valószínűleg kint teleltek, és ott nőttek meg, ahogy nálunk is megtörtént 2018-ban. Itt írok erről. Mind az ötöt tölteni akartam, de aztán csak egy lett belőle. Én ettem meg, nagyon finom volt. Valahol volt egy karalábé vájóm, de nem találtam, ezért kicsit körülményesen hoztam létre ezt a lyukat benne. Egy kis abálás után először pogácsaszaggatóval próbálkoztam, de természetesen nem ment elég mélyre. Azért megadta az "alaphangot", utána még hústűt vettem elő, de végül egy hajlékony pengéjű késsel oldottam meg a helyzetet. Na, ezért nem készült több.

Volt egy kis pirított pulyka darált húsom, és egy kevés bulgur, ezzel töltöttem meg a belsejét, majd egy mély kisfazékban főztem tovább fedél alatt a rakott brokkoliból kimaradt hús-bulgur keverékkel, és a finomra vágott belsejével, és néhány szép karalábé levéllel, amit összevágtam. A kalapját csak dísznek hagytam meg.

Amikor megpuhult, egy leheletnyi lisztet összekevertem egy kanál joghurttal, és behabartam a köretet. Nagyon finom volt. 

Azt hiszem, hogy azért legközelebb a karalábémártásos húsgombócot fogom főzni.

..................

Túrmezei Erzsébet: Két hazám van

Két hazám van,

első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.

A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belémélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér’,
Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.

A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.

 Ez a hit jár velem.

Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.