Az úrvacsora nem is este van, mégis így hívjuk emlékezve az elsőre, amikor Jézus halála előtti napon összegyűlt a tanítványaival.
A szomszéd falu evangélikus templomában szoktunk évente kétszer összegyűlni közös alkalomra. Ilyenkor református szokás szerint kenyérrel, de evangélikus szokás szerint térdelve vesszük a szent jegyeket. Nagyon megható így. Ma már talán nem is szakadtak volna le a felekezetek, annyira közeledtek az álláspontok: anyanyelvű mise, bibliaolvasás stb. De történelmileg így alakult, és mint ahogy a krizantémos írásomban is taglalom, Istennek sok virágja van, mind más és mind szép, de mind virág.
Az evangélikus honlapon a mostani reformációi alkalomról itt olvashatnak beszámolót egy szép igemagyarázattal: "Lábam előtt mécses a te Igéd (Istenem), ösvényem világossága." (119. zsoltár 105. vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése