Túrós muffin. Kicsit diétás

 

Már van egy hasonló recept a blogon, de piteformában. Most gondoltam egyet, és kiadagolgattam. Kicsit változtattam is, a "feltét" sem volt az eredetin.
Hozzávalók:
45 dkg túró
1 kanál keményítő
1/5 csomag sütőpor
10 dkg zabpehely
3 nagy evőkanál tejföl
2 kávéskanál vaníliaaroma
3 tojás
3 dkg 1:4 édesítő vagy 10 dkg cukor

áfonya, mandula

                       

Elkészítés:

A sütőport elkeverjük a liszttel, édesítővel vagy cukorral. A túróhoz adjuk a tojást, a tejfölt és az aromát, botmixerrel pépesítjük, és az összes anyagot elegyítjük. ha nagyon száraznak érezzük, mert a zabpehely felszívja a nedvességet, akkor egy kis tejfölt adhatunk hozzá, hogy krémes állagú legyen a végeredmény. Muffin formában előmelegített sütőben 200 fokon pirosra sütjük. Kb 30 perc. Az egyik adagra szórtam egy kis mandulát és aszalt áfonyát sütés előtt.

Bibliás elmélkedés:

Mindegyik keresztény ünnepnek van egy másik arca is. A karácsony fenyőünnep is, az ajándékozás alkalma, a feltámadás ünnephez kapcsolódott a locsolkodás és a tojásfestés. Sőt, a nyúl "lenyúlta" az ünnepet. Csokibárányt idén már nem is találtam, tavaly is csak nagy nehezen. Pedig a nyúl egy fordítási félreértésből lett központi szereplő. Ma már ő festi a tojást a gyerekek nagy örömére. Persze nem baj az, hogy a néphagyományt is tartjuk. Én szépnek találom a locsolkodási szokásokat a férfiak részéről, a tojásfestést meg a nőktől. Ebben az összekevert korban már annak is örül az ember, ha a fiúk fiúk, a lányok meg lányok. Csak annak nem tudok örülni, hogy Jézus valahogy kimarad az egészből. Valamikor a reformátusok számára a nagypéntek volt a legnagyobb ünnep. A bibliai korban is így gondolták. Csak akkor került előtérbe Krisztus születésének ünneplése, amikor megjelentek a tévtanítók, akik tagadták a testet öltést. Pedig a Szentírás világosan fogalmaz: "Isten megjelent testben." A nagypéntek talán azért sikkad el, mert a ma embere nem szeret a bűneiről hallani. A középkorban még az volt a központi kérdés, hogy hogyan szerezzenek bűnbocsánatot. Mára már Istennek csak a kegyelmes oldaláról hajlandó tudomást venni az ember. "Isten megbocsát, az a dolga."-gondolják. Igen, megbocsát a bűnbánó bűnösnek, de nem annak, aki ezt egy kézlegyintéssel elintézi, hogy nem kell ezt olyan komolyan venni. Ha nem kellene, akkor Krisztus nem halt volna meg ilyen szörnyű halállal. Isten szeret bennünket.-mondják sokan. Ez igaz, és nagyon jó, ha sokan így gondolják, mert akkor már hisznek a létezésében, és nem azt hánytorgatják a szemére, hogy miért engedi a sok háborút, nyomorúságot. 

Igen, Isten szeret bennünket, ennek legnagyobb bizonysága nagypéntek, amikor Jézus Krisztus vállalta helyettünk a kereszthalált. Vasárnap pedig feltámadt, és él, a bűneink meg vannak bocsátva.

(1. Korinthus 15.3-4.)