Bemutatjuk Gér-Bódiss Tímeát, a Lydia keresztény női magazin új főszerkesztőjét.*
Kérlek, mesélj arról, hogy hogyan vezetett az utad idáig. Hogyan telt a gyerekkorod? Mikor hallottál először Istenről?
A szüleim és a nagyszüleim életén keresztül egészen kicsi korom óta tapasztalom, mit jelent énekkel, zenével és még sok más módon dicsérni és szolgálni Istent, mit jelent örömmel hozzá tartozni. Biztosan tudom, hogy már
gyerekkoromban behívtam a Megváltót az életembe,
de a hitem igazán méllyé és személyessé fiatal felnőtt koromban vált. Akkor nagyon kerestem az élet értelmét és a saját helyemet a világban, és akkor értettem meg, mennyire személyesen szól hozzám az evangélium. Ebben pedig nagyon nagy szerepe volt a fasori református gyülekezetnek, ahol olyan barátokat, testvéreket kaptam, akiknek a hite és élete példa számomra. Ha mélyen belegondolok, a személyes hitem útja ki van kövezve hiteles példákkal, akiktől sokat tanultam, ellestem, akiknek a gyakorlati, valóságos hite mélyen hatott rám. Ez az, ami miatt annyira közel áll hozzám a Lydia magazin is, mert annak szintén az a központi üzenete, hogy egymás életén keresztül mennyi ajándékot kapunk Istentől.
Én is nagyon szeretem a lapot. Hiánypótló ebben a mai, zaklatott világban. Szerettél-e olvasni, és szívesen leírtad-e az élményeidet? Vezettél naplót esetleg?
Mindig szerettem olvasni, történeteket, meséket kitalálni, írni, amiket gyermekkoromban még illusztráltam is; később pedig éveken keresztül verseket is írtam. Balkezes vagyok, így a kézírás mindig is kicsit nehezemre esett, ennek ellenére éveken át vezettem naplót, leveleztem barátnőimmel, útinaplókat is készítettem.
A családomban apai ágon sok lelkész felmenőm volt, van köztük, aki szintén írt verseket is, anyukám felmenői között pedig sok volt a pedagógus, sőt magyartanár, akik szenvedélyesen szerették az anyanyelvünket, és sokakat oktattak, akik aztán valamilyen formában magyar szövegekkel foglalkoztak. Anyukám maga is magyartanár volt (egy évig még engem is tanított egyébként), az egyik nagypapám nevét pedig a mai napig őrzi a pápai helyesírási verseny, annyira elismert pedagógus volt.
Talán ilyen előzményekkel nem meglepő, hogy én is
nagyon szeretem a magyar nyelvet,
büszke vagyok rá, hogy ezzel dolgozhatok. Szerkesztőként, de fordítóként is az a célom, hogy egy-egy megjelenő kiadványunk (legyen az egy gyermekkönyv, egy regény, egy-egy jó magazincikk, vagy egy elgondolkodtató lelki könyv) leírt szavaival egyenes utat teremthessen az üzenet és az olvasó szíve között.
Milyen iskolákba jártál?
A Fóti Ökumenikus Általános Iskola elvégzése utána a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen történelem-művelődéstörténet szakon, az ELTE-n angol-média és kommunikáció szakon, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen pedig angol szakfordító szakon végeztem.
Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Ő mivel foglalkozik?
A férjemmel, Andrással, a Károli egyetemen ismerkedtünk meg, ahol történelem szakon évfolyamtársak voltunk. Hamar kiderült, mennyire hasonló dolgok érdekelnek minket: a versek, a jó könyvek, a történelem, a művészet és a szolgálat, és ez a mai napig így van. András református teológus, valamint a református egyház zsinati hivatalában dolgozik, ahol az országos egyházi ügyek egyik felelőse.
Hány gyereket neveltek? Mit tartasz a legfontosabbnak a nevelésükben?
Három gyermekünk van, ketten már iskolásak, a legkisebb idén fejezi majd be az óvodát. Nagy kihívásnak érzem, hogy ebben az információkkal és élményekkel túlzsúfolt világban, amiben annyi minden harcol a figyelmünkért, észrevegyük a szépet,
gyönyörködjünk a hétköznapokban is a sok jóban, amiket ajándékként kapunk Istentől.
Fontos, hogy ne szaladjunk el egymás mellett, hanem álljunk meg egy szóra, tudjuk figyelmesen meghallgatni egymást, dicsérő szavakat megfogalmazni, és segíteni annak, akinek tudunk. Igyekszünk ezeket szem előtt tartva nevelni a gyerekeinket, de ha őszinte akarok lenni, mi is velük együtt tanulunk így élni nap mint nap.
Van-e példaképed?
