Virslis rácsos. BÚÉK!

 Itt az év vége! Egy újabb ünnep, egy újabb ok az evésre, ivásra. Már ma elkészítettem ezeket a finom sós sütiket, de tulajdonképpen én nem is szoktam semmi nehezebb ételt kívánni szilveszter este. Virslit is csak azért készítek, mert hagyomány, de egy-két darabnál többet nem eszem meg. Régebben sertésmájat sütöttem este, idén kocsonya lesz.  

Mi nem fogunk sokat inni. 4 órakor lesz a gyülekezetben az óév búcsúztató istentisztelet, kb 6-ra éünk majd haza, mert biztos, hogy beszélgetünk egy kicsit a hívekkel. Nagyon szeretünk ide járni, bár messzire van az otthonunktól. Addig tart a szolgálat, amíg új lelkészt kapnak. Egyelőre nincs kilátásban.

Az év utolsó alkalmán a lelkészek általában mérleget készítenek, elmondják nagy vonalakban, hogy mi történt az évben, pénzügyi beszámoló is szokott lenni.
Van olyan gyülekezet, ahol szilveszterkor együtt maradnak, és imádkozva, beszélgetve, énekelve, társasozva várják az éjfélt. Mi ezt nem tervezzük, igyekszünk haza. Bár nem örülök az enyhe télnek, mert meglesz ennek a böjtje, de most jól jön, hogy nem kell a nagy hóban autózni hazáig.

Több helyen láttam ilyen rácsos virsliket, végül is a Budafoki élesztő youtube oldaláról lestem el az összeállítást (a lap alján). A tészta viszont saját. Virslis lábtörlőnek is hívják, de nekem így jobban tetszik: virslis rácsos. 

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

1.5 dkg só

2 dkg élesztő

25 dkg margarin

3 dl tej

1 teáskanál cukor

Elkészítés:
A langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A kétfajta lisztet és a sót összekeverjük, és elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáöntjük a tejet, és összegyúrjuk. Kétszeresére kelesztjük, majd két cipót formázunk belőle. Az egyiket kinyújtjuk egy gáztepsi nagyságúra. A képeken látható módon elkészítjük a süteményt. A szabad végét lezárjuk egy tésztacsíkkal, és úgy fektetjük a sütőpapírral bélelt tepsibe. 250 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Virsli. 

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Láttam, Uram, Istenem!

Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...

vagy nem volt lába...

De a te fényed hullt a betegágyra!

Hitükkel elrejtőztek nálad,

és úgy hordozták mázsás terhüket

a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.

Mert mázsás teher

könnyű, mint kis szalmaszál, Veled.

De nélküled

a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,

és nem tudom, mi vár rám.

Csak azt tudom, velem vagy, nem hagysz árván.

Csak azt tudom, utam már kijelölted.

Mint bízó gyermek, járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,

s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj, hogy célirányt haladjak,

hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!

És ha szereteted mázsás teherrel

tenné próbára ezt a gyenge vállat - 

segíts úgy vinni mázsás terhemet

a te erőddel - mint a szalmaszálat!