Havas háztetők

Ez ismét sógornőm remeke:

Hozzávalók: 

50 dkg liszt 

2 csapott teáskanál sütőpor

20 dkg+ 2 evőkanál finom kristálycukor

20 dkg hideg vaj vagy margarin

2 dl tejföl

2 üveg 720ml-es meggybefőtt

6 dl tejszín 

2 zacskó habfixáló

4 púpozott evőkanál kókuszreszelék

1 evőkanál porcukor

sütőpapír

Elkészítés:

A sütőporral elkevert lisztet, 20 dkg finom kristálycukrot a feldarabolt vajjal és a tejföllel robotgépben összedolgozzuk, majd hideg kézzel gyorsan hosszú rúddá összegyúrjuk. 15 egyforma darabra osztjuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.

5 tésztadarabot 16X20 cm-es darabokra nyújtjuk, a hosszanti oldalára 12 szem lecsepegtetett meggyszemet helyezünk, szorosa összetekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsibe szorosan egymás mellé helyezzük. 200 fokra előmelegített sütőben kb 30 perc alatt megsütjük. A maradék tekercsekből 4, 3 és 2 darabot szorosan egymás mellé helyezünk, a maradék 1 darabot külön téve az előzőekhez hasonlóan megsütjük, majd hűlni hagyjuk.

Közben felverjük a tejszínt a 2 evőkanál cukorral és a habfixálóval. A kisült tekercseket egymásra tornyozzuk a legnagyobbal kezdve, közéjük tejszínhabot kenünk. A házikót a maradék habbal egyenletesen bekenjük, megszórjuk a kókuszreszelékkel és a porcukorral, majd 1 órára hűtőszekrénybe tesszük. Tetejét meggyszemekkel díszítjük.

(A már megszűnt Tina magazin alapján készítette.)

Bibliás elmélkedés:

Évezredekig természetes volt a mi éghajlati övünkön, hogy nyáron meleg van, és télen esik a hó. Hogy tavasszal elolvad, nyílnak a virágok, ősszel pedig pihenni készül a természet. A klímaváltozás miatt a hagyományos évszakváltozások felborulni látszanak, de kevesen tudják, hogy a teremtéskor csak egyetlen évszak volt: egy enyhe, tavasziasnak mondható időszak, amikor a nappalok és éjszakák sem változtak a ma megszokott módon, és nem volt eső. A Noé bárkája című könyv szerint ez azért volt lehetséges, mert a Földet vastag felhőréteg vette körül, melyen szórva hatolt át a napfény, és kiegyenlítette a hőmérséklet ingadozásait. Az özönvízkor ez a felhőréteg esett le a földre megszüntetve a a nap káros sugarai elleni védelmet. Azóta vannak évszakok, csapadékok, és azóta élnek rövidebb ideig az emberek.  "Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka." (I. Mózes 8.22)

Bibliában Mózes 1. könyvében olvashatunk Noé történetéről bővebben a 6. rész 9. verstől a 9. rész végéig.

Az emberek elfordultak a teremtő Istentől, gonoszak lett, ezért Isten elhatározta, hogy özönvízzel elpusztítja a földet. Noé azért menekülhetett meg családjával együtt, mert igaz volt, Istennek engedelmes. Bárkát kellett építenie, hogy megmentse magukat, és az állatokat a földön. Így is történt, utódaik aztán benépesítették a földet.
Más népek hagyományai is tudnak özönvízről. Bár sok részletben különböznek a beszámolók, abban megegyeznek, hogy 
- az özönvíz oka erkölcsi probléma volt
- volt kiválasztott ember, aki előre figyelmeztettek
- a föld rajtuk kívül elnéptelenedett
- az állatoknak nagy szerep jut
Érdekesen őrizték meg a kínaiak az özönvíz emlékét. A hajó jelentésű írásjel az edény, a nyolcas szám és az ember szógyökökből áll. Noé bárkájában éppen nyolcan voltak.