Birsalmabőr. Gasztroajándék

Ha valaki azt gondolja, hogy rajongok a birsalmáért, akkor nem jár messze az igazságtól. Már mindenfélébe felhasználtam, most ezt a csemegét készítettem a vejeimnek. Meggybőr már van a blogon, gondoltam, birsalmából is működhet. A jól bevált sült módszerrel készítettem, mert ez valójában birsalmasajt. Nem olyan szép, áttetsző, mint a főzött, de töredék idő alatt elkészül, ha a sütőben sütést nem számítjuk, de miért számítanánk? Ott van, sül, mi meg addig bármi mást csinálhatunk. Kicsit túltoltam azért a felügyelet hiányát, mert több helyen megpirult, de a birstekercs pont ettől olyan szép, rusztikus. A kis daraboknak nem tett annyira jót, de a férfiak nem szoktak ilyen apróságokon fennakadni. 

Ha sütéssel készítjük, akkor az az előny is megvan, hogy csak (csak?!) fél kg cukor kell 1 kg birsalmához. A képen látható módon készült. Kb másfél kg megtisztított, felkockázott birsalmát halmoztam a nagy tepsibe héjastul 1 pohár vízzel, aztán még egy kicsit adtam hozzá. 200 fokon. Ha mindenütt puha, akkor jó. A cukorral pépesítettem, egy nagy lábasban elkezdtem főzni, aztán mindjárt be is fejeztem, mert szinte azonnal kész volt. Formákba öntöttem, és a radiátoron hagytam száradni. Néhány nap kell hozzá. A püspökkenyér formából még nem lehetett kiborítani 5 nap múlva sem. Jövőre teszek alá is papírt. 

A birsalmabőrhöz egy kis tepsit kibéleltem sütőpapírral, és kb fél cm vastag pépet öntöttem bele. Ez már két nap múlva jó volt. Lehúztam a papírról, a széleit formára vágtam, majd ketté, és feltekertem. 

Bibliás elmélkedés:
A család értelmezése sokat változott az elmúlt évszázadokban. Népenként is különböző. A keleti ember, ahova a zsidók is tartoztak, sokkal szorosabb köteléket képzel el a családtagok között, mint ahogy mi gondolkodunk mostanában, de ahogy eleink is gondolkodtak. Akkoriban a legidősebb férfi volt a család feje, ma már mikroközösségekben képzeljük el az életünket. A fiatalok minél előbb szeretnének önállósodni még akkor is, ha otthon laknak. Lehet, hogy elfogadják az ellátást, de a tanácsokat már nem. Keleten együtt éltek a nagyszülők, szülők, gyerekek. Ez nem volt mindig probléma mentes, de számíthattak a rokonok segítségére. Ha szült egy fiatalasszony, akkor nem kellett főznie hetekig, a babára is sokan vigyáztak. Ringatták, énekeltek neki, hogy a mama pihenhessen vagy végezze a dolgát. A hagyományos paraszti kultúrában is így volt. 

Az angolok a gyerekeik házastársát son-in-law és daughter-in-law névvel illetik: törvény szerinti fiam, lányom. Nagyon szépnek tartom ezt, és én is így gondolom. Szoktam is mondani, hogy amíg szereti a gyerekemet, addig nincs gond. Ne is engem szeressen elsősorban. Örülök a boldogságuknak. Ha a gyerekemnek jó, nekem is. Lehet, hogy az udvarlás idő alatt volt kifogás, de a házasság után már nem szólok bele semmibe. Ha kérdeznek, akkor persze válaszolok.

"Örüljetek az örülőkkel!"-tanít a Szentírás a Római levélben (12.15)  A gyerekünk esetében még az elnevezés is örömanya, örömapa az esküvőn. 

Három lányunk házas idáig. Vajon ki lesz a következő? Az biztos, hogy nagyon fogom szeretni az új családtagot. Azért remélem, ő is engem. 😊