Csillagkalács

Itthon van a két egyetemista, és home-office-ban tanulnak. Időnként kiszól valamelyik, hogy "Csitt! Órán vagyok." Vajon meddig mehet ez így? Félek, hogy még a java hátra van. Azért nagyon jó, hogy itthon vannak. Nincs semmi konfliktus, néha segítenek is, én meg végre kedvemre süthetek, főzhetek. Kettőnkre, ráadásul egy cukrosnak nagyon meg kell válogatni a süteményeket. A lányok viszont mindent megesznek. Készítettem egy adag darázsfészket, fél nap alatt elfogyott. Most ezt a csillagkalácsot, mert már nagyon izgatta a fantáziámat. Egy időben végigszaladt a recept a blogokon. Engem sem hagyott hidegen, de nagyon csúnya lett. Ezzel se dicsekedhetek, a közepe nem szép arányos. Van valami trükk, ami segíthet? Az előzőt tepsiben sütöttem, de még deformáltabb lett. A tortaformát olvastam valahol. Az íze viszont nem hagy kívánnivalót.

Kicsit keményebb kelt tésztát kell hozzá gyúrni, így én tejfölt raktam bele.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 tojás

2 evőkanál tejföl

4 evőkanál olvasztott vaj

2 dl tej

2 dkg élesztő

2 evőkanál cukor

1 vaníliás cukor

Nutella

Elkészítés:
Az élesztőt felfuttatjuk egy kis cukros tejben, majd a vaj kivételével a többi hozzávalót kis cipóvá dagasztjuk. A végén belecsorgatjuk a vajat is, és jól eldolgozzuk. Kétszeresére kelesztjük, majd átgyúrjuk, és négy részre osztjuk. Akkora kerek lapokat nyújtunk belőle, hogy szellősen beleférjenek egy nagy tortaformába. Az első hármat egymásra rakjuk és egyenként megkenjük Nutellával. A negyediket egy kicsit nagyobbra hagyjuk, és ráfektetjük a többire. A közepére helyezünk egy poharat, majd négy és tizenhat részre vágjuk a közepét kihagyva. Kettesével összefogjuk őket, és kettőt csavarunk rajtuk. Aki ügyes, az nagy tepsiben süsse, mert úgy lesz igazi csillag alakja.

Bibliás elmélkedés:

A csillagról rendszerint a karácsony jut az eszünkbe, de most a teremtésre gondoltam. 

Isten nemcsak azért alkotta meg az égitesteket, hogy világítsanak, hanem azért is, hogy "...legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek." (Mózes első könyve 1. rész 14. vers) Sajnos sokan a csillagokat úgy figyelik, mintha istenek lennének, és döntenének a sorsunk felől. Egyesek szerint már a születésünkkor eldől a jövőnk, csak figyelni kell a horoszkópokat, mi van megírva bennük. Hitetlen koromban én is így voltam ezzel, de hamar rájöttem, hogy ha több horoszkópot olvasok, akkor több jövőm is lesz. Ahány horoszkóp, annyiféle javaslat. Ráadásul az utcánkban meghalt egy asszony, aki azt olvasta egyikben, hogy beteg lesz, és tényleg beteg lett. Azután mindig azt kereste a horoszkópokban, hogy mikor fog meggyógyulni, de nem írták, ezért öngyilkos lett. Nagyon elkeserített a dolog, három gyereket hagyott maga után. Biztos, hogy eleve gond volt a lelki egészségével is, mert csak sérült lélek képes ilyesmire, de akkor is nagy felelőtlenségnek tartom, hogy vadidegen emberek adnak tanácsokat felelőtlenül. Isten nem a csillagokba írta a jövőnket, van szabad akaratunk, választhatunk több lehetőség közül, már ami mondjuk a nyaralást vagy a pályaválasztást illeti. A párválasztásban is jobb a szívünkre vagy bölcs ismerősökre hallgatni, mint ismeretlen "szakértőkre". Ha valaki beteg, akkor imádkozzon, és bízzon az orvostudományban is. 

Isten szeret bennünket, és jót készít nekünk. Nem mindig értünk vele egyet, gyakran lázadunk, mást szeretnénk, de ha visszanézünk az életünkre, mindig javunkra volt az, ha Isten akaratának megfelelően döntöttünk. Túrmezei Erszébetnek van egy gyönyörű verse. Címe Lábnyomok. Ebben arról ír, hogy Jézus a legnehezebb élethelyzetekben felemelte, és vállon hordozta.