Zsákutca ismét

 Nem rég tettem közzé egy ilyen receptet, és csak kevés változtatás van. Itt tejszínízű pudingport használtam, és sima hat tojásos piskótát. 

Ha egy sütemény lehet alagút, akkor miért ne lehetne zsákutca is? Végül is annak hívom a saját süteményemet, aminek akarom, nem? Egy ismerős szerint viszont alig látszik a jellegzetesség, bár ő még megszilárdulás előtt látta. Felfogható persze kátyúnak is, ha már mindenáron a közúti hasonlatot akarom használni.:)

Úgy készül, és azért zsákutca, mert a piskótába lyukakat fúrunk, és azokba töltjük a krémet. Azok mentén vágjuk, hogy látsszék az, hogy nem lehet tovább menni. Vagyis zsákutca. 

Az eredetiben szerintem jobban látszik ez. Mindenesetre így is, úgy is különleges.

Az első változat.

Hozzávalók:

6 tojásos, hagyományos módon készült piskóta 

Tehát:  A tojásfehérjét felverjük, folytonos keverés mellett aprádonként hozzáadunk 6 evőkanál porcukrot, majd a sárgáját egyenként. Végül beleszitáljuk a  6 evőkanál lisztet, és közben óvatosan belekeverjük. 160 fokon 10 percig, majd kisebb tűzön tűzpróbáig sütjük előmelegített sütőben. Kis tepsit használjunk, hogy jó magas legyen. Benne hagyjuk, és fakanállal lyukakat, zsákutcákat fúrunk bele. Amilyen közel csak lehet. A tepsi szélein érdemes megjelölni fogpiszkálóval minden sort, mert később itt kell majd elvágni. 

Krém:
2 csomag tejszínes pudingot elkeverünk egy kis cukorral, és felfőzzük 7 dl tejjel, és hozzákeverünk 3 dl áttört meggylekvárt. Ezt a krémet rákenjük a piskótára még melegen. A fakanállal kitöltögetjük a lyukakat. Ha kihűlt, a zsákutcákat átvágva szeleteljük.

Bibliás elmélkedés:
Ady Az Úr érkezése című verse csodálatosan kifejezi azt, mit jelent az embernek a legnehezebb helyzetben, magányosságában, félelmeiben, kitaszítottságában az, amikor Isten hirtelen megjelenik az életében. 

Mikor elhagytak, 
Mikor a lelkem roskadozva vittem, 
Csöndesen és váratlanul 
Átölelt az Isten. 
  
Nem harsonával, 
Hanem jött néma, igaz öleléssel, 
Nem jött szép, tüzes nappalon 
De háborus éjjel. 
  
És megvakultak 
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, 
De őt, a fényest, nagyszerűt, 
Mindörökre látom.

Sokan vagyunk így. Amikor jól megy sorunk, nem törődünk a fenti világgal. Majd én megoldom, majd nekem úgyis sikerül, majd jobban tudom. Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem lehet megoldani, tönkremegy, a helyzet kilátástalan. Ez az út zsákutca.
 Sokan ekkor depresszióba esnek, akár öngyilkosságot is megkísérelnek. Aztán van, aki abban bízik, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket, de kiderül 1-2 vagy éppen 20-30 év múlva, amikor ugyanolyan helyzetbe kerül, vagy találkozik azzal, aki a fájdalmat okozta, felidéződik a sértés, nem múlt el, csak rátelepedett a felejtés, ami nem a megbocsátás. Mert csak Isten a megtört szívek vigasztalója. 
Ennek nem az a módja, hogy a felszín alá söpörjük a problémát, hanem az, hogy nevén nevezzük: Rosszul esett, nagyon fájt, ami történt, de megbocsátok, és odaadom neked a sebet, Istenem. Gyógyítsd be, légy a vigasztalóm! 
Ő azt ígéri:
"Meggyógyítja a megtört szíveket, és bekötözi sebeiket." Zsoltárok 147.3
U.I. Fontos megjegyezni, hogy nem arról van szó, hogy Isten valamilyen fényességben tényleg megjelenik. Ha valaki ilyesmit érzékel, az nem Istentől van. Hanem arról van szó, hogy igehirdetés, bibliaolvasás közben békességet kapok egy nehéz helyzetben. Megnyugtat, megvigasztal.