Mit ettem a Vadászati Világkiállításon?

 Vadkacsát. Életemben először. Jó drága volt, de úgy gondoltam, hogy 64 évente megengedhetem magamnak. Férjem először székelykáposztát nézett ki magának. Alig tudtam lebeszélni róla. Ha már itt vagyunk, legalább valami halat vagy vadat egyen. Ráállt, és vaddisznóval töltött káposztát kért. Finom volt, de kevesellte. Én viszont úgy jóllaktam a kis kacsámmal, hogy még este se voltam éhes. Egy felet adtak, nem is gondoltam volna, hogy ilyen kicsi ez a madár, és így laktat. Kicsit töprengtem a szilvaszószon, mert gondoltam, hogy cukorral készült, de aztán a "kirúgunk a hámból" elv alapján megettem az egészet. Nagyon finom volt. A hús omlós, még a melle is, a mártás üde, a krokett pedig ropogós. Néhány képet mutatok a kínálatból.

Vaddisznóval töltött káposzta puliszkával

Pisztráng 

Rétesek

Szarvaspörkölt, sült házi kacsacomb, sült tarja

A vadkacsám

Nekem nagyon tetszett a kiállítás. Kedden még jó idő volt, talán azért is voltak olyan sokan. A kitömött állatok nem az én világom, de vadászni kell, a vadhús meg finom. Kár finomkodni, hogy így állatvédelem, meg úgy szegény vadak. Nincsenek már ragadozók Magyarországon, ha nem akarjuk, hogy a haszonnövényeket lelegeljék, akkor ritkítani kell az állományt. Nem irigylem az erdészeket, a feleségeiket meg különösen nem. Nem lehet könnyű kint élni a világtól távol, hordani iskolába a gyerekeket, de kárpótlásul jó levegőn vannak, és olyan élményeket szereznek, amikről városi ember nem is álmodik. 

A bejáratnál hullott agancsokból készült kapun lehetett bemenni. Nagyon élveztem. 

Voltak solymászok, elhoztak egy szirti sast, aki a gazdájával együtt vadászik. Voltak kutyusok is, halak, és sok más állat. Más országok képviselői is megjelentek, ennek köszönhetően számi (lapp) vadászok előadását hallgathattuk meg. Nagyon kemény körülmények között élnek, hagyományos módon halásznak, vadásznak, bár vannak járműveik, de egyikük megmutatta a kötelet, amit még 5 évesen kapott az apjától. Azóta is azt használja. Ők aztán fenntartható módon gazdálkodnak. Mégis veszélybe került most az életük, mert a rénszarvas csordáik területén szélerőművet akarnak építeni. Mondjunk el értük egy imát! Ott éltek őseik nemzedékeken keresztül, ezt az életformát és éghajlatot szokták meg, talán meg is halnának, ha el kellene onnan menniük. Majd csak találnak másik területet az erőműnek! 

A számik keresztények lettek, evangélikusok, de megőrizték a régi vallásuk egyes elemeit, például az énekeikben. Ez nagyon érdekes, de nem tudom, hogy Isten örül-e ennek vagy csak mint hagyományt ápolják. Az ősök szellemét segítségül hívni, halottainkkal beszélgetni mindenesetre tilos, és nem veszélytelen. Legyen ez nekünk is figyelmeztetés: "Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."(Márk 12.18.)

Drága Istenünk! Él egy kicsiny nép fenn északon. Könyörülj meg rajtuk! Add, hogy maradhassanak őseik földjén, terjeszd ki rájuk az áldásodat, őrizd meg őket a gonosztól! Add, hogy megtérjenek hozzád! Jézus nevében. Ámen