Tejes kifli

Majdnem azt a címet adtam neki, hogy a református kifli, mert a Reformátusok Lapjában jelent meg a recept az új Konyha rovatban. Az előző bejegyzéssel én is hozzájárultam már a rovathoz. Tolófánk.
Most egy tengeren túli kiadványból merítették az ötletet (MNC - Magyar Népfőiskolai Collégium, 2020.) Nem szoktam kiflit sütni, de most örömmel láttam neki. Nem lettek túl szépek, de nagyon finomak, és hamar elkészültek.
Hozzávalók:

35 dkg finomliszt

egy teáskanál só

2.5 dl tej

2,5 dkg friss élesztő

2,5 dkg olvasztott vaj

csipetnyi cukor

langyos tej a kenéshez

Elkészítés:
Az élesztőt egy kis langyos cukros tejben felfuttatjuk. A sós lisztbe öntjük a maradék tejjel, és jól kidolgozzuk. A végén kerül bele az olvasztott vaj, de én margarint használtam. Nem kell keleszteni, azonnal két részre oszthatjuk, cipót gyúrunk belőle, majd kerekre kinyújtjuk. A körlapokat négy felé vágjuk, a szélesebb feléről kiindulva feltekerjük, és közben hossz irányban nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük a kifliket, megkenjük őket tejjel, és megszórjuk nagy szemű sóval, szezámmaggal, köménymaggal. Ki hogy szereti. Én nagyon szeretek ráharapni a köménymagra, családom neheztel is érte, hogy salátákba, levesekbe miért nem őrölten teszem. Igazuk van, de azért...

Csak annyit várunk, amíg a sütő felmelegszik 200 fokra. Az aljába egy edényt teszünk vízzel. 15 perc alatt kész. Éppen jó uzsonnára. Jó étvágyat!

A Reformátusok Lapja Imádkozzunk rovatából idézek egy rövid imádságot:
(részlet)

Uram, én cselevő hittel szeretnélek téged dicsőíteni.

Hogy az az aprócska láng is, az a pislogó fény, aki én vagyok, mégis valami mennyei ragyogást hozzon az emberi árnyak közé. Ámen (Hajdú Zoltán Levente)