Nem feltétlenül tudok kiemelni egy-egy nagyobb példaképet, ahogy említettem, számtalan jó példát látok magam körül. Kicsit tudatosság és nyitottság is kell ahhoz, hogy az ember felismerje, kitől mit tanulhat, mert ha ez a nyitottság megvan, megdöbbenhetünk, hogy ki mindenki lehet bátorító, inspiráló, jó példa számunkra.
Te fordítottad Priscilla Shirer Ragyogó című könyvét. Milyen gondolatokat tartasz követendőnek benne?
A Ragyogó nagyon kedves könyv számomra, Priscilla gondolataiból én is sokat merítettem annak kapcsán, hogy bár a kultúránk megpróbál a maga képére formálni, igyekszik meghatározni, bekategorizálni minket, a Teremtő mindannyiunkat csodálatos, egyedi tulajdonságokat kiválogatva formált meg. Egyetlen apró adottságunk sem a véletlen műve, és akárcsak a templomok színes rózsaablakain átsütő csillogás, mi is mind más-más módon, de
sugározzuk Isten fényét.
„Aki őrá tekint, az ragyogó.” (Zsoltárok 34,6) Innen a könyv címe, amit szívesen ajánlok főleg fiatal lányoknak, mert a szerző humoros, laza stílusú írásában vicces és elgondolkoztató élethelyzeteket bemutatva, egyesével lebontja benne a magunkkal kapcsolatos népszerű tévhiteket.
Shirer másik könyve adta a címet egy nagyon fontos szolgálatotokhoz. Eltökélt szívű nők-ként hárman, barátnők, beszélgettek lányokkal, asszonyokkal hitről, családról, örömökről, kudarcokról. Hol lehet ezeket a beszélgetéseket meghallgatni?
A 30 perces videókból álló, havonta megjelenő beszélgetéseket a közösségi oldalakon tesszük közzé (a Facebookon, a Youtube-on), valamint idén nyáron elindult a podcast-csatornánk is (a Spotify-on és az Apple Podcaston). A beszélgetésfelvételekkel kapcsolatban az a koncepciónk, hogy ne feltétlenül olyanokat hívjunk meg, akik már túl vannak valamin, és visszanézve egy sikersztorit tudnak előadni, hanem inkább azokat, akik benne vannak akár egy dilemmában, mélységben, vagy nagyon közeli élményként tudnak mesélni egy hosszú várakozásról. Igyekszünk minél többféle, különböző területtel kapcsolatban megszólítani a nőket, akik elmondják, hogy ők ezt hogyan élik meg, mennyire dolgoznak rajta. Ettől
emberközeli minden felvételünk,
igazából ezzel tudunk mi mindannyian azonosulni.
Nagyon hálás voltam a Fiús anyaság című részért, ahol a beszélgetőtárs Demeterné Harmathy Zsófia elvállalta, hogy szokott sírni. Anyósom mondogatta, hogy "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". Nem értettem akkor, amikor kicsik voltak a gyerekeim. Most már értem, de remélem, mindenki túljut ezen.
Milyen ízekre emlékszel a gyerekkorodból? Első próbálkozásaid a konyhában hogy sikerültek?
Nagyon hálás vagyok érte, hogy fiatal felnőtt koromban még élt a nagymamám, és nagy szeretettel adta tovább nekem az általa készített gyermekkori kedvenceim, például az almás pite és a gombás-tejszínes csirkemell receptjét. Anyukám nagylánykorom óta bevont a főzéssel kapcsolatos dolgokba, mindig szeretett kísérletezni, új recepteket megtanulni, így ezt én is átvettem tőle.
Milyen szempontokat veszel figyelembe az étrend összeállításánál? Mik a kedvenceitek?
Egyrészt szeretjük a magyar ételeket, de bátran kísérletezünk mindenféle nemzetek ízeivel is. A gyerekeink is ebben cseperednek, nagyon nyitottan kóstolgatnak, sosem voltak válogatósak. Tavaly karácsonykor a férjemmel közösen olasz menüt főztünk a nagycsaládnak, de nem ritka nálunk az indiai egytálétel, a marokkói vöröslencseleves, de a mexikói quesadilla sem.
Másrészt a férjem és a kisfiam tejérzékenyek, így a tehéntejet és az abból készülő termékeket nagyrész kikerüljük. Ez eleinte kihívást jelentett, de ma, amikor nagyon jó minőségű növényi tejeket lehet készíteni és kapni, szinte mindent el tudunk készíteni azzal is.
Nagyon jó, hogy nem kudarcként, hanem kihívásként éled meg az allergiát. Remélem, hogy a kicsi kinövi még.
Egyébként hogyan sikerül kitartani az egészséges táplálkozásnál, amikor a gyerekek is mindenütt más reklámokat látnak? Sikerül-e?
Talán nem is a reklámok vannak rájuk a legnagyobb hatással, hanem a kortársaik, egy nehéz téma lehet még az ajándékba kapott édességek kérdése és az ezerféle rágcsálnivaló, amit könnyű lekapni a boltok polcairól.
Nagyon hálás vagyok ugyanakkor érte, hogy ahogy mi, a gyerekeink is kimondottan szeretik a gyümölcsöket, de a nyers zöldségeket is (répát, karalábét, zellerszárat, céklát). Ezeket nassolni valóként is fogyasztjuk, illetve amire még odafigyelünk, az az, hogy otthon csak vizet iszunk. Az üdítőitalok fogyasztása különleges alkalmakra korlátozódik: farsangi, szülinapi bulikra és hasonlókra. Péksütiket nem nagyon tudunk venni, mert a többségük tejet tartalmaz; anyukám szokott készíteni nekünk házilag finom, tejmentes kakaós csigát, kiflit, buktát. Azt gondolom, képtelenség elkerülni a feldolgozott élelmiszereket manapság, nem is kell feltétlenül mindenáron, de jó, ha
otthon amikor csak lehet, frisset és házi készítésűt fogyasztunk,
így tud megmaradni az egyensúly.
Mi lesz a karácsonyi menü? Segítenek-e a gyerekek?
Idén megismertük és megkedveltük az Isztriai-félsziget ízeit: a szarvasgombát, az ott alkalmazott buzara nevű főzőlevet, ami egy olívaolajas, fokhagymás, zöldfűszeres mártás. Biztos, hogy készítünk megint valami újdonságot, de a baconbe tekert csirkemáj nálunk hagyományos karácsonyi fogás, sosem maradhat el. A férjem nagymamájától tanult hókifli és a halászlé még azok, amik mindenképpen az asztalunkra fognak kerülni. A nagyon-nagyon egyszerű hókifli receptünket kismamáknak szeretettel ajánlom, amit gyerekekkel is bármikor el tudunk készíteni (recept a riport végén).
Nálunk a főzés abszolút családi program, a legnagyobbaktól a legkisebbekig mindenki megtalálja benne a kedvenc feladatát, közben zenét hallgatunk és megkóstoljuk az addigra elkészült idei birsalmasajtunkat. Mire minden elkészül, elég nagy káoszt kell a konyhában elrendeznünk, de így is nagyon megéri.
Nagyon jó, hogy bevonjátok a gyerekeket is. Kicsit később készülnek el így a dolgok, de ők sokat tanulnak ebből, és felkészülnek az életre. Kérhetnénk receptet?
Kedvencünk a kínai mogyorós csirke. (Recept a riport végén fázásfotókkal!)
Hogyan telik majd a karácsony? Akkor is segítenek majd?
Advent heteiben az óvodában és az iskolában minden évben sok közösségi program segíti a ráhangolódást, mi itthon
esténként szoktunk elcsendesedni és a karácsonyra készülődni öten.
Szeretjük már december elején feldíszíteni a lakást és élvezni a fényeket, karácsonyi illatokat. A karácsonyfával sem várunk szentestéig, mi már korábban fel szoktuk díszíteni közösen. Az ünnep napjain Andris lelkészként szolgál a közeli gyülekezetben, mi is részt veszünk ott több alkalmon is, majd mi is vendégül látunk többeket, és utazunk is a nagyszülőkhöz, hogy mindenkivel tölthessünk közösen időt így az év végén. A szilvesztert minden évben a házicsoportunk körében töltjük, amiben öt házaspár és tizenöt gyerek vagyunk ilyenkor együtt.
Egy könyvkiadónál dolgozol. Milyen könyveket ajánlanál az olvasóknak saját olvasásra, illetve ajándékozásra?
Azt hiszem, egy jó könyv azért jó ajándék, mert aki azt kinyitja, minőségi időt, csendességet kap, ami hiánycikk mostanában. Sok elgondolkoztató könyvet tudnék ajánlani, például Gary Chapman vagy éppen az egyik nagy kedvencem, C. S. Lewis műveit, de idén engem nagyon megragadott Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon című önéletrajza, illetve ajándékként nem lehet mellélőni Lackfi János #jóéjt puszi köteteivel, vagy éppen Francine Rivers magával ragadó regényeivel sem. Tartalmas és szép ajándék lehet egy éves Lydia magazin-előfizetés is. Mi a gyerekekkel tavaly Habó Márta: Karácsony Szeníliában című regényével hangolódtunk, ami nagyon megtetszett nekünk. Idén Barbara Robinson: A legeslegszebb betlehemes című könyvét fogjuk elolvasni, a keresztlányunknak pedig Melissa Kruger: Bárhol járj a világon, van rólad egy nagy álmom című gyerekkönyvét fogjuk megvenni, ami arról szól, hogy Istennek még a gyermekek jövőről szóló hatalmas álmaihoz képest is nagyobb terve van mindannyiunkkal.
