Csirke narancsmártással a Magyar Kultúra Napjára

 

Közeledik a Magyar Kultúra Napja, január 22. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én írta nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon miket ehetett a reformkor neves költője, Kölcsey Ferenc, a vers írója. Nem találtam erre nézve semmit, de a Reformkori konyha blogon nagyszerű receptekre bukkantam. Még több is várat magára, egyelőre ezt a finom pecsenyét készítettem el. Kicsit korán, de hátha adok egy jó ötletet valakinek. Az ünnep napjára pedig már kinéztem egy sütit is.

Czifray István, József nádor főszakácsa 1816-ban kiadott egy szakácskönyvet, melyet több kiadás követett. Ezt a receptet a blogger az 1829-es kiadásban találta. Nem mindenki szereti a húst és a gyümölcsöt együtt, de mi igen, és nagy sikert aratott. Kisebb adagot készítettem, és cukor helyett egy kis édesítőt tettem bele.

Hozzávalók:
2 egész csirkecomb

só, bors
4 kis szelet füstölt szalonna
2 dl húsleves
1 teáskanál reszelt narancshéj
1 teáskanál reszelt citromhéj
2 evőkanál frissen facsart narancslé
1 evőkanál frissen facsart citromlé
édesítő (vagy barnacukor)
2-3 szegfűszeg
1 evőkanál liszt

Elkészítés: A combokat sózzuk, borsozzuk, és egy éjszakára, de legalább egy órára hűtőbe tesszük. Egy tepsi aljára helyezzük a szalonnát, rá a combokat, mindegyikre egy kis darab szalonnát is, és 180 fokra előmelegített sütőben fedő alatt puhára pároljuk, majd fedő nélkül pirosra sütjük. 1-1,5 óra.

A húsról leöntjük a levet egy serpenyőbe, a lisztet világosbarnára pirítjuk benne, majd felöltjük a húslevessel, hozzáadjuk a citrusok héját, levét és a szegfűszeget, és összeforraljuk. Beletesszük a húsokat, és néhány percig együtt forraljuk. Köretnek rizst kínáltam.

Bibliás elmélkedés: 

Nagyon szép riportot találtam a Magyar Kurír internetes oldalán. Érdemes az egészet is elolvasni. Cs. Varga Istvánnal beszélget Bodnár Dániel Kölcseyről, a Himnusz megírásának körülményeiről. Kölcsey eljutott az isten-és emberszeretet magaslataira 

Idézek: 

"...a Krisztus által megváltott ember a kegyelemben bízva fordulhat Isten bűnbocsánatáért, hogy elnyerje szabadságát, vagyis a bűntől való szabadulást. Ezt a bűnösséget vallja meg töredelmesen népe nevében Kölcsey.

A Szentírás keresztény öröksége a Himnusz egész világszemléletét, látásmódjának, stílusának szellemiségét alapjaiban határozza meg. Hegedűs Lóránt a Himnuszunk a Biblia fényében című tanulmányában bizonyítja: a legmagasabb szellemi színvonalon találkozik a versben „a művészi lélek ihletése a vallásos lélek ihletésével”. Hangsúlyozza: 

„az Ige imádsággá változik és az imádság Igét hirdet

(…) Nincs az egész világirodalomban igeibb Himnusz, nincs istenibb, szentlelkesebb imádság egy nép számára, nem képzelhető, és nem létezik a Szentháromság Istenre jobban támaszkodó nép-nemzeti áhítat, mint a magyar nép zivataros századaiból származó, fohászkodó költemény”. 

A Himnusz zárósorai: Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
 

Cseke, 1823. január 22.