Darázsfészek vagy vaníliás csiga

 

Már van egy darázsfészek recept a blogon kicsit más arányokkal.  Az valamivel jobban néz ki a tepsiben, mert szorosan egymás mellett vannak, de külön-külön azért ez mutat jobban szerintem.

2018-as.

Azért is tettem őket most kicsit távolabb, hogy ne érjenek össze, és megtartsák a kerek formájukat, de ez nem sikerült. Így a vaníliás csiga elnevezés is illik.  Egy része így is inkább csiga, mint darázsfészek. Ha lejjebb görgetünk, akkor láthatjuk, hogy végeredményben egyikre sem hasonlít.

Lehetne Ferdinánd kalács/tekercs is, ami hagyományos karcagi lakodalmas sütemény, de azt kerek formában sütik. Ami viszont biztos, az az, hogy nagyon-nagyon finom volt annak, aki ette, mert egy családi összejövetelre készült, ahol most csak egy gyerek hiányzott. Karácsonykor még kettő. Haladunk!😊

Hozzávalók:
-tészta:
1/2 kg liszt
2 dkg élesztő
1 egész tojás
3 dl langyos tej
6 dkg margarin
5 dkg cukor
csipet só

-borítás:

2 dkg vaj

2 csomag vaníliás cukor

-öntet: 

2 dl tej

2 evőkanál cukor

1 evőkanál vaníliaaroma

Elkészítés: 1 dl langyos tejben egy kanál liszttel és kevés cukorral felfuttatjuk az élesztőt. A liszthez adjuk a cukrot és a sót, majd mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet, beleütjük a tojást, kicsit felverjük, és a maradék tejjel szép gombóccá gyúrjuk. Letakarva egy órát kelesztjük kétszeresére. Lisztezett gyúródeszkán kb ujjnyi vastagra kinyújtjuk. Megkenjük olvasztott vajjal, és megszórjuk a vaníliás cukorral. 

Feltekerjük, felvágjuk, sütőlemezzel bélelt gáztepsibe tesszük, és 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. A végén forró vaníliás tejjel leöntjük. Kevesebb tej is elég lett volna, mert nem itta be rendesen, mivel itt-ott maradt köztük hely.

Bibliás elmélkedés: 

Az igazi darázsfészekről legkevésbé sem a finomság jut az ember eszébe, hanem az, hogy nagyon gyorsan menjen el onnan a saját érdekében. Ezek a rovarok ugyanis nagyon veszélyesek tudnak lenni. A szép külső, a gyönyörűen felépített fészek és a hártyavékony szárny, a kecses, légies alkat nagyon-nagyon csalóka. Tavaly az őszibarackfánál ért egy kellemetlen meglepetés. Egy távolabbi ágnál merészeltem gyümölcsöt keresni, amit a levelek eltakartak. Ezt aztán nagyon helytelenítette egy harcias jószág, és csúnyán megcsípett. Nem játék az ilyesmi, mert azon túl, hogy fáj, és feldagad, még mérgező is lehet. Egy hétig kellett allergia gyógyszert szednem, de szerencsére más baj nem történt.

Olyan ez, mint a mérges gomba. Olyan szép némelyik, hogy nem is sejted, hogy mérgező is lehet. A látszat csal.-hangzik a magyar közmondás. Jézus hasonlóan fogalmaz:

  "Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!"

(János evangéliuma 7. rész 24. vers) 

Ő szombaton gyógyított, ami munkának, tehát bűnnek számított az akkori zsidó törvények szerint. Ezért a farizeusok szerint ő nem lehetett a Messiás. A látszat szerint ítéltek. Legalábbis bizonyos tények szerint, ugyanis Jézus vakok szemeit nyitotta meg, és az messiási jel volt. Mégsem ezt vették figyelembe, mert Jézusban konkurenciát láttak. Jézust többen követték, mint őket. Ő kenyeret adott az éhezőknek, amit ők nem tudtak megtenni, de nem is akartak, mert a saját anyagi meggazdagodásukat munkálták a szegények rovására is. Hiába imádkoztak annyit nyilvánosan, hiába adakoztak nyilvánosan. A szívük meg volt keményedve. Nem ismerték fel a Megváltót. Inkább Barabásnak kértek kegyelmet, Jézusnak pedig kereszthalált. 

Vagy Júdás. Jézus elhívott tanítványa volt. Amikor kiküldte őket betegeket gyógyítani, ördögöket űzni, leprásokat megtisztítani, ő is sikerrel járt. "Még az ördögök is engednek nekünk a te neved által."-mondták. (Márk 9.37.) Ő azonban nem volt rendben belül. 

Mielőtt megítélnénk valakit, időt kell hagyni az ismerkedésre. Imádkozni, és kérni Istentől bölcsességet, hogy ne írjunk  le senkit, de ne is bízzunk meggondolatlanul ismeretlenekben. Az első benyomás nem mindig hasznos. "Szüntelenül imádkozzatok!"

Photo by Dustin Humes on Unsplash