Köszönjük a könyvajánlókat az olvasók nevében is. Ezen kívül mit üzennél a fiatal édesanyáknak?
Azt, amit én legfontosabb üzenetként őrzök az anyaságom éveiből: nehéz szembesülni szülőként a hibáinkkal, de nagy vigasztalás, hogy
Isten még nálunk is jobban szereti a gyermekeinket,
és amit mi nem tudunk esetleg megadni nekik, azt ő ki fogja pótolni. Ez az, ami felszabadít engem is arra, hogy el tudjak engedni dolgokat, és a nevelés nehéz pillanatai mellett mindenestül élvezni is a kicsikkel töltött időt. Karácsony környékén ez talán még inkább fontos: annyi elvárást támasztanak felénk a mindennapok, mi ne tegyünk még többet magunkra! Le lehet ülni például a lisztporos konyhapadlóra is társasozni karácsony este, abból lesz a maradandó élmény, amin majd évekig együtt nevethetünk, nem feltétlenül a tökéletesen terített asztalra emlékszünk majd. A Megváltó érkezése csodaszép örömünnep, én idén is igyekszem majd kincseket, közös nevetéseket, együtt énekléseket és az ajándékozás örömét elraktározni ebből az időszakból.
Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!
…......
Gér-Bódiss Tímea
-feleség,
-háromgyermekes édesanya
-a Lydia magazin főszerkesztője
-a Harmat Kiadó könyvszerkesztője
.............................
Kínai mogyorós csirke (Gong-bao)
Hozzávalók 4 személyre:
60 dkg csirkemellfilé
1 kiskanál só
1 kiskanál vöröshagymapor
2 evőkanál fehérbor
2,5 evőkanál étkezési keményítő
1 tojásfehérje
10 dkg sózatlan földimogyoró
1 db piros kaliforniai paprika
1 csomó (5 db) újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott, friss gyömbér (kb. 10 g)
6-7 evőkanál olaj
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál balzsamecet
3-4 evőkanál szójaszósz
3 dl víz
bors
Elkészítés:
1. A csirkemellfilét 1,5 centis kockákra vágom, egy keverőtálba teszem, megszórom a kiskanál sóval, a vöröshagymaporral, ráöntöm a 2 evőkanál fehérbort, teszek hozzá 1,5 evőkanálnyi étkezési keményítőt és 1 tojásfehérjét, ezt jól összekeverem és 20-25 percre félreteszem.
2. Az újhagymát és a kicsumázott kaliforniai paprikát is 1-1,5 centis darabokra vágom (a hagyma zöldjéből félreteszek a tálaláshoz), a gyömbért és a fokhagymát felaprítom.
3. Egy wokban 2 evőkanál olajat forrósítok és ebben megpirítom a földimogyorót, majd félreteszem.
4. A wokban ismét 2 evőkanál olajat forrósítok, hozzáadom a húst és addig pirítom, amíg helyenként aranyszínű kérget nem kap. Ezt is félreteszem és a wokot elöblítem.
5. Ismét a wokban 2 evőkanál forró olajban megpirítom a fokhagymát, a gyömbért és némi borsot is őrlök bele. Pár perc utána hozzáadom a kaliforniai paprikát, majd ismét pár perc után az újhagymát is. Ismét pár perc elteltével hozzáadom a félretett húst is.
6. Együtt tovább pirítom őket, majd hozzáadom a 2 evőkanál balzsamecetet és a 2 evőkanál cukrot, némi kevergetés után a 3-4 evőkanál szójaszószt, majd 1 evőkanál vízzel elkevert keményítőt. (Szükség esetén még további vízzel lehet hígítani, ha szeretnénk, hogy több szaftja legyen.)
7. Az elkészült ételt tálaláskor megszórom a pirított mogyoróval és az újhagyma zöldjével. Mi köretként rizst és zöld salátát szoktunk készíteni hozzá.
..............
HókifliHozzávalók:
10 dkg darált dió/mandula/mogyoró (a legjobb, ha mindez vegyesen)
28 dkg liszt
21 dkg vaj
7 dkg porcukor
porcukor + vaníliás cukor, amibe beleforgatjuk a sütiket
Elkészítés: Mindezt összegyúrjuk, 6 cm-es rudacskákat formálunk belőlük, amiket kifli alakúra formázunk.
180 C-ra előmelegített sütőbe sütőpapírra tesszük őket, és addig sütjük, amíg éppen hogy csak kapnak egy kis színt, majd még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk őket.
*Az előző főszerkesztővel készített riportot itt olvashatják. "A Lydia célja: személyes történeteken keresztül akar bátorítást és eligazodást nyújtani a nőknek a hétköznapi élet és a hit kérdéseiben."
