Szegfűgomba leves

Kislány koromban anyukám gyakran főzött ilyen levest. Amikor azonban megszűnt a gombavizsgáló a piacon, megszűnt a szegfűgomba árusítás is. Évtizedekig nem is láttam. Rebarbaráért mentem a Vásárcsarnokba, kaptam is, és nagy örömömre megláttam a szegfűgombát is. Horror áron, de megéreztem a gyermekkori kedves illatot, és nem tudtam ellenállni. Megpróbáltam ugyanúgy elkészíteni, mint anyukám, de nem lett pont olyan az íze. Ami változatlan maradt, az a homok a tányér alján, mert lehetetlenség a pici lemezkék közül kimosni teljesen. Nem bántam. Így volt jó.

Hozzávalók:
2-3 dl gomba
fél hagyma
kis zsír (!)

kevés piros paprika
fél sárgarépa

egy kocka zeller

kevés petrezselyemgyökér

fél tojásból nokedli

só, bors

evőkanál vágott petrezselyem

Elkészítés:
A zsíron megfonnyasztjuk a felkockázott hagymát, lehúzzuk a tűzről, megszórjuk őrölt piros paprikával, és felengedjük kb 1 liter vízzel. Sózzuk, borsozzuk. Beletesszük a zöldségeket, amikor megpuhultak akkor a gombát, amiről lecsípjük a szárát, és nagyon alaposan megmostuk. 😊Végül beleszaggatjuk kanállal a nokedlit, és a petrezselyemzöldet is hozzáadjuk. A nokedli csak tojásból és lisztből állhat. 

Bibliás elmélkedés: 

Sokféle gombát megvizsgáltam a vallások piacán. Volt, amelyik tetszetősnek tűnt, kóstolgattam is egy darabig, de aztán gyorsan eldobtam, mint betegséget okozót. Volt olyan, amelyik arra bátorított, hogy Istentől úgy kérjünk dolgokat, hogy pontosan írjuk elő neki a megfelelő színt, formát, márkát. Határidőre fogja szállítani a megfelelő méretben, természetesen ingyen. Szóval szerintük Isten arra jó, hogy teljesítse a kívánságainkat, mint egy jó tündér. A másik bolond gomba szerint csak akkor van esélyem az örök életre, ha ezt meg ezt meg ezt fogom tenni, Jézus kereszthalála, Isten szeretete, kegyelme alig került szóba. Végül is 3 évbe telt, amíg megkeresztelt, de hitetlen reformátusból konfirmált, újjá született református lettem. Azt hiszem, hogy most jó gombát találtam, de nem mondom, hogy ez az egyetlen jó, hiszen gombából is van több jó, de legyenek óvatosak, ha gyülekezetet keresnek. 

Ide illik Bálint Józsefné Ajándék-kísérő című könyvéből ez a részlet.

"Minden gomba ehető, de van, amelyik csak egyszer." - idézi Bálint Józsefné a régi bölcsességet .

Mesekönyvek kötelező szereplője a piros alapon fehér pettyes gomba....

Aztán később, felnőttként az ember tapasztalja, hogy tele van a világ "bolondgombával": olyan irányzatokkal, jelenségekkel, amelyek nagyon szimpatikusak. Gombamód szaporodnak az "ilyenmégnemvolt", és az "ittanagylehetőség" címkét viselő újdonságok, az azonnal és könnyen elsajátítható módszerek, amelyek minden problémára megoldást kínálnak - ám hiányzik a hírverésből: "de csak egyszer"

Korunk tétova, út-és célkereső embere pedig könnyelműen rámondja: ez kell nekem! Ez a megoldás! Belekóstolva:ízletes.) Kedves fogadtatás, nyájas mosoly - ha nem is ingyen.) Az ember még nem sejti:olyan gomba mellett szavazott, amely csak egyszer ehető. Olyan társaságba keveredett, amelyből nehéz lesz kiválni. Olyan módszert gyakorolt be, amely léleksorvasztó, terhelő lehet. ha nem is szenved végleges károsodást, sokáig tart a lábadozás, tisztulás.

Utólag pedig az ember csodálkozik (ha még van rá ideje): "Pedig annyira hasonlított az igazihoz, az ehetőhöz! Szó volt a Bibliáról, még Jézusról is. Fizikai jobbulást, sikerélményt, önbizalmat adott. Mégis beleroppantam idegileg, lelkileg."

Az ehető gomba sokszor szerény külsejű - ha nem is ez a legfőbb ismertetőjele. Nem kínál esztétikai élményt, nem kápráztatja el a szemet, és nem érezteti a sétálóval, hogy e nélkül egy lépést sem érdemes továbbmenni. de egészséges, javunkra válik, "vérré válik bennünk".

"Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik a szív." - intenek a Zsidókhoz írt levél szavai.

A történelmi egyházak a maguk fekete Bibliájával nem keltenek nagy feltűnést. Bár Isten sokféle lehetőséget, eszközt megszentelve a kezünkbe ad az evangélium továbbadására, szemléltetésére, nincs ellenállhatatlan vonzerőnk a modern kor felületes embertömegei számára. Mégis erről a "gombafajtáról" tudhatjuk biztosan: ehető, élvezetes, egészséges, tápláló - és nem csak egyszer, hanem örökké. (34.35.oldal)