Rebarbarás-epres pite

Idén még nem láttam nálunk a piacon rebarbarát. Tavalyelőtt kaptam palántát, tavaly nem, és vásárolni se tudtam. A rebarbara ritka kincs. A telken vetettem, de nagyon vékonyka lett. Aztán mégis sikerült szerezni a Vásárcsarnokban. Nagyon megörültem neki. Ugyanúgy lehet felhasználni, mint az almát, csak savanyúbb, több cukrot/édesítőt kíván. Azért nem vittem túlzásba, de így is nagyon finom lett.

Áldott pünkösdi ünnepeket kívánok!

 Több rebarbarás recept. (katt a kék szövegre)

Hozzávalók:
-tészta:

20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
csipet só

1 ek édesítő 1:4 vagy annak megfelelő mennyiségű porcukor
10 dkg vaj
1 tojássárgája
kb 1 evőkanál tejföl

-töltelék:
40 dkg rebarbara tisztítva
1 ek édesítő 1:4 vagy annak megfelelő mennyiségű porcukor

2 ek búzadara
-puding:
1 cs tejszínízű pudingpor

1 ek édesítő
4 dl tej
-eperszemek

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a vajat, majd a sárgájával és a tejföllel gyorsan összedolgozzuk. Elvileg fél órára hűtőbe kellene tenni, de én azonnal dolgoztam most vele, és jó lett. Kerekre kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát úgy, hogy pereme is legyen. Erre aztán semmi szükség sem volt, mert a pudingot úgyis sűrűre főztem, de már mindegy. Katalinnál láttam meg az almás-pudingos sütijét, onnan jött az ötlet. Megszórjuk búzadarával, hogy a rebarbara levét felszívja, és ne ázzon el a tészta. Úgy is lett. A rebarbaráról lehúzzuk a héját, fél cm-s darabokra vágjuk, és ráhalmozzuk. Megszórjuk édesítővel vagy cukorral.  

Megfőzzük a pudingot, és némi hűtés után rákenjük. Eperszemekkel díszítjük, de a töltelékbe is tehetünk epret. 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük. Szeletekre vágjuk. Szerintem jó hozzá egy gombóc fagyi, bár mi az, amihez a fagyi nem jó? 

Bibliás elmélkedés: 

Újra olvastam Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannával készített riportomat, és kiemelek belőle néhány gondolatot zárásként. 

Sajnos "...pünkösd már nem tartozik az igazán megünnepelt alkalmak sorába. Ez az egy, aminek nem lehetett világi tartalmat adni, aminek az egyházi jellegét nem tudta saját képére formálni az egyházon kívüli réteg. Talán azért, mert pünkösd, a Szentlélek munkája nem kézzel fogható, egyértelműen az Isten által megszólított, elhívott, hitre juttatott emberről és közösségről szól. Az első pünkösd bátorító, erőt, bizonyságtévő hitet adó jelentőségét csak az tudja szívvel érezni, akinél ez az Istentől jövő változás már bekövetkezett, akinek a megtérés az új kezdetet, az új élet lehetőségét hozta el az életébe. Pünkösd öröme bármikor jelen lehet az életünkben, amikor a Lélek munkája átjár és valamit megmozdít bennünk és körülöttünk.

-Tudnál erre bibliai történetet mondani?

Számomra olyan, mint a magától növekedő vetés Jézus példázatában.

„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.”

(Márk evangéliuma 4. rész 26-29. versek) Amikor az emberi akarat, vágy kerül előtérbe, akkor öröm helyett annyiszor csalódás és a hiábavalóság érzése lesz bennünk. Igaz ez hivatásra, akár lelkészi szolgálatra, vagy a személyes életünkre, de abban a pillanatban, hogy rábízzuk magunkat az Istenre, és hagyjuk, hogy az Ő akarata érvényesüljön a magunké helyett, hirtelen minden élettel, céllal, békességgel, reménnyel telik meg. Magától szűnik a félelem, mint akkor a tanítványokban. Magától telik meg a szívünk reménnyel, erővel. Magától mozdul minden az élő Isten felé. Magától telik meg a lelkünk igazi hittel. Ez a „magától” az Isten Szentlelke, aki jelen van ma is a világban és hiszem, hogy amikor az ember már nem tud bízni hatalomban, hírnévben, dicsőségben, magától tér vissza az Istenhez a Lélek munkája által."