Ibolyacukros kalács

 Gondoltam, megsütöm húsvét előtt, lefagyasztom, és milyen jó lesz, legalább kalácsot nem kell sütni akkor. Csak kiveszem a fagyóból. Nem számítottam azonban arra, hogy a kalácsillat előcsal egyeseket a barlangjukból, és megkérdezik, hogy ebből most lehet enni? Mit lehet erre mondani? Na, jó, lehet.  Persze egy (na, jó kettő) szelet még nem a világ, de akkor már én is megkóstolom, ha úgyis felvágtuk,  felesleges megtartani. El is fogyott annak rendje és módja szerint. Nem vagyok szerencsés ezekkel az előre sütésekkel. Már máskor is előfordult, hogy december közepén megsütöttem a répatortát, hátha nem kell közvetlen ünnep előtt, de csak annyi volt a reakció, hogy nagyon finom volt, jó lesz karácsonykor is. :)

Az ibolyacukrot célzatosan a húsvéti kalácshoz készítettem. Arra számítottam, hogy fenséges illatú és ízű süteményt fogok az asztalra adni, de be kell vallanom őszintén, hogy alig lehetett érezni rajta valamit. Talán kevés volt az ibolya a cukorhoz képest,vagy azonnal sütni kell, de csalódás volt. Jövőre még elkészítem az ibolyacukrot egy másik módszerrel, de ha akkor se látok érdemi változást, akkor búcsút mondunk neki. 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

fél teáskanál só
3 dkg ibolyacukor

2 dkg élesztő
1.25 dl tej
4 dkg margarin
1 tojás

Elkészítés:

Mivel a keverőtálban a kenyérnek való kovász pihent, kézzel dagasztottam ki a tésztát. A száraz anyagokat összekevertem. A langyos, cukros tejjel felfuttattam az élesztőt, belekavartam a tojást, összegyúrtam a száraz anyagokkal.  A végén két részletben adtam hozzá a puha margarint. Lefedve 40 percig kelni hagytam. Kis szárított ibolyát is gyúrtam bele, majd három cipót formáztam belőle, és 15 percig hagytam pihenni.  Utána hosszú hurkákat sodortam belőlük, és megfontam őket. 

Kis cukros tejjel megkentem. Még itt láthatóak a szárított virágszirmok.

Közben 170 fokra előmelegítettem a sütőt, és 35 perc alatt kisütöttem. 

i

Ibolyacukor