Stollen, sütőporos, midi

 

Hogyan készülünk a karácsonyra? Sütünk, főzünk, takarítunk, vagy lelkiekben hangolódunk a Megváltó születésére? Nem akarok képmutató lenni, ezért bevallom, hogy így is, úgy is. 

Egyik oldalról részt veszek egy kihívásban, hogy minden nap olvassunk el egy fejezetet Lukács evangéliumából. Mivel 24 részből áll, éppen végzünk szenteste. Jó újra egyben látni Jézus életét, mert általában kisebb részeket olvasok naponta. Viszont abban jobban el tudok merülni. 

Másik oldalról meg most készültem el ezzel a stollennel, ami szintén kihívás, mert nagyon el kell találni, hogy szépen egyben maradjanak a szeletek. teller-cake oldaláról vettem most a receptet, eddig élesztőseket készítettem, de ő sütőport használt. Mit mondjak? Elképesztően finom ez is. Sajnos kevés vaj volt itthon, ezért el kellett szaladnom a boltba, ahova nem engedtek be. Elmúlt már 65 éves?-kérdezte a kedves eladó, amikor át akartam lépni a bolt küszöbét. Nem.-vallottam be, így kihozta a vajakat. A tavaszi karantén idején nagy felháborodás volt az idősek körében a vásárlási idősáv miatt, pedig az ő érdekükben történt. Most van sáv, de mehetnek bármikor, így bármikor mennek, a boltosok meg mérgesek miatta. Hiába. Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. 

A stollen egy jellegzetes német karácsonyi sütemény. Alakja a Kisjézust mutatja a pólyában. Történetéről itt írtam részletesebben. Böjti eledelnek indult vaj és más finomságok nélkül, de aztán felfejlődött egy igencsak gazdag süteménnyé, és végül a karácsonyi asztalra került. Ilyenkor sütjük, hogy összeérjenek az ízek. Nagyon finom lett. Érdekessége, hogy teller-cake az én blogjátékomra 
készítette. 

Hozzávalók:
25 dkg liszt
7 dkg porcukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg vaj
1 tojás
2 evőkanál rum
5 dkg kandírozott citrushéj
5 dkg mazsola
5 dkg mandula forgács

Elkészítés:
A száraz anyagokat összekevertem, és a robotgép üstjébe tettem a felkockázott vajjal. Szépen elmorzsolta nekem, és nem lett meleg a kezemtől. Aztán beleütöttem a tojást, rá a rumot, villával kicsit felvertem, és összeállíttattam vele a tésztát. Beledolgoztam az apróra vágott gyümölcsöket és mandulát is. Ketté osztottam, lisztezett asztallapon oválisra kinyújtottam. Az egyik oldalát behajtottam a közepén túl, kis gerincet formáztam rá, és 180 fokos előmelegített sütőben kisütöttem. Milyen kár, hogy nem teller-cake után formáztam, hanem a "nagy könyv" alapján. Így megint nem vagyok megelégedve az alakjával. Na, majd legközelebb!

Bibliás elmélkedés:

Az ember azt gondolná, hogy a karácsonyról már nem lehet újat mondani, hiszen mindenki tudja, hogy Betlehem meg kis Jézus. Angyalkák, báránykák, pásztorok, bölcsek...

Aztán mégis. Akárhányszor elmondom a gyerekeknek hittan órán vagy a játszóházban, mindig kicsit más üzenet válik hangsúlyossá. Ebben az évben négy osztályban tanítok hittant. Már most a héten megemlékeztünk a karácsonyról, mert nem lehet tudni, hogy lesz-e tanítás a jövő héten. 

A nyolcadikos lányoknak az a rész "emelkedett ki", hogy mennyire erkölcsösek voltak a lányok akkoriban. Szent volt a házasság, és boldogabbak is voltak az emberek, pedig nagy volt a szegénység. Mégis, a kapcsolat örökre szólt, és meg is küzdöttek érte. Évezredes mintákat követtek, és a nagy család segítségére is számíthattak. 

A kisebbeknek többet beszéltem arról, hogy Istennek milyen fontos volt, hogy hívő családba érkezzen a fia. József szegény volt, egy galambpárt adott áldozatként a fia születésekor a templomban. Gyerekek! Mi az igazán fontos az életben? A szeretet. Az, hogy Isten szeret bennünket, és a Fiát adta a bűneinkért.

Aztán azon is elgondolkoztam, hogy nekem mi a fontos a karácsonyban. Engem is elkap a rohanás, a "daráló", ahogy a férjem fogalmaz, vagy jut idő a csendességre? Csak rajtam múlik. 

Családi karácsonyt nem tartunk idén. Furcsa lesz, hogy csak négyen üljük körül az asztalt. Mégis hálát kell adni ezért is. És azért, hogy jelen lesz egy ötödik, aki feladta mennyei dicsőségét, és emberré lett értünk, mint kisgyermek. Átélte mindazt 33 éve alatt, amit mi. Érti a gondjainkat, betegségeinket ismerte, fájdalmainkat hordozta. Lehet hozzá menni erőért, bölcsességért, vigasztalásért, ha baj van. 

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." Máté evangéliuma 11.28