Sós csigák

 

Néhány hete egy konferencián vettem részt a Református Nőszövetség szervezésében. Gyönyörű helyen voltunk. Az ablakokból láthattuk a Mátrát, és a szálló is nagyon tetszett. Péntek délutántól vasárnap ebédig voltunk ott. Előadásokat hallgattunk, jókat beszélgettünk. A falakon mindenütt bibliai igék fogadtak. Némelyik varrottas, mások kerámia alakban.

Kedvencem az étkezőből:

Áldd meg, édes Istenünk, mindennapi kenyerünk! Ámen

Lépten-nyomon szép virágtálakba botlottunk,

de élővirág is volt az ablakokban.

Megnyugtató, üdítő látvány. A hely gazdáinak van humora, mert a kertben több helyen láttunk ilyen "szobrokat":

Az előadótermek is nagyon szépek voltak.

Olyan érdekesen dolgozták fel a bibliai témákat az előadók, ahogy még sohasem hallottam. Például Kleopásékat vetették össze Ádámmal és Évával. Ők valamennyien távolodnak Istentől. Ádám és Éva a bűnbeesés után nem Istenhez menekülnek, hanem saját megoldásokat keresnek, fügefalevélből varrnak ruhát, ami nem takar semmit. Jézus halála után a tanítványok szétfutnak, Kleopásék is csalódottan távolodnak Jeruzsálemből, és nehezen ismerik fel Jézust, annyira el vannak keseredve. Mindkét esetben sikerül a Sátánnak elbizonytalanítani a szereplőket, de egy adott pillanatban Kleopásék felismerik Jézust.

A keresztfa és az "élet fája"szemléltetés

Másnap Káint hasonlították össze Péter apostollal. Káin megölte a testvérét, de nem tartott bűnbánatot. Péter megtagadta Jézust, de megbánta, és így oszlop apostol lehetett, mert Isten nem a bűntelenséget várja el tőlünk, hiszen arra nem is lennénk képesek, hanem azt, hogy engedjünk a szavának, amikor figyelmeztet az engedetlenségünkre. Szó volt még a nő méltóságáról, a helyéről a világban, gyülekezetben.

Vajon mi hogy állunk ezzel? 

Merjük--e vállalni azt, hogy 

-Krisztus követők vagyunk,

-Bibliát olvasunk,

-imádkozunk,

-gyülekezetbe járunk,

-ott feladatot vállalunk?

A kereszténység közösségi vallás. Isten azt szeretné, hogy az övéi együtt dicsérjék őt a templomban, hogy tudjanak egymásról, és segítsék egymást, ha baj van. Tudunk mi otthon is imádkozni!-halljuk gyakran. Ez igaz, de a közösen elmondott imádságokat gyakran jobban meghallgatja Isten. Egymásra vagyunk bízva. Emlékszem, amikor egyik gyerekünknek sokadjára sem sikerült az autóvezetői vizsga. Imádkoztunk, imádkoztunk, mégsem. Amíg egy gyülekezeti testvérnek el nem mondtuk. Az ő imádságára végre sikerült. 

Visszatérve a konferenciára. Érkezésünkkor mindjárt ezek a sós csigák fogadtak a bejáratnál. Szőke Éva készítette, el is kértem a receptet. Finom vendégváró falatok:

Hozzávalók:

-tészta:
75 dkg finomliszt
2 mokkáskanál só
1 kocka élesztő
fél liter langyos tej
1 dl étolaj

-töltelék:
20 dkg Rama sütőmargarin
2 tojássárgája
2 mokkáskanál só
felvert tojásfehérje a mázhoz
magvak (szezám-, napraforgó-, tökmag)

Elkészítés:
Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk, és a liszthez adjuk a sóval és az olajjal együtt. A tésztát gyorsan összegyúrjuk, és kelesztés nélkül kinyújtjuk 1 cm vastagra. A margarint összekeverjük a sárgákkal és a sóval, majd a tésztára kenjük. A tésztát két oldalról feltekerjük a közepéig, és középen kettévágjuk. 2 cm vastag csigákra szeleteljük. Lapjukkal lefelé helyezzük őket a tepsibe, és megkenjük a felvert tojásfehérjével, és megszórjuk magvakkal. 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. 

Egy szép szekrény az étkezőből.

És végül a kilátás:

"Jöjjetek énhozzám, akik meg vagytok fáradva, és terheket hordoztok, és én megnyugtatlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok a lelketekben. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."(Máté evangéliuma 11.28-